Mt 20 - Magyar Teológia

1 Ὁμοία γάρ ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ οἰκοδεσπότῃ ὅστις ἐξῆλθεν ἅμα πρωὶ μισθώσασθαι ἐργάτας εἰς τὸν ἀμπελῶνα αὐτοῦ·	1 Mert hasonló az Mennyek Országa a gazda emberhez, aki korán reggel kiment munkásokat felfogadni a szőlőjébe.
2 συμφωνήσας δὲ μετὰ τῶν ἐργατῶν ἐκ δηναρίου τὴν ἡμέραν ἀπέστειλεν αὐτοὺς εἰς τὸν ἀμπελῶνα αὐτοῦ.	2 Miután napi egy dénárban összhangra jutottak a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe.
3 καὶ ἐξελθὼν περὶ τρίτην ὥραν εἶδεν ἄλλους ἑστῶτας ἐν τῇ ἀγορᾷ ἀργούς·	3 Amikor a harmadik óra körül is kiment, látott másokat ott állván tétlenül a piactéren.
4 καὶ ἐκείνοις εἶπεν Ὑπάγετε καὶ ὑμεῖς εἰς τὸν ἀμπελῶνα, καὶ ὃ ἐὰν ᾖ δίκαιον δώσω ὑμῖν·	4 Azt mondta nekik: ’Eredjetek ti is a szőlőbe, és ami igazságos, meg fogom adni nektek.’
5 οἱ δὲ ἀπῆλθον. πάλιν [δὲ] ἐξελθὼν περὶ ἕκτην καὶ ἐνάτην ὥραν ἐποίησεν ὡσαύτως.	5 Azok elmentek. Azután a hatodik és a kilencedik óra körül ismét kiment és ugyanígy tett.
6 περὶ δὲ τὴν ἑνδεκάτην ἐξελθὼν εὗρεν ἄλλους ἑστῶτας, καὶ λέγει αὐτοῖς Τί ὧδε ἑστήκατε ὅλην τὴν ἡμέραν ἀργοί;	6 Mikor a tizenegyedik óra körül kiment és megint talált ott ácsorgókat, azt mondta nekik: ’Miért álltok itt egész nap munkátlanul?’
7 λέγουσιν αὐτῷ Ὅτι οὐδεὶς ἡμᾶς ἐμισθώσατο· λέγει αὐτοῖς Ὑπάγετε καὶ ὑμεῖς εἰς τὸν ἀμπελῶνα.	7 Azt mondták neki: ’Mert senki sem fogadott fel minket.’ Erre azt mondta nekik: ’Eredjetek ti is a szőlőbe.’
8 ὀψίας δὲ γενομένης λέγει ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος τῷ ἐπιτρόπῳ αὐτοῦ Κάλεσον τοὺς ἐργάτας καὶ ἀπόδος τὸν μισθὸν ἀρξάμενος ἀπὸ τῶν ἐσχάτων ἕως τῶν πρώτων.	8 Amikor beesteledett, a szőlő ura így szólt intézőjéhez: ’Hívd a munkásokat, és add ki nekik a jutalmukat, kezdve az utolsóktól az elsőkig.’
9 ἐλθόντες δὲ οἱ περὶ τὴν ἑνδεκάτην ὥραν ἔλαβον ἀνὰ δηνάριον.	9 Jöttek azok, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és kaptak egy dénárt.
10 καὶ ἐλθόντες οἱ πρῶτοι ἐνόμισαν ὅτι πλεῖον λήμψονται· καὶ ἔλαβον [τὸ] ἀνὰ δηνάριον καὶ αὐτοί.	10 Mikor az elsők sorra kerültek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy dénárt kaptak.
11 λαβόντες δὲ ἐγόγγυζον κατὰ τοῦ οἰκοδεσπότου	11 Amikor megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen,
12 λέγοντες Οὗτοι οἱ ἔσχατοι μίαν ὥραν ἐποίησαν, καὶ ἴσους αὐτοὺς ἡμῖν ἐποίησας τοῖς βαστάσασι τὸ βάρος τῆς ἡμέρας καὶ τὸν καύσωνα.	12 mondva: ’Ezek az utolsók csak egy órát tevékenykedtek, és egyformán kezelted őket velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét.’
13 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς ἑνὶ αὐτῶν εἶπεν Ἑταῖρε, οὐκ ἀδικῶ σε· οὐχὶ δηναρίου συνεφώνησάς μοι;	13 Ő azonban így válaszolt az egyiküknek: ’Barátom! Nem vagyok hozzád igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem?
14 ἆρον τὸ σὸν καὶ ὕπαγε· θέλω δὲ τούτῳ τῷ ἐσχάτῳ δοῦναι ὡς καὶ σοί·	14 Vedd, ami a tiéd, és eredj! Én ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.
15 οὐκ ἔξεστίν μοι ὃ θέλω ποιῆσαι ἐν τοῖς ἐμοῖς; ἢ ὁ ὀφθαλμός σου πονηρός ἐστιν ὅτι ἐγὼ ἀγαθός εἰμι;	15 Vagy nem szabad azt tennem az enyémmel, amit akarok? Gonosz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?’
16 Οὕτως ἔσονται οἱ ἔσχατοι πρῶτοι καὶ οἱ πρῶτοι ἔσχατοι.	16 Így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók.”
17 Μέλλων δὲ ἀναβαίνειν Ἰησοῦς εἰς Ἰεροσόλυμα παρέλαβεν τοὺς δώδεκα [μαθητὰς] κατ᾽ ἰδίαν, καὶ ἐν τῇ ὁδῷ εἶπεν αὐτοῖς	17 Jézus ezután fölment Jeruzsálembe. Útközben külön magához vette a tizenkét [tanítványt], és azt mondta nekik:
18 Ἰδοὺ ἀναβαίνομεν εἰς Ἰεροσόλυμα, καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδοθήσεται τοῖς ἀρχιερεῦσιν καὶ γραμματεῦσιν, καὶ κατακρινοῦσιν αὐτὸν [θανάτῳ],	18 „Lám, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak és halálra ítélik őt,
19 καὶ παραδώσουσιν αὐτὸν τοῖς ἔθνεσιν εἰς τὸ ἐμπαῖξαι καὶ μαστιγῶσαι καὶ σταυρῶσαι, καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἐγερθήσεται.	19¹ és átadják a nemzeteknek, hogy kicsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítsék, de harmadnapon föltámad.”
20 Τότε προσῆλθεν αὐτῷ ἡ μήτηρ τῶν υἱῶν Ζεβεδαίου μετὰ τῶν υἱῶν αὐτῆς προσκυνοῦσα καὶ αἰτοῦσά τι ἀπ᾽ αὐτοῦ.	20 Ekkor Zebedeus fiainak az anyja odament hozzá a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit.
21 ὁ δὲ εἶπεν αὐτῇ Τί θέλεις; λέγει αὐτῷ Εἰπὲ ἵνα καθίσωσιν οὗτοι οἱ δύο υἱοί μου εἷς ἐκ δεξιῶν καὶ εἷς ἐξ εὐωνύμων σου ἐν τῇ βασιλείᾳ σου.	21 Ő pedig ezt mondta neki: „Mit akarsz?” Az ezt mondta: „Mond, hogy az én két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön az Országodban.”
22 ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν Οὐκ οἴδατε τί αἰτεῖσθε· δύνασθε πιεῖν τὸ ποτήριον ὃ ἐγὼ μέλλω πίνειν; λέγουσιν αὐτῷ Δυνάμεθα.	22 Jézus ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Van-e erőtök inni a kehelyből, amelyből én szándékozom inni?” Azt felelték neki: „Van erőnk!”
23 λέγει αὐτοῖς Τὸ μὲν ποτήριόν μου πίεσθε, τὸ δὲ καθίσαι ἐκ δεξιῶν μου καὶ ἐξ εὐωνύμων οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι, ἀλλ᾽ οἷς ἡτοίμασται ὑπὸ τοῦ πατρός μου.	23 Ő erre azt mondta nekik: „A kelyhemből ugyan inni fogtok, de hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, ezeket nem én fogom adni, hanem, akiknek azt Atyám készítette.”
24 καὶ ἀκούσαντες οἱ δέκα ἠγανάκτησαν περὶ τῶν δύο ἀδελφῶν.	24 Amikor a többi tíz meghallotta ezt, nagyon felháborodott a két testvér miatt.
25 ὁ δὲ Ἰησοῦς προσκαλεσάμενος αὐτοὺς εἶπεν Οἴδατε ὅτι οἱ ἄρχοντες τῶν ἐθνῶν κατακυριεύουσιν αὐτῶν καὶ οἱ μεγάλοι κατεξουσιάζουσιν αὐτῶν.	25 Jézus azonban odahívta őket, és így szólt: „Tudjátok, hogy a nemzetek vezetői uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk.
26 οὐχ οὕτως ἐστὶν ἐν ὑμῖν· ἀλλ᾽ ὃς ἂν θέλῃ ἐν ὑμῖν μέγας γενέσθαι ἔσται ὑμῶν διάκονος,	26 Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagy akar lenni köztetek, legyen a szolgálótok,
27 καὶ ὃς ἂν θέλῃ ἐν ὑμῖν εἶναι πρῶτος ἔσται ὑμῶν δοῦλος·	27 és aki első akar lenni köztetek, az legyen a ti rabszolgátok.
28 ὥσπερ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἦλθεν διακονηθῆναι ἀλλὰ διακονῆσαι καὶ δοῦναι τὴν ψυχὴν αὐτοῦ λύτρον ἀντὶ πολλῶν.	28 Aminthogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és lelkét adja váltságul sokakért.”
29 Καὶ ἐκπορευομένων αὐτῶν ἀπὸ Ἰερειχὼ ἠκολούθησεν αὐτῷ ὄχλος πολύς.	29 Amikor kimentek Jerikóból, nagy sokaság követte őt.
30 καὶ ἰδοὺ δύο τυφλοὶ καθήμενοι παρὰ τὴν ὁδόν, ἀκούσαντες ὅτι Ἰησοῦς παράγει, ἔκραξαν λέγοντες Κύριε, ἐλέησον ἡμᾶς, υἱὸς Δαυείδ.	30 És lám, ott ült az út mellett két vak és meghallotta, hogy Jézus arra halad, felkiáltottak: „Könyörülj rajtunk, [Uram], Dávid Fia!”
31 ὁ δὲ ὄχλος ἐπετίμησεν αὐτοῖς ἵνα σιωπήσωσιν· οἱ δὲ μεῖζον ἔκραξαν λέγοντες Κύριε, ἐλέησον ἡμᾶς, υἱὸς Δαυείδ.	31 A sokadalom rájuk parancsolt, hogy hallgassanak, de azok még hangosabban kiáltották: „Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia!”
32 καὶ στὰς [ὁ] Ἰησοῦς ἐφώνησεν αὐτοὺς καὶ εἶπεν Τί θέλετε ποιήσω ὑμῖν;	32 Jézus megállt és fennhangon hívta őket és így szólt: „Mit akartok, hogy tegyek veletek?”
33 λέγουσιν αὐτῷ Κύριε, ἵνα ἀνοιγῶσιν οἱ ὀφθαλμοὶ ἡμῶν.	33 Azok azt felelték neki: „Uram! Hogy megnyíljon a szemünk.”
34 σπλαγχνισθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς ἥψατο τῶν ὀμμάτων αὐτῶν, καὶ εὐθέως ἀνέβλεψαν καὶ ἠκολούθησαν αὐτῷ.	34 Jézusnak megesett rajtuk a szíve és megérintette a szemüket. Azonnal látni kezdtek és követték őt.

1 Mt. 20,19 Az itt található eredeti ’nemzetek’ kifejezés különös erőt nyer a történelem ismeretének fényében, már ami a jézusi tanítás sorsát illeti.

Mt 21