A Nap most nyugaton lenyugszik, elmúlik az mi üressé lett,
Szemem pedig azt kutatja, hol szunnyadnak a hősök?
Tán régmúlt temetők hantjai mélyén alusszák örök álmuk?
Vagy elrejtőztek embersűrűk ködébe, a feledés köpenyébe burkolózva,
mert méltatlanná lett a világ rájuk.
Vagy távoli hegyek ormai között, rönkházak árnyékában,
vagy óceánok ismeretlen szigetein?
Nem, messze ott fent a Hadak útján pihen a lelkük,
külső s belső harcaik csatáit gondolják újra.
Végig simítják evilági életük fonalát,
kibogozzák csomóit, megeresztik görcseit.
S várnak.
Szemem pedig azt kutatja, szunnyadnak-e még a hősök?
A férfiak, kik egykor egyenesen jártak, szavuknak súlya, karjuknak ereje volt,
egykor vadakat hajtottak, most üres élményekre vadásznak.
Panaszkodnak és nyakukat behúzzák, félre sandítnak, szavukat ki hallja?
Pedig, hová érkezzen a hősök lelke, mikor alászállnak evilágra?
Visszatérni a ránk váró nagy csatába.
A férfiakra, akik újra kiegyenesednek, fejüket felemelik,
kevés szóval sokat mondva életüket a jövőbe írják megint.
Készek lesznek viselni a terhet és ha azt tartja a sors,
kiharcolni a győzelmet.
Szemem pedig azt kutatja, ébrednek-e a hősök?
S csak a férfiak? Dehogy, lányok és asszonyok sokasága,
hisz mióta ember van a Földön, jelen voltak, bölcsen.
Hol jól láthatóan, hol láthatatlan, ha kellett
erőt adtak egyetlen szóval, ha kellett gyógyítottak
egyetlen érintéssel.
Mára viszont ennek java a múlt mélyébe süllyedt,
alig gyógyítanak, erőt kinek adnak, a szükség nagy;
csodát várnak, amit pedig mindig is magukban hordtak.
De felnyílnak az igéző szemek, melyek életet ígérnek,
s a múlt árnyai elenyésznek.
S élnek, újra élnek.
Szemem pedig azt kutatja, készülnek-e a hősök?
Készülődnek már, mert hívja őket a harc illata,
a levegő is tele van néma kiáltással.
A veszély forrása ott van, hol egy egész műveltség süllyed el lassan.
S aki hozzáláncolta magát a süllyedőkhöz, velük tart a hullámsírba.
Ezért kelnek fel a Hadak útjáról vitézlő őseink,
e nemzet hősi szellemének lelkei, elhozni azt az erőt,
ami kell ennek a két nemzedéknek,
hogy megvívjuk a harcot, mit nem kerestünk, de megkaptunk.
Szemem pedig azt kutatja, mikor érkeznek a hősök?
Ha bennünk újjá tudnak születni a hősök, újjá tud születni a nemzet is,
mely most még mély álmot alszik, pedig ébrednie kell.
Mert csak az éber tud magának sorsot szabni,
az alvóknak mások írják meg a sors könyvének lapjait.
Jöjj és lásd, merre visz az ösvény tovább.
