Az Újszövetségi papiruszok azok a korai keresztény szövegtanúk, amelyek az Újszövetség szövegeinek különböző hosszúságú töredékeit tartalmazzák. De mik is a papiruszok?
Az első papiruszok a Kr. e. 4. évezredben készültek. A papiruszsás szálakra hasításával és szoros egymás mellé helyezése után simára kalapálták fakalapáccsal, majd ezt megismételték erre keresztbe helyezett szálakkal is. Az így létrejött papiruszlapokra kákával írtak sokáig, mindkét oldalra. Azonban a Kr. e. 3. századtól elterjedt a lúdtól használata, amivel már csak az egyik oldalt lehetett megírni.
Szerte a görög-római világban szívesen használt anyaga volt az írásnak. Tekercsben és lapokra vágva is használták. A mi általunk ismert papirusz töredékek lapokat jelentenek. Ezeket kötötték egybe kódexekké.
Ma 2021-ben 141 ilyen papirusz töredéket tartunk nyilván. Általában őket tekintik az Újszövetség eredeti szövege legkorábbi tanúinak. Az első kódexek ugyanis csak a 4. századtól jelennek meg. Ez a kiemelt értékelés az újszövetségi kéziratok között csak a 20. században kezdődött. A csoportosítást először Caspar René Gregory (1846. november 6. – 1917. április 9.) vezette be, aki létrehozva az első igazán maradandó listáját (die Liste) és papiruszszövegekhez rendelte a Blackletter karaktert (𝔓), majd egy felső indexet. Ez a szám nem a papirusz korára vonatkozik, hanem a nyilvántartás sorrendjére. 1900 előtt csupán 9 ilyen kéziratot ismertünk, és csupán egy rendelkezett kritikai apparátussal (𝔓11 Constantin von Tischendorf által). Ez a 9 papirusz csak egyetlen töredék volt, a 𝔓15 kivételével, amely egyetlen egész levélből áll.
A huszadik század felfedezései hozták meg a legkorábbi ismert újszövetségi kézirattöredékeket. Kenyon 1912-ben 14 papiruszt ismert, Aland a Kurzgefasste1 első kiadásában 1963-ban 76, 1989-ben 96, 2008-ban pedig 124 papiruszt tartott nyilván. 2021-től összesen 141 papirusz ismert, bár a kiadott számok egy részét később ugyanazon eredeti kézirat töredékeinek tekintették, így valójában 140 alatti önálló papiruszt/papiruszcsoportot ismerünk. Azt ugyanis tudni kell, hogy a papirusz szám alatt egy (például a 𝔓52), de akár 124 töredék (𝔓74) vagy oldal is van.
A legfontosabbak közé tartozik a Chester Beatty Papyri: 𝔓45, amely az evangéliumok és Apostolok cselekedetei részleteit tartalmazza; 𝔓46, amely a páli leveleket tartalmazza; és 𝔓47, amely a Jelenések könyvét tartalmazza. Mindezek valamikor a harmadik századból származnak. Jelentős még a Bodmer Papirusz: 𝔓66 , amely János evangéliumát tartalmazza; és 𝔓75 , amely Lukács és János evangéliumait tartalmazza. Ezek a korai kéziratok teljesebbek, lehetővé téve a tudósok számára, hogy jobban megvizsgálják szöveges jellegüket. A kéziratok nem mindegyike egyszerűen újszövetségi szöveg: 𝔓59, 𝔓60, 𝔓63, 𝔓80 kommentárokkal ellátott szöveg; 𝔓2, 𝔓3, és 𝔓44 olvasmányok; 𝔓50, 𝔓55 és 𝔓78 talizmán; és a 𝔓10, 𝔓12, 𝔓42, 𝔓43, 𝔓62 és 𝔓99 egyéb vegyes szövegekhez tartozik, például írásjegyekhez, szószedetekhez vagy dalokhoz.
És persze a jelenleg legrégibbnek számító 𝔓52-es, a János evangélium rövid töredékével. Ennek természetesen nem annyira a szövege az igazán fontos, hanem a kora. Az írás készültekor még élhetett olyan ember elvileg, aki Jézus működését láthatta. Hogy is? Jézus működését Kr. u. 30 körülre teszik a kutatók. Egy vagy három évvel számolhatunk, de ez ebből a szempontból nem feltétlen lényeges. Az általam legvalószínűbbnek tartott keletkezési időt a 𝔓52 jelzésű töredéknek P. W. Comfort a Kr. u. 100 körüli időre teszi. Vannak kutatók, akik ez utánra, de vannak, akik ez előttire gondolnak. A két időpont között mintegy 70 év van, ami az akkori viszonyok között is lehetséges kora egy embernek. Maga János apostol is megérhette ezt az időt. Ahogy az írásbeliség is kezdetektől jelen volt a Krisztus követők közösségeiben.
Röviden még a papiruszok időbeni elhelyezésének gyakorlatáról. Ez szinte kizárólag a paleográfia (azaz a irattan) eszközeit jelenti. A kutatók igyekeznek az egyes töredékek írásképeinek, betűsajátosságainak párhuzamait megtalálni korabeli, de évszámhoz, idősávhoz köthető írások segítségével. Ez utóbbi írások természetesen elsősorban hivatalos okmányok, levelek, listák, feljegyzések. Hiszen a mi papiruszaink egyik nyilvánvaló sajátossága, hogy nem tartalmaznak keletkezési időre vonatkozó megjegyzéseket. Ez persze egy közvetett bizonyítási módszer és meg vannak a maga buktatói.
Ugyan gondolhatunk a fizikai mérések igénybevételére is, azonban ez sem feltétlen jelentene megoldást. Ezek szolgáltatta időpontok ugyanis torzulhatnak, a vizsgált anyagok későbbi behatásai miatt. Gondoljunk itt az esetleges égésre, a víz, a nedvesség hatásaira vagy arra, hogy a nemzedékeken át való használat is szennyeződéseket visz a felületre, ami aztán a méréskor helytelen dátumot fog adni.
Ezért a helyzet az, hogy teljes bizonyosságot senki sem tud szolgáltatni, csak egy fajta valószínűséget.
1 Kurzgefasste Liste der griechischen Handschriften des Neues Testaments
A papiruszok gyűjteménye három aloldal keretében tekinthető meg. Az eddig elkészült munkák:
Ezeken belül már neki kezdtem az egyes töredékek saját értékelésének. Ez azonban egy hosszú folyamat lesz, az már látszik. Addig is a papirusz linkek a Wikipédia oldalaira mutatnak, hogy az érdeklődő magyar honfitársaim is tájékozódhassanak.
