Immár évek óta szerkesztem a Magyar Teológia oldalt, hogy eljuttathassam azokat az ismereteket a szélesebb közönséghez, amik a jézusi tanítást leginkább magában foglaló újszövetségi iratok fordítása és tanulmányozása közben megszerzek. Mivel a mindennapi élet és annak szükségletei időm nem kis részét lefoglalják, ez a munka elég vontatottan halad. Ahhoz képest, hogy már 2010-ben megjelenhetett a négy evangélium fordítása, még mindig nem jutottam a végére a teljes újszövetségi résznek. Holott közben igény mutatkozott, mégpedig jogos igény, a Szentíráson túl a korai keresztény írások megismertetésére és azok eredetijének tanulmányozhatóvá tételére is. Továbbá belefogtam, mivel elém került, a korai újszövetségi – az un. papiruszok – szövegtanúk összegyűjtésével és magyar nyelvű leírások hozzáadásával. Ezek persze a Világ más tájain nem újdonságok, hiszen eddigi tapasztalataim szerint angol, német, francia, olasz, spanyol, portugál, orosz és görög nyelven ez már valóság. Valószínűleg még több más nyelven is elérhetőek, bár ezeket nem ismerem tényszerűen. Sajnos magyarul ezt nem teheti meg a magyar érdeklődő. Csupán szórványosan érhetőek el a keresztény források, azok is “csak” fordításban, de rendszerezett eredeti forrásnyelvi változattal párhuzamosan nem. Én azonban úgy hiszem – és ezt erősen hiszem -, hogy egy magyar embernek is joga van mindezek, tehát
a kereszténység szellemi forrásainak tanulmányozására anyanyelvén.
Mert a Tanítás is a forrásából adja a legtisztább vizet. S az a víz örök életet ad. Ebből következik, ha meg akarunk újulni, újjá akarunk születni, a forráshoz kell elzarándokolni. Ennek a felismerése sarkalt engem erre a tevékenységre. De, még más is.
Ugyanis miközben haladtam a fordításban, ráleltem egy igen jelentős tényre: a 15. század végén, a 16. század során elmaradt a magyarság szellemi újjászületése. Ez pedig azért történt, mert a Tanítás hármas emberképét egy kettős emberképre szűkítették. S így a középszint érvényesült és érvényesül mind a mai napig. A lelkiség. Ez ugyan nélkülözhetetlen – ahogy valamennyi emberi képesség -, de Krisztus azt tanította, hogy szellemi emberek legyünk, ahogy utána a szent apostolok is. Szent Pál apostol is. Azonban minket magyarokat arra tanítottak, hogy lelki emberek legyünk, holott (I. Kor 2,14):
Ám az Isten Szellemének dolgait nem fogja fel a lelki ember, mert az oktalanság neki, és nem képes felismerni, hogy szellemileg vizsgálja meg.
S ennek a gyümölcseit a mai napig szüreteljük, mert a lelki ember, szolga ember. A szellemi ember pedig szabad ember. Nem a “felvilágosodás” értelmezése szerint szabad, hanem Krisztus szerint szabad. A szellemi ember nem eszes, hanem értelmes, működésének eredménye pedig nem okosság, hanem bölcsesség. Nagy különbség, igen nagy különbség.
Amennyire erőmből telik igyekszem a legtöbb újdonsággal előjönni. És úgy vélem, hogy ez a gondolat, amit Magyar Teológiának nevezek, nem csupán az én magánügyem, hanem valamennyiünk elemi érdeke, hogy megszülessen és elterjedjen. Mert ami jelenleg van az maga a szellemi összeomlás. Az forrása a szolgaságnak. És ez nem jó, nagyon nem jó. Az életünk, gyermekeink élete és jövője múlik azon, hogy képesek leszünk-e újjászületni saját hagyományaink szellemi tőkéjéből.
Mert ez annak idején nem sikerült. A jelszó ugyan az volt, hogy: Vissza atyáink romlatlan hitéhez! Azonban ez alatt részben a Mózesi szövetség szellemi erőterét értették (mint követendő Hagyományt), illetve a germán (reformáció) és a latin (ellenreformáció) saját “nemzeti” hagyományát és szellemi sajátosságait – egyetemes hagyományként értelmezve.
És mivel az azóta elmúlt húsz-huszonöt nemzedék adós maradt a magyar szellemi újjászületéssel, ennek a végbevitele ránk maradt, erre a nemzedékre. S ez utóbbit – szerintem – nagyon sokan érezzük. Érezzük, hogy pusztán a gazdasági sikerek nem lesznek elegendőek. Hiába a pénz, ha közben az azt használó ember széthullik.
Nem fog működni az én házam, az én váram elve.
Ezért keresem innentől kezdve azokat a lehetőségeket, amik meggyorsíthatják, kiterjeszthetik ezt a küzdelmet. Egyrészt keresem azokat az embereket, akik
személyesen, munkájukkal tudnának ebben szerepet vállalni.
Lehet ez fordítás, ellenőrzés, hozzászólás, terjesztés vagy akár előadás szervezése. Vagy bármi olyan dolog, amire én nem is gondolok.
Másrészt azokat az embereket és/vagy vállalkozásokat, cégeket, akik
anyagilag tudják és akarják is támogatni
ezt a munkát. Mert sok dolog kell egy ilyen szándék megvalósításához. Könyvek, folyóiratok megvásárlása, ezek online adatbázisai – szintén díjkötelesek, maga a könyvkiadási és terjesztési tevékenység, a Magyar Teológia weboldal fejlesztési lehetőségeit is nagy mértékben kiterjesztené, ha meg lehetne vásárolni pár hozzávaló alkalmazást. Ezek mind fontos dolgok, amiket eddig én oldottam meg, ahogy lehetett. Azonban ez nagyon döcögős, ahogy a munkám követői ezt nyilván érzékelik is.
De van egy ezeknél sokkal égetőbb probléma, aminek megoldásához bizony szükség lenne a külső segítségre: az
Idő.
Amit ma ugyan úgy meg kell vásárolnia az embernek, mint mondjuk a kenyeret. Mert az idő értékes. Ebből kellene a legtöbb és ebből tudok a legkevesebbet előteremteni. S ehhez kellene a leginkább a segítség.
Legalább három hónap intenzív munka kellene csak az Újszövetség fordításának befejezéséhez. Azonban a számos egyéb vetület mellett ez bőven meg lesz hat hónap vagy akár több is. Az igazi az lenne, ha végre teljes egészében foglalkozhatnék ezzel. No, ehhez kellene az áldozatkész támogatás olyanok részéről, akik ezt megtehetik.
Mert be kell látnom, egy bizonyos szint felett már nem működik az otthon, szabadidőben való munkálkodás. Bármennyire is “hősiesnek” tűnt ez eleinte, valójában nem az. Persze mondhatnánk, hogy van erre ember, hisz a felekezeteknek vannak teológusaik, akik úgymond épp ezt csinálják. De nem. Nem ezt csinálják. Leginkább csak nyugati szerzőket másolnak, fordítanak, gyakorlatilag nulla értékű szellemi önállósággal. Nem azért mert rossz emberek, hanem mert ezt tanulták egész életükben. Igazán csak azt lehet felhozni ellenükben, hogy miért nem ellenőrzik saját hatékonyságukat? Miért nem vették észre, hogy a keresztény élet lényegében véve összeomlott hazánkban is és csupán romok vannak? Ha észrevették, miért nem vizsgálták saját gyakorlatukat? Miért?
Ugyanakkor úgy gondolom és Krisztus tanítása ezt mondja, hogy a romlást bármikor vissza lehet fordítani. Az Ige köztünk van, jelen van, él, akkor is, ha elfordítjuk tekintetünket. Viszont e megoldás is épp ebben van: forduljunk vissza az Élet Igéihez és merítkezzünk bele ismét az Életbe. Ehhez pedig közösségre van szükség, arra, hogy szellemben eggyek legyünk. Mert az Isten Országa közösség, Egy Ház. Ennek az építéséhez keresem a támogatást.
Két fő lehetőség van arra, hogy támogasd/támogassa a Magyar Teológia, az Élet Igéi kibontását és elterjesztését:
- az egyik, hogy a jobb oldali sávban lévő Támogatás szakasznál a Donate banneren keresztül PayPal rendszerében jut el hozzám az adomány;
- a másik lehetőség, hogy személyesen keres meg az e-mail címemen: foldvari.tamas@magyarteologia.hu ; Ez főleg akkor lesz jó, ha munkával tud valaki segíteni. Természetesen videó chat-en is fogunk akkor beszélni.
Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődést és hamarosan magasabb sebességbe kapcsolhatunk. De legfőképpen: keressük egymás társaságát, hogy újra Élet legyen bennünk!