18 János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Odajöttek néhányan, és megkérdezték Jézustól: „Miért böjtölnek János és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?” 19 Jézus így felelt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Amíg náluk van a vőlegény, nem böjtölhetnek. 20 Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt: azon a napon majd böjtölnek.
21 Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot, mert elszakítja az ép részt is, és a szakadás még nagyobb lesz. 22 Senki sem tölt új bort régi tömlőbe, ha mégis, a bor szétszakítja a tömlőt és elveszejti a bort és a tömlőt is. Az új bor új tömlőbe való.”
18 Καὶ ἦσαν οἱ μαθηταὶ Ἰωάννου καὶ οἱ Φαρισαῖοι νηστεύοντες. καὶ ἔρχονται καὶ λέγουσιν αὐτῷ· διὰ τί οἱ μαθηταὶ Ἰωάννου καὶ οἱ μαθηταὶ τῶν Φαρισαίων νηστεύουσιν, οἱ δὲ σοὶ μαθηταὶ οὐ νηστεύουσιν; 19 καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς· μὴ δύνανται οἱ υἱοὶ τοῦ νυμφῶνος ἐν ᾧ ὁ νυμφίος μετ’ αὐτῶν ἐστιν νηστεύειν; ὅσον χρόνον ἔχουσιν τὸν νυμφίον μετ’ αὐτῶν οὐ δύνανται νηστεύειν. 20 ἐλεύσονται δὲ ἡμέραι ὅταν ἀπαρθῇ ἀπ’ αὐτῶν ὁ νυμφίος, καὶ τότε νηστεύσουσιν ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ.
21 Οὐδεὶς ἐπίβλημα ῥάκους ἀγνάφου ἐπιράπτει ἐπὶ ἱμάτιον παλαιόν· εἰ δὲ μή, αἴρει τὸ πλήρωμα ἀπ’ αὐτοῦ τὸ καινὸν τοῦ παλαιοῦ καὶ χεῖρον σχίσμα γίνεται. 22 καὶ οὐδεὶς βάλλει οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς παλαιούς· εἰ δὲ μή, ῥήξει ὁ οἶνος τοὺς ἀσκοὺς καὶ ὁ οἶνος ἀπόλλυται καὶ οἱ ἀσκοί· ἀλλ’ οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς καινούς.
A böjt – egy vallási cselekedet – és egyúttal a régi (mózesi) és az új (jézusi) gyakorlatról szóló rész.
A böjt a megigazulásért végzendő. Korábban is létezett böjt, szinte egyidejű az emberiséggel. A zsidók is ismerték a közösségi és a magán jellegű böjtöt. Jelentős kegyességi cselekedetnek számított, ha valaki komolyan vette. Bizonyos vallási csoportoknál erősen jelen volt a böjt gyakorlata. Ilyenek voltak például az esszénusok is, akiket jól ismertek és tiszteltek is Júdeában. Épp ezért éles határvonalat húz az, hogy Jézus és tanítványai nem tartanak látványos böjtöket. Miért is tennék, hiszen az öröm – a nász, a szellemi nász – idejét élik. Velük az Emberfia. A vőlegény. Ők most közvetlenül Istentől tanulnak, vezettetnek. Míg az említett többi tanítvány csak holt betűk foglyai, szokásoké, amelyek egy istentől elpártolt vallási közösség gyakorlatai. Emezeké csak látszat, míg az övéké az élő, eleven valóság. Ahogy Jánosnál a szamariai asszony forrása és a Jézus által adott forrás közötti különbség. Az egyik holt víz, a másik az öröklétre visz.
És itt találja meg a helyét az evangelista a régi és az új tanítás összeférhetetlenségéről szóló tanításnak is. A régi vallási gyakorlat hibáit nem lehet az új tanítással elfedni, mintha egy nyers szövetet dobnánk rá. Nem lehet, mert nem illeszthető össze. Az új még „nyers”, még nem kiforrott és nem is illeszkedik. Jézus az élő hitet tanítja, ami közvetlenül Istennél, az Atyánál kapcsolódik, míg a mózesi vallásgyakorlat addigra szinte teljesen elszakadt az élő valóságtól. Az Istentől. Emberi szokásoknak hódoltak, a betű már felette állt az Életnek. Az Élet és a Halál csapott össze a kereszten. A szövet az Élet szövetét is jelenti, amit nem lehet a régi módon szőni. Új, élő mintát adott Jézus az Életnek, amint elkezdte újraszőni az emberek közötti kapcsolatot, hogy nem mást, mint a meghirdetett Országot, Isten Országát. Az emberek közötti új – de egyúttal régi, sőt ősi, kezdetekben meglévő – testvéri közösségi viszonyrendszert jelenti. S ezt egészíti ki az új borról szóló mondás is. A bor, mint az üdvösség idejének jelképe, jelzi, hogy az üdvösséget már nem lehet a régi vallásosság keretei között elérni, mert az annyira elaggott, hogy az új tanítás szétfeszítené azt. És, mint tudjuk szét is feszítette. Jézus szövetsége új-szövetség, ami új emberi kereteket és új közösséget igényel. Ezt a mai napig nem veszik eléggé komolyan, látszik ez abból is, hogy a mai „hitújítók” is folyton a zsidó vallási szokásokat kaparják elő és azoktól várják a megújulást. Hiába. A forrás ugyanis nem a múltban van, hanem a jelenben. Jézus épp ezt tanította.
A tovaszáguldó jelenben találhatjuk meg az Istenhez vezető Utat, itt és most. Ebben a pillanatban is, amikor írom ezeket a sorokat és amikor olvasod is, barátom. Pontosan ez az a pillanat és a megfelelő idő, hogy döntést hozzál a továbbiakról. Ahogy tovább áramlik, folyik veled az idő, úgy veszed magadhoz az üdvösség borát vagy taszítod el az Isten kezét, mely azt feléd nyújtja. A te döntésed. De, ha mellette döntöttél, az Élet mellett, akkor azt az új Életet, amit ettől a pillanattól élni szándékozol új keretek magad köré szövésével fogod megtenni. Pontosabban a megtartott tanítás szelleme fogja köréd építeni az új Életet.
