𝔓1
Bevezetés
A “𝔓1“, “ε 01” von Soden által megjelölt 1. papirusz (a Gergely-Aland GA számozásban) az Újszövetség korai görög másolata. Máté evangéliumának papirusz kézirata, paleográfiai szempontból a 3. század elejére lett datálva. Jelenleg a Pennsylvaniai Egyetem Múzeumában (E 2746 jelzett alatt) található, és az egyiptomi Oxyrhynchusban fedezték fel.
Leírás
A kézirat egy levél töredéke, egy oszlop oldalanként, 27-29 sor, nagyjából 14,7 cm (6 inch) és 15 cm (6 inch). Az eredeti kódexet két levélben rendeztük egymás után.
Máté evangéliumának fennmaradt szövege az 1. fejezet: 1–9,12 és a 13,14–20 versek. A szavakat folyamatosan írták szétválasztás nélkül. Az ékezetek és a hehezetek hiányoznak, kivéve két hehezet, amelyek sima hehezetet jelentenek az ötödik betűnél (ωβηδ’ ἐκ) a verso 14. sorában, és egy erős hehezet a negyedik utolsótól az utolsó betűig (ἡ συν) a lap 14. sorában. A nomina sacra (szent nevek) pedig rövidített formában vannak megírva: “ΙϹ”, “XC”, “YC”, “ΠΝΑ”, “KΣ”.
A szöveg
Ennek a kódexnek a görög az alexandriai szövegtipus képviselője. Aland az I. kategóriába sorolta. A tudósok szerint a 𝔓1 szorosan követi a Codex Vaticanus szövegét. Támogatja a Vaticanust 1:3 ζαρε ( ζαρα-val szemben). A változatok közül tíz a nevek írásmódjában szerepel a genealógiában. Herman C. Hoskier (lásd alább), aki 17-20 szóváltozatot talál, tagadta a Vaticanus-val való szoros kapcsolatot.
Szöveg a Ph. W. Comfort szerint
Verso
α
[1:1] βιβλος γενεσεως ΙΥ ΧΥ ΥΥ δαυιδ [ΥΥ]
αβρααμ [1:2] αβρααμ ε̣γ̣εννησεν τον̣ [ισαακ]
ισαακ δ̣[ε] ε̣γενν̣η̣σεν τ[ον] ιακω̣β̣ [ιακωβ]
δε εγ[ε]ν̣ν̣ησεν̣ τ̣ον̣ ιου̣δαν κ̣[α]ι̣ τ̣[ους]
α̣[δ]ελφο̣υ̣ς αυτου [1:3] ιουδα̣ς̣ δ̣ε εγεν̣ν̣η̣
σ̣ε̣ν̣ τον φαρες και τον ζαρε εκ της θα̣
μ̣αρ̣ φαρες δε εγεννησεν τον ε̣σρ̣ωμ
εσ[ρω]μ̣ δε εγ̣ε̣ννη̣σ̣ε̣ν τ̣[ο]ν̣ α̣ρ̣α̣μ̣ [1:4] α̣[ραμ]
δε̣ [ε]γ̣ε̣ννησεν το̣ν̣ α̣μ̣μ̣ι̣ν̣α̣δ̣α̣β̣ α̣μ̣
μ̣[ι]ν̣α̣δ̣[α]β δε εγεννησεν̣ τον ναασ̣σων
ν̣αα[σ]σων δε εγενν[ησ]ε̣ν τον σαλ̣[μω]ν
[1:5] σαλμων δε εγενν[η]σ̣εν τον βοες̣ [εκ]
της ραχαβ βοες δε ε̣γ̣ε̣ννησεν τον ι
ωβηδ’εκ της ρ[ο]υθ ιω̣[βηδ δ]ε εγεννη̣
σεν τον ιεσ̣σ̣α̣ι [1:6] ιεσ̣σ̣[αι] δ̣ε ε̣γ̣ε̣ν̣νησεν
τον δα̣υ̣ι̣δ̣ τ̣ον βα̣σιλ̣ε̣[α δαυ]ι̣δ̣ δ̣ε̣ εγ̣εν
νησ̣εν τον σο̣λο̣μωνα̣ ε̣κ̣ τ̣η̣ς ουρειου. [1:7] σο̣
λομ̣ων δε εγενν̣ησ̣εν̣ τ̣ο̣ν̣ [ρ]οβοαμ ροβο
α̣μ δε εγ̣ενν̣η̣σ̣εν̣ τ̣[ο]ν̣ [αβει]α αβ̣ει̣α̣ δε
εγεν̣ν̣ησεν [το]ν ασα̣[φ] [1:8] [α]σ[α]φ̣ δε̣ ε̣γ̣ε̣ν
νη̣σ̣ε̣ν̣ τον ιωσαφατ̣ ι̣[ω]σ̣α̣φατ δ[ε] ε̣γε̣ν
ν[η]σ̣ε̣[ν] το̣ν̣ ιωραμ ιωρ̣α̣μ̣ δε εγεν̣[νησεν
τον] ο̣ζε̣[ι]α̣ν [1:9] οζει̣ας̣ δ̣ε εγ̣εν̣[νησεν]
lacuna [1:12] lacuna [με
τοικεσιαν βαβυλωνος ιεχονι]ας εγ[εν
νησεν] lacuna
Recto
[1:14] [lacuna] β
[τον σ]α̣δω[κ σ]αδωκ̣ δε̣ ε̣γεννησεν το[ν
αχειμ] αχ̣ειμ δε εγε[ν]νησεν τον ελιου[δ]
[1:15] [ελιου]δ̣ δ̣ε̣ εγ[εν]νη̣[σ]ε̣[ν] τον ελε̣α̣ζαρ ελε
[αζ]α̣ρ [δε εγ]ενν̣ησεν [το]ν μ̣α̣θ̣θα̣ν̣ μαθθα̣[ν]
δ̣ε ε̣γε̣ν̣νη̣[σ]ε̣ν τον̣ [ι]ακωβ [1:16] ια̣κωβ δε
[εγ]εννησ̣εν̣ τ̣ον ιωσ̣η̣φ τον α̣νδρα μ̣[α]
ρ̣ι̣ας̣ [ε]ξ ης εγενν[ηθ]η̣ ΙΣ ο λεγομενο[ς ΧΣ]
[1:17] π̣ασ̣α̣ι̣ ο̣υ̣ν̣ γ̣ε̣[νε]α̣ι̣ α̣πο αβρααμ εω̣ς̣
δαυιδ γενεαι ΙΔ και̣ απο̣ [δ]α̣[υ]ι̣δ̣ [ε]ω̣ς̣ τ̣η̣[ς]
μετοικεσ̣ια̣ς βαβυλωνο̣[ς] γ̣ε[νεαι] ΙΔ κ̣α̣[ι]
α̣π̣ο της μετ̣[οι]κεσι̣ας βα̣β[υ]λων̣[ο]ς εως
του ΧΥ γ̣ενε̣α̣ι̣ [Ι]Δ [1:18] του δε ΙΥ ΧΥ η γενε
σις ουτως ην μ̣ν̣ηστ̣ε̣[υ]θεισης της μη
τρος αυτου μ̣[αρι]α̣[ς] τω̣ [ιω]σηφ πριν η̆ συν
[ε]λ̣θε̣[ι]ν αυ[το]υ̣[ς] ε̣υ̣ρε̣[θη] ε̣ν γ̣αστρι εχου
σα̣ ε̣[κ ΠΝΣ αγιου] [1:19] [ιωσηφ δε ο] ανη̣ρ̣ α̣υ̣
τ̣η̣ς̣ [δι]κ̣α̣ι[ος ων και μη θελων αυτην]
δ̣ειγμα̣[τ]ε̣[ισαι εβουλη]θ̣η̣ [λαθρα
α]π̣ο̣λυ[σαι] α̣[υ]τ̣[η]ν̣ [1:20] [τ]αυ̣τ̣α̣ [δε αυτου εν
θ]υ̣μ̣η[θεντος ι]δ̣ο̣υ̣ α̣γ̣[γελο]ς̣ ΚΥ [κ]α̣[τ
ο]ν̣αρ [εφανη αυ]τω̣ [λεγων] ι̣ω̣σ̣[η]φ
υιος] δ̣[αυιδ] μ̣[η] φο̣[βηθη]ς̣ π̣α̣ρ̣[αλαβ]ει̅
[μ]α̣ρι̣α̣ν̣ [την] γ̣υ̣ναι[κα σου] τ̣ο̣ [γαρ εν αυ
τη γεν]νηθ̣ε̣ν̣ ε̣[κ] ΠΝΣ [εστιν] α̣[γιου]
[1:21-23] lacuna
με̣[θερμηνευομενον μεθ ημων ο ΘΣ]
|
Különbözőségek Vaticanus-hoz képest (H. C. Hoskier szerint) |
|
|
Papyrus 1
|
Vaticanus |
Története
Bernard Pyne Grenfell és Arthur Surridge Hunt felfedezte ezt a papiruszt az egyiptomi Oxyrhynchusnál, az ásatás harmadik vagy negyedik napján, 1897. január 13-án vagy 14-én. Eredményeiket a The Oxyrhynchus Papyri első kötetében tették közzé 1898-ban. Ezt a töredéket Francis Crawford Burkitt, Herman C. Hoskier, Comfort és sok más tudós is vizsgálta.
Grenfell és Hunt összehasonlította a szövegét a Textus Receptus és a Westcott-Hort szöveggel. Megállapították, hogy a kézirat ugyanabba az osztályba tartozik, mint a Sinaiticus és a Vaticanus kódexei, és nincsenek nyugati vagy bizánci szövegkapcsolatai. Általában egybehangzó ezzel a két kódexszel. Ahol eltérnek, a kézirat a Vaticanus szövegéhez hajlik, kivéve egy fontos esetet (του δε Ιησου Χριστου), ahol a Sinaiticus lesz a kapcsolata.
Ez volt az Újszövetség legkorábbi ismert kézirata a 45-ös Papyrus felfedezéséig.
