1Kor 2,10-1610 Azonban nekünk kinyilatkoztatta az Isten a Szellem által, mert a Szellem mindent kikutat, még az Isten mélységeit is. 11 Mert, ki tudja az emberek emberi dolgait, ha nem az ember szelleme, ami benne van? Amint az Isten dolgait egy sem ismeri meg, ha csak nem az Isten Szelleme. 12 Azonban mi nem a Világ szellemét kaptuk, hanem a Szellemet Istentől, hogy megtudjuk az Isten által nekünk ajándékozott dolgokat. 13 Ezt el is beszéljük, nem az emberi bölcsesség igéinek tanításában, hanem szellemi tanításban, szellemiekhez szellemieket hasonlítva. 14 Ám az Isten Szellemének dolgait nem fogja fel a lelki ember, mert az oktalanság neki, és nem képes felismerni, hogy szellemileg vizsgálja meg. 15 Azonban, aki szellemi, megvizsgál minden dolgot, azonban ő semmi által meg nem vizsgáltatik. 16 Mert: „Ki ismeri az Úr értelmét, ki oktathatná Őt?” azonban bennünk a Felkent értelme van.
10 ἡμῖν δὲ ἀπεκάλυψεν ὁ θεὸς διὰ τοῦ πνεύματος· τὸ γὰρ πνεῦμα πάντα ἐραυνᾷ, καὶ τὰ βάθη τοῦ θεοῦ. 11 τίς γὰρ οἶδεν ἀνθρώπων τὰ τοῦ ἀνθρώπου εἰ μὴ τὸ πνεῦμα τοῦ ἀνθρώπου τὸ ἐν αὐτῷ; οὕτως καὶ τὰ τοῦ θεοῦ οὐδεὶς ἔγνωκεν εἰ μὴ τὸ πνεῦμα τοῦ θεοῦ. 12 ἡμεῖς δὲ οὐ τὸ πνεῦμα τοῦ κόσμου ἐλάβομεν ἀλλὰ τὸ πνεῦμα τὸ ἐκ τοῦ θεοῦ, ἵνα εἰδῶμεν τὰ ὑπὸ τοῦ θεοῦ χαρισθέντα ἡμῖν· 13 ἃ καὶ λαλοῦμεν οὐκ ἐν διδακτοῖς ἀνθρωπίνης σοφίας λόγοις ἀλλ’ ἐν διδακτοῖς πνεύματος, πνευματικοῖς πνευματικὰ συγκρίνοντες. 14 ψυχικὸς δὲ ἄνθρωπος οὐ δέχεται τὰ τοῦ πνεύματος τοῦ θεοῦ· μωρία γὰρ αὐτῷ ἐστιν καὶ οὐ δύναται γνῶναι, ὅτι πνευματικῶς ἀνακρίνεται. 15 ὁ δὲ πνευματικὸς ἀνακρίνει [τὰ] πάντα, αὐτὸς δὲ ὑπ’ οὐδενὸς ἀνακρίνεται. 16 τίς γὰρ ἔγνω νοῦν Κυρίου, ὃς συμβιβάσει αὐτόν; ἡμεῖς δὲ νοῦν Χριστοῦ ἔχομεν.
10 nobis autem revelavit Deus per Spiritum suum Spiritus enim omnia scrutatur etiam profunda Dei 11 quis enim scit hominum quae sint hominis nisi spiritus hominis qui in ipso est ita et quae Dei sunt nemo cognovit nisi Spiritus Dei 12 nos autem non spiritum mundi accepimus sed Spiritum qui ex Deo est ut sciamus quae a Deo donata sunt nobis 13 quae et loquimur non in doctis humanae sapientiae verbis sed in doctrina Spiritus spiritalibus spiritalia conparantes 14 animalis autem homo non percipit ea quae sunt Spiritus Dei stultitia est enim illi et non potest intellegere quia spiritaliter examinatur 15 spiritalis autem iudicat omnia et ipse a nemine iudicatur 16 quis enim cognovit sensum Domini qui instruat eum nos autem sensum Christi habemus
Ím, Szent Pál tanúsága a szellemi dolgokról. Világos beszéd. Nem is csodálom, hogy elrejtik, hiszen nehéz az értelmét elferdíteni, hogy megfeleljen az indoeurópai létszemléletnek. Ahol minden csak kettős természetű lehet. Fény és sötétség, jó és rossz, fehér és fekete, ég és föld vagy pokol, test és szellem…stb. Persze, hogy nem értik a Szentháromságot. Az nekik csak egy földöntúli varázslat. Pedig, ha az Isten a saját mására és hasonlatosságára teremtette az embert, akkor nemde az embernél is meg kell legyen az emberi hármasság? A baj ott van, hogy az indoeurópai gondolkodók csak elvágólag képesek értelmezni az ember és az Isten hármas egységét. Ha azt mondom, szellem, lélek, test, az nekik azt jelenti, hogy külön szellem, külön lélek és külön test. Ez viszont nem igaz. A három szerves egységet képez, nem lehet kivagdosni egyiket a másikból. Pál is világosan tanúskodik: „ψυχικὸς δὲ ἄνθρωπος οὐ δέχεται τὰ τοῦ πνεύματος τοῦ θεοῦ·” Bizony a lelki ember. Nem az érzéki vagy bármi más, amivel el szeretnék fedni a kényelmetlen igazságot. A lelki ember, aki alá van vetve érzelmei viharának, vágyainak és az vezérli, nem ismeri meg és nem ismeri fel az Isten dolgait.