A mai napon ettől a névtől hangos a Kárpát-medence. Nem véletlenül, hisz századok uralkodója volt. Magyar uralkodó. Nem idegen, nem idegenszívű. Européer volt? Dehogy. Ez egy végtelenül ostoba állítás. Nem is tőlünk származik. Az idegenszívű hazai értelmiség találta ki, Habsburg zsoldban. Nekik az felelt meg, hogy egy idegenekhez igazodó, idegenszívűként láttassák, hogy saját helyzetüket ezzel igazolják.
Ne feledjük:
Egy nemzet emlékezete nagyban befolyásolja a döntéseit is.
Ezért fontos a múlt helyretétele. Akkor innentől viszont beszéljünk Szent István királyunkról. Mert mi is az ő nagysága? Miért jogos őt a magyar nemzet egyik oszlopaként ismerni?
Ugyan nem vele kezdődik a magyar történelem, de egy sarkallatos ponton lép fel a történelem színpadára. A magyarság bár erős nemzet volt, azonban erői nem voltak összefogva. Már apja, Géza is ennek a megszervezésében dolgozott, de István volt az, aki ezt a munkát sikerrel megvalósította. Megszervezte a Magyarok Országát. Államot alapított, intézményesítette a központi irányítást. Vagy legalábbis megvetette ennek szilárd alapjait. Tehát egészen pontosan, nem magát az országot alapította meg, hanem egy új minőségi irányítást adott az uralkodóink kezébe. Addig amíg ragaszkodtak az ő örökségéhez, szellemi örökségéhez, a Magyarok Országa szilárdan állt és ha meg is ingott ideiglenesen, hamar magára talált. Akkor omlott össze Országunk, amikor a vezetésünk ezt félrelökte (1490).
Szent István befelé az egységet építette, míg kifelé az önállóságunkat. Stratégiát alapított a nemzet számára, mert a korábbi már nem bizonyult elegendőnek. Ezt egy igazi uralkodó, vezető, mindig meglátja. Mikor kell megújulni, újraértelmezni a helyzetünket.
És ez a helyzet ma is. Az Európa majmolás az elmúlt öt évszázadban – megtagadva Szent István józan hozzáállását – semmire sem vezetett. 1490 óta, amikor is a hazai vezetők megtagadták őt, egyik kudarc a másikat követti. 31 évre rá elveszett Nándorfehérvár, 36 évre rá oda lett a hazai vezetőréteg java és a hadaink állományának zöme. 51 évvel később maga Buda és vele az Ország központja is elesett. Ettől kezdve hazánk irányítását idegenek végzik. Ma pedig sokan azt ünnepeltetik a nemzettel, hogy Szent István Európához csatlakoztatta Magyarországot. Ami nem igaz. Szent István egyenjogúvá tette hazánkat. Európa maga akkoriban alakult ki. Nem is lett volna mihez csatlakoztatni az országot.
- a Cluny-i reform kezdete 910,
- Német-Római Birodalom születése 962,
- Francia királyság kezdete 987,
- Olaszország 1861
- Spanyolország 1492,
- Európa eszme, Res publica Christiania VII. Gergely 1075,
- Anglia (Aethelstan) 934
1001-ben csak Magyar Királyság, Lengyel fejedelemség, Német-Római Császárság, Nyugati Frank királyság (II. Róbert, Île-de-France hercege), Burgundia, Anglia, Barcelóna-i grófság, Norvég- Dán- Svéd királyságok, Horvát királyság, Bolgárország, a Rusz és persze Bizánc létezik. Ezek közül az egyik legszilárdabb államot Szent István építette ki és tartotta fenn. Felépítette a magyar állam intézményét és felépítette a magyar vallás intézményrendszerét, az egyházmegyerendszert is. A természeti és a szellemi önállóságunkat is megalapozta és az utókorra hagyta.
Ehhez az önállóság eszményhez lesz szükséges visszatérnünk, elhagyva a hiábavaló európaiaskodást. Egyrészt azért, mert az un. Európában – amit lényegében véve az egykori germán rablótörzsek hoztak létre – mi idegenek vagyunk, másrészt azért, mert saját hivatással rendelkezünk, ami eltér a Nyugatétól. Európa a valóságban a felszíni képmutatást egy kamu-erkölcsöt, míg belül mindenki más alávetését és kirablását jelenti. Addig a mi örökölt és le nem oldozható hivatásunk a környezetünk megszervezése emberi Élet Térré (ami nem Lebensraum, ahhoz semmi köze). Az Élet terének szervezése, ahogy ezt Krisztus is meghirdette: Isten Országa szervezése.
