Az evangélium névadó szerzője, Máté, Alfeus fia lehet, aki a Levita néven is ismert volt. Ezért lehet, hogy Lukács például Alfeus fia Léviként nevezte meg. Igaz, ő nem volt szemtanú, csak mások emlékeit, tanúságát írta le. Erről először Papiasznál találunk írást 130 körülről. A szöveg eredetije is görög lehetett, noha például Papiasz is azt feltételezte, hogy arám nyelvű az eredeti munka, amit aztán “görögre fordított ki-ki, ahogy tudott”. Ezt azonban csak kikövetkeztette, abból az akkoriban ismert tényből, hogy a szíriai és palesztinai keresztények között is volt két arám nyelvű evangélium: az evangelium secundum Hebraeos és az evangelium secundum Nazaraeos. Ezek egyikét hitte a Máté eredetijének. Ebből annyi a valóságalap, hogy az evangélium maga, mint Jézus története és tanítása arám nyelvi közegben létezett egy nemzedéknyi ideig, majd leírásra már görög nyelven került sor.
Maga Máté, mint az az evangéliumokból is kitűnik vámos volt, tehát a római közigazgatást kiszolgálta. Így biztosak lehetünk afelől, hogy tudott írni-olvasni. Minden valószínűség szerint ezért a Tórát is tudta olvasni, ahogy a göröggel is tisztában kellett lennie. Később – Papias szerint – Péter tolmácsa is volt a görög nyelvűek felé. S így az is nagyon életszerű, hogy – mivel szemtanúja volt Jézus működésének – írásos jegyzeteket készített a tanításáról. Ez kiegészülve a szóbeli hagyománnyal alkothatta a Máté szerinti evangélium magját. Ez a szellemi mag, amihez Máté apostoli tekintélye társulva teremti meg a Máté szerinti evangéliumot. Mert ne feledjük: az evangélium, az örömnek híre egy, amit négy apostoli tekintély szerint hirdetnek a Krisztust követő közösségeknek.
Nem keletkezhetett előbb Kr. u. 70-nél. Mivel Antiochiai Szt Ignác használta, azt kell föltennünk, hogy szerzője 100 után állította össze. A zsinagógával kapcsolatos állásfoglalásra való tekintettel sem gondolhatunk sokkal korábbi keletkezésre. Az ApCsel 2 és 3 szerint a zsidók és a keresztények még közösen imádkoznak a Templomban, a keresztények pedig arra számítanak hogy Jézust egész Izr. elismeri Megváltónak (2,40; 3,26; 5,31). Máté könyvének keletkezésének idején mindez már a múlté; az elkülönülés a zsinagógától ellentétté fokozódott. Már Jeruzsálem pusztulására is találunk benne utalásokat, amelyek nem értelmezhetők prófétai jövendölésnek (Mt 22,6; 24,29). Ebben az összefüggésben figyelmet érdemel a „még ma is” v. „mind a mai napig” kifejezés (ἕως τῆς σήμερον és μέχρι τῆς σήμερον) (27,8; 28,15), amely egy hosszabb időtartamot tételez föl. De fontos az Izajástól való idézetben a minden nép számára kifejezés elhagyása is (21,13 [Γέγραπται Ὁ οἶκός μου οἶκος προσευχῆς κληθήσεται, ὑμεῖς δὲ αὐτὸν ποιεῖτε σπήλαιον λῃστῶν.]; vö. Mk 11,17 [Οὐ γέγραπται ὅτι Ὁ οἶκός μου οἶκος προσευχῆς κληθήσεται πᾶσιν τοῖς ἔθνεσιν; ὑμεῖς δὲ πεποιήκατε αὐτὸν σπήλαιον λῃστῶν.]). Mindent egybevéve minden bizonnyal közelebb kerülünk az igazsághoz, ha Máté Könyve végső formába öntésének időpontjául a Kr. u. 80-90-et tekintjük.
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 |