Mai gondolat

 
1Kor 2,1-5
 
1 Én is, testvérek, hozzátok menvén, nem a beszéd vagy a bölcsesség tekintélyével mentem kihirdetni az Isten titkait. 2 Mert nem vizsgáltam más ismeretet bennetek, mint a Felkent Jézust, és ezt megkereszteltként. 3 Én is gyöngeségben, félelemben, és sokféle rettegésben voltam köztetek. 4 Az én Igém és hirdetésem, nem a bölcsesség meggyőző [beszédében] áll, hanem a szelleminek és az erőnek bizonyosságában, 5 hogy a ti hitetek, ne az emberek bölcsességében, hanem Isten Erejében legyen.
1 Κἀγὼ ἐλθὼν πρὸς ὑμᾶς, ἀδελφοί, ἦλθον οὐ καθ᾽ ὑπεροχὴν λόγου ἢ σοφίας καταγγέλλων ὑμῖν τὸ μυστήριον τοῦ θεοῦ, 2 οὐ γὰρ ἔκρινά τι εἰδέναι ἐν ὑμῖν εἰ μὴ Ἰησοῦν Χριστὸν καὶ τοῦτον ἐσταυρωμένον· 3 κἀγὼ ἐν ἀσθενείᾳ καὶ ἐν φόβῳ καὶ ἐν τρόμῳ πολλῷ ἐγενόμην πρὸς ὑμᾶς, 4 καὶ ὁ λόγος μου καὶ τὸ κήρυγμά μου οὐκ ἐν πιθοῖς σοφίας λόγοις ἀλλ᾽ ἐν ἀποδείξει πνεύματος καὶ δυνάμεως, 5 ἵνα ἡ πίστις ὑμῶν μὴ ᾖ ἐν σοφίᾳ ἀνθρώπων ἀλλ᾽ ἐν δυνάμει θεοῦ.
 
Milyen nagy hiány van ebből! Az utolsó sorban azt is írhatta volna Pál apostol, hogy ne az emberek okoskodásán alapuljon hitetek. Mert a minden az okoskodás. A közösségi felületeket, amik eredetileg arra lettek volna hivatva, hogy építsék az emberek közötti kapcsolatokat, ma el vannak öntve irányított okoskodással, összeugrasztással, hivalkodással és üres, semmitmondó fecsegéssel. De ugyan ez igaz sokszor a személyes emberi kapcsolatokra is. Már, ami megmaradt abból. Az emberek eljutottak oda, hogy eredendő szellemi valójukat aprópénzre váltották.
 
Okoskodás helyett, Isten erejében való alapozás. Szellemi alapozás. Pál látszólag oktalannak mutatja magát, de igazából azt az eredendő bölcsességet jelöli meg, ami elveszőben volt már akkor is a szervezett városi társadalmak hatalmi és érdek alapú gondolkodás sodrása által. Mert, mi is lehet nagyobb és mélyebb bölcsesség, mint a végtelenre alapozott? Hiszen Isten végtelen. Míg a legokosabb ember is be van határolva a tér és az idő által. Töredékesek az ismereteink. Töredékes az ítélőképességünk – önmagunkban. S így töredékesek döntéseink is, hiszen ily bizonytalan alapon, milyen is lehetne?  És valóban. Az emberi történelem ismert része, ami a szervezett társadalmak létrejöttével indul, nem szól másról, mint rossz döntések, balítéletek, tévedések véres játékairól.
 
Krisztussal az Isten átszakította a lét fátylát. Azt a fátylat, amit ember önerejéből még csak meg sem közelíthet, nemhogy átlépi. Hidat vert az Isten Országába, sőt, egyenesen át is hozta. De itt bizalom kell. Nem okosság vagy tanultság. Abból van, volt és lesz is még sok. Hanem egy ősbizalom felismerése önmagunkban, ami ott lebeg valamennyiünk élete felett. Csak a világ látszat-dicsősége eltéríti figyelmünket. Hatalmas “hangerővel” ordít a fülekbe, hogy meg ne halljuk a pásztor hangját. Pedig valójában erőtlen. A hazugságokra alapít. A kígyó is az őskertben, egyetlen fegyverrel rendelkezett: a Hazugsággal. Ez ma sincs másként.  A Világ rendje a hazugságra alapul, míg az Isten Országa az Igazságra. Ezért tagadják, már magának az Igazságnak a létét is. Meg nem szüntethetik, de tagadhatják. S az emberek lassanként el is hiszik. S így leoldódnak a Sátán láncai. És hamarosan hatalmat fog kapni a Föld harmadrésze felett. De ez lesz a kijózanodás útja is az emberiségnek. Bár, hatalmas ára lesz a józanságnak. A Krisztusban való hit, bizalom vér nélkül is megadta volna a józanságot. De ehhez kevésnek bizonyult az emberi bölcsesség. 

Imádkozzatok szüntelen!

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük