Lk 7 - Magyar Teológia

1 Ἐπειδὴ ἐπλήρωσεν πάντα τὰ ῥήματα αὐτοῦ εἰς τὰς ἀκοὰς τοῦ λαοῦ, εἰσῆλθεν εἰς Καφαρναούμ.	1 Amikor befejezte minden beszédét az őt hallgató népnek, bement Kafarnaumba.
2 Ἑκατοντάρχου δέ τινος δοῦλος κακῶς ἔχων ἤμελλεν τελευτᾷν, ὃς ἦν αὐτῷ ἔντιμος.	2 Egy századosnak valamelyik rosszul levő rabszolgája, akit sokra tartott, már szinte a halálán volt.
3 ἀκούσας δὲ περὶ τοῦ Ἰησοῦ ἀπέστειλεν πρὸς αὐτὸν πρεσβυτέρους τῶν Ἰουδαίων, ἐρωτῶν αὐτὸν ὅπως ἐλθὼν διασώσῃ τὸν δοῦλον αὐτοῦ.	3 Az pedig hallván Jézus felől, a júdeaiak véneit elküldve érte, kérte, hogy jöjjön el a rabszolgáját megmenteni.
4 οἱ δὲ παραγενόμενοι πρὸς τὸν Ἰησοῦν παρεκάλουν αὐτὸν σπουδαίως λέγοντες ὅτι ἄξιός ἐστιν ᾧ παρέξῃ τοῦτο,	4 Azok pedig odaérkezve, erősen kérlelték, hogy menjen el hozzá, mivel „Érdemes arra, hogy megtedd ezt neki.
5 ἀγαπᾷ γὰρ τὸ ἔθνος ἡμῶν καὶ τὴν συναγωγὴν αὐτὸς ᾠκοδόμησεν ἡμῖν.	5 Mert szereti a nemzetünket és a zsinagógát is ő építette nekünk.”
6 ὁ δὲ Ἰησοῦς ἐπορεύετο σὺν αὐτοῖς. ἤδη δὲ αὐτοῦ οὐ μακρὰν ἀπέχοντος ἀπὸ τῆς οἰκίας ἔπεμψεν φίλους ὁ ἑκατοντάρχης λέγων αὐτῷ Κύριε, μὴ σκύλλου, οὐ γὰρ ἱκανός εἰμι ἵνα ὑπὸ τὴν στέγην μου εἰσέλθῃς·	6 Jézus tehát elment velük. Amikor azonban már nem messze volt a háztól, a százados elküldte barátait elé, ezt mondva neki: „Uram, ne fáradj! Mert nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjj!
7 διὸ οὐδὲ ἐμαυτὸν ἠξίωσα πρὸς σὲ ἐλθεῖν· ἀλλὰ εἰπὲ λόγῳ, καὶ ἰαθήτω ὁ παῖς μου·	7 Amiért magamat sem tartottam érdemesnek, hogy hozzád jöjjek. Hanem csak szólj és meggyógyul az inasom.
8 καὶ γὰρ ἐγὼ ἄνθρωπός εἰμι ὑπὸ ἐξουσίαν τασσόμενος, ἔχων ὑπ᾽ ἐμαυτὸν στρατιώτας, καὶ λέγω τούτῳ Πορεύθητι, καὶ πορεύεται, καὶ ἄλλῳ Ἔρχου, καὶ ἔρχεται, καὶ τῷ δούλῳ μου Ποίησον τοῦτο, καὶ ποιεῖ.	8 Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és katonák vannak alattam, ha ennek szólok: eredj, elmegy, és ha a másiknak: jöjj, az odajön, és a rabszolgámnak: tedd ezt, megteszi.”
9 ἀκούσας δὲ ταῦτα ὁ Ἰησοῦς ἐθαύμασεν αὐτόν, καὶ στραφεὶς τῷ ἀκολουθοῦντι αὐτῷ ὄχλῳ εἶπεν Λέγω ὑμῖν, οὐδὲ ἐν τῷ Ἰσραὴλ τοσαύτην πίστιν εὗρον.	9 Jézus pedig ezeket hallván, igen elcsodálkozott és az őt követő sokasághoz fordulva így szólt: „Mondom nektek, ilyen hitet nem találtam Izraelben.”.
10 καὶ ὑποστρέψαντες εἰς τὸν οἶκον οἱ πεμφθέντες εὗρον τὸν δοῦλον ὑγιαίνοντα.	10 És az elküldöttek a házba visszatérve már gyógyultan találták a rabszolgát.
11 Καὶ ἐγένετο ἐν τῷ ἑξῆς ἐπορεύθη εἰς πόλιν καλουμένην Ναίν, καὶ συνεπορεύοντο αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ καὶ ὄχλος πολύς.	11 És lett másnap, hogy a Nain nevű városba ment. Együtt mentek vele tanítványai és nagy sokadalom is.
12 ὡς δὲ ἤγγισεν τῇ πύλῃ τῆς πόλεως, καὶ ἰδοὺ ἐξεκομίζετο τεθνηκὼς μονογενὴς υἱὸς τῇ μητρὶ αὐτοῦ, καὶ αὐτὴ ἦν χήρα, καὶ ὄχλος τῆς πόλεως ἱκανὸς ἦν σὺν αὐτῇ.	12 Amikor a város kapujához érkezett, lám, egy halottat hoztak, egy anya egyetlen fiát, aki özvegy volt, és a város nagy sokasága volt vele.
13 καὶ ἰδὼν αὐτὴν ὁ κύριος ἐσπλαγχνίσθη ἐπ᾽ αὐτῇ καὶ εἶπεν αὐτῇ Μὴ κλαῖε.	13 Megkönyörült rajta az Úr, látván őt és mondta neki: „Ne sírj!”
14 καὶ προσελθὼν ἥψατο τῆς σοροῦ, οἱ δὲ βαστάζοντες ἔστησαν, καὶ εἶπεν Νεανίσκε, σοὶ λέγω, ἐγέρθητι.	14 Odamenve megérintette a koporsót, a hordozók megálltak, és mondta: „Ifjú, mondom neked, kellj fel!”
15 καὶ ἀνεκάθισεν ὁ νεκρὸς καὶ ἤρξατο λαλεῖν, καὶ ἔδωκεν αὐτὸν τῇ μητρὶ αὐτοῦ.	15 A halott felült és beszélni kezdett, és átadták az anyjának.
16 Ἔλαβεν δὲ φόβος πάντας, καὶ ἐδόξαζον τὸν θεὸν λέγοντες ὅτι Προφήτης μέγας ἠγέρθη ἐν ἡμῖν, καὶ ὅτι Ἐπεσκέψατο ὁ θεὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ.	16 És elfogott mindenkit a félelem és dicsőítették az Istent mondván: „Nagy próféta támadt közöttünk!” és: „Rátekintett a népére az Isten.”
17 καὶ ἐξῆλθεν ὁ λόγος οὗτος ἐν ὅλῃ τῇ Ἰουδαίᾳ περὶ αὐτοῦ καὶ πάσῃ τῇ περιχώρῳ.	17 És a híre elterjedt egész Júdeában és annak környékén minden tartományban.
18 Καὶ ἀπήγγειλαν Ἰωάνει οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ περὶ πάντων τούτων. καὶ προσκαλεσάμενος δύο τινὰς τῶν μαθητῶν αὐτοῦ ὁ Ἰωάνης	18 Jánosnak, pedig elmondták mindezeket a tanítványai. Kettőt el is küldött hozzá a tanítványai közül János.
19 ἔπεμψεν πρὸς τὸν κύριον λέγων Σὺ εἶ ὁ ἐρχόμενος ἢ ἕτερον προσδοκῶμεν;	19 Elküldte őket az Úrhoz, mondva: „Te vagy az eljövendő vagy mást várjunk?”
20 παραγενόμενοι δὲ πρὸς αὐτὸν οἱ ἄνδρες εἶπαν Ἰωάνης ὁ βαπτιστὴς ἀπέστειλεν ἡμᾶς πρὸς σὲ λέγων Σὺ εἶ ὁ ἐρχόμενος ἢ ἄλλον προσδοκῶμεν;	20 Amikor odaértek hozzá a férfiak, mondták: „A Bemerítő János küldött hozzád minket, mondván: Te vagy-e az eljövendő vagy mást várjunk?”
21 ἐν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ ἐθεράπευσεν πολλοὺς ἀπὸ νόσων καὶ μαστίγων καὶ πνευμάτων πονηρῶν, καὶ τυφλοῖς πολλοῖς ἐχαρίσατο βλέπειν.	21 Sokakat gyógyított meg abban az órában betegségből, gyötrelmekből, gonosz Szellemektől, és sok vaknak adta vissza a látását.
22 καὶ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς Πορευθέντες ἀπαγγείλατε Ἰωάνει ἃ εἴδετε καὶ ἠκούσατε· τυφλοὶ ἀναβλέπουσιν, χωλοὶ περιπατοῦσιν, λεπροὶ καθαρίζονται καὶ κωφοὶ ἀκούουσιν, νεκροὶ ἐγείρονται, πτωχοὶ εὐαγγελίζονται·	22 Ezt felelte nekik: „Menjetek Jánoshoz és jelentsétek, amit láttatok és hallottatok: A vakok látnak, a sánták járnak, A leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, A holtak felkelnek, a szegények az örömhírt hallgatják.
23 καὶ μακάριός ἐστιν ὃς ἐὰν μὴ σκανδαλισθῇ ἐν ἐμοί.	23 És boldog, aki bennem meg nem botránkozik.”
24 Ἀπελθόντων δὲ τῶν ἀγγέλων Ἰωάνου ἤρξατο λέγειν πρὸς τοὺς ὄχλους περὶ Ἰωάνου Τί ἐξήλθατε εἰς τὴν ἔρημον θεάσασθαι; κάλαμον ὑπὸ ἀνέμου σαλευόμενον;	24 Amikor elmentek János hírnökei, így beszélt felőle: „Miért mentetek a pusztába, látni széltől ingatott nádszálat?
25 ἀλλὰ τί ἐξήλθατε ἰδεῖν; ἄνθρωπον ἐν μαλακοῖς ἱματίοις ἠμφιεσμένον; ἰδοὺ οἱ ἐν ἱματισμῷ ἐνδόξῳ καὶ τρυφῇ ὑπάρχοντες ἐν τοῖς βασιλείοις εἰσίν.	25 Vagy mit mentetek látni? Finom ruhába öltözött embert? Mert akik drága öltözetben és kényelemben élnek a fejedelmi palotákban vannak.
26 ἀλλὰ τί ἐξήλθατε ἰδεῖν; προφήτην; ναί, λέγω ὑμῖν, καὶ περισσότερον προφήτου.	26 Hanem mit mentetek látni, Prófétát? Igen, mondom nektek, hogy prófétánál is nagyobbat.
27 οὗτός ἐστιν περὶ οὗ γέγραπται Ἰδοὺ ἀποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου πρὸ προσώπου σου, ὃς κατασκευάσει τὴν ὁδόν σου ἔμπροσθέν σου.	27 Ez az, akiről írva van: „Lám, elküldöm hírnökömet arcod előtt, hogy elkészítse előtted az utadat.”
28 λέγω ὑμῖν, μείζων ἐν γεννητοῖς γυναικῶν Ἰωάνου οὐδεὶς ἔστιν· ὁ δὲ μικρότερος ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ θεοῦ μείζων αὐτοῦ ἐστίν.–	28 Mert mondom nektek, azok között, akiket asszony szült, nincs nagyobb, mint János, de a legkisebb is nagyobb nála az Isten Országában.”
29 Καὶ πᾶς ὁ λαὸς ἀκούσας καὶ οἱ τελῶναι ἐδικαίωσαν τὸν θεόν, βαπτισθέντες τὸ βάπτισμα Ἰωάνου·	29 És hallotta ezt mind az egész nép és a vámosok, s bemerítkeztek János merítkezésével.
30 οἱ δὲ Φαρισαῖοι καὶ οἱ νομικοὶ τὴν βουλὴν τοῦ θεοῦ ἠθέτησαν εἰς ἑαυτούς, μὴ βαπτισθέντες ὑπ᾽ αὐτοῦ.–	30 A farizeusok és a törvénytudók az Isten tanácsát elvetve nem merítkeztek be általa.
31 Τίνι οὖν ὁμοιώσω τοὺς ἀνθρώπους τῆς γενεᾶς ταύτης, καὶ τίνι εἰσὶν ὅμοιοι;	31 „Kihez hasonlítsam ennek a nemzedéknek az embereit és mihez is hasonlók?
32 ὅμοιοί εἰσιν παιδίοις τοῖς ἐν ἀγορᾷ καθημένοις καὶ προσφωνοῦσιν ἀλλήλοις, ἃ λέγει Ηὐλήσαμεν ὑμῖν καὶ οὐκ ὠρχήσασθε· ἐθρηνήσαμεν καὶ οὐκ ἐκλαύσατε·	32 Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, akik egymásnak kiáltoznak: Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, Siratót énekeltünk, de nem sírtatok.
33 ἐλήλυθεν γὰρ Ἰωάνης ὁ βαπτιστὴς μὴ ἔσθων ἄρτον μήτε πίνων οἶνον, καὶ λέγετε Δαιμόνιον ἔχει·	33 Mert jött a Bemerítő János és nem evett sem nem ivott bort, ezt mondtátok. Ördöge van!
34 ἐλήλυθεν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἔσθων καὶ πίνων, καὶ λέγετε Ἰδοὺ ἄνθρωπος φάγος καὶ οἰνοπότης, φίλος τελωνῶν καὶ ἁμαρτωλῶν.	34 Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, s ezt mondjátok. Falánk és borissza ember, vámosok és vétkesek barátja!
35 καὶ ἐδικαιώθη ἡ σοφία ἀπὸ πάντων τῶν τέκνων αὐτῆς.	35 De igazoltatik a bölcsesség minden gyermeke által.”
36 Ἠρώτα δέ τις αὐτὸν τῶν Φαρισαίων ἵνα φάγῃ μετ᾽ αὐτοῦ· καὶ εἰσελθὼν εἰς τὸν οἶκον τοῦ Φαρισαίου κατεκλίθη.	36 Kérte pedig őt, egy a farizeusok közül, hogy étkezzen vele. Ezért bement a farizeus házába és leült.
37 Καὶ ἰδοὺ γυνὴ ἥτις ἦν ἐν τῇ πόλει ἁμαρτωλός, καὶ ἐπιγνοῦσα ὅτι κατάκειται ἐν τῇ οἰκίᾳ τοῦ Φαρισαίου, κομίσασα ἀλάβαστρον μύρου	37 És lám, egy asszony, akinek sok vétke volt, megtudván, hogy a farizeus házában van, hozott egy alabástrom kenetet.
38 καὶ στᾶσα ὀπίσω παρὰ τοὺς πόδας αὐτοῦ κλαίουσα, τοῖς δάκρυσιν ἤρξατο βρέχειν τοὺς πόδας αὐτοῦ καὶ ταῖς θριξὶν τῆς κεφαλῆς αὐτῆς ἐξέμασσεν, καὶ κατεφίλει τοὺς πόδας αὐτοῦ καὶ ἤλειφεν τῷ μύρῳ.	38 És megállt a lábánál hátul sírva, könnyeivel kezdte öntözni a lábait és a fejének hajával törölte meg, s csókolgatta a lábait és megkente a drága kenettel.
39 Ἰδὼν δὲ ὁ Φαρισαῖος ὁ καλέσας αὐτὸν εἶπεν ἐν ἑαυτῷ λέγων Οὗτος εἰ ἦν [ὁ] προφήτης, ἐγίνωσκεν ἂν τίς καὶ ποταπὴ ἡ γυνὴ ἥτις ἅπτεται αὐτοῦ, ὅτι ἁμαρτωλός ἐστιν.	39 Amikor látta ezt a farizeus, aki őt meghívta, ezt mondta magában: „Ha ez próféta volna, ismerné, hogy ki és miféle ez az asszony, aki őt érinti. Mert vétkes az.”
40 καὶ ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν πρὸς αὐτόν Σίμων, ἔχω σοί τι εἰπεῖν. ὁ δέ Διδάσκαλε, εἰπέ, φησίν.	40 Jézus pedig felelve neki, így szólt: „Simon, mondanék neked valamit.” Az pedig: „Mond, tanító.”
41 δύο χρεοφιλέται ἦσαν δανιστῇ τινί· ὁ εἷς ὤφειλεν δηνάρια πεντακόσια, ὁ δὲ ἕτερος πεντήκοντα.	41 Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz, a másik ötven dénárral tartozott.
42 μὴ ἐχόντων αὐτῶν ἀποδοῦναι ἀμφοτέροις ἐχαρίσατο. τίς οὖν αὐτῶν πλεῖον ἀγαπήσει αὐτόν;	42 Amikor nem tudták odaadni, elengedte mindkettőnek. Szerinted, tehát melyik szerette őt teljesebben?”
43 ἀποκριθεὶς Σίμων εἶπεν Ὑπολαμβάνω ὅτι ᾧ τὸ πλεῖον ἐχαρίσατο. ὁ δὲ εἶπεν αὐτῷ Ὀρθῶς ἔκρινας.	43 Simon pedig, így felelt: „Úgy gondolom, hogy az, amelyiknek többet engedett el.” Ő ezt mondta neki: „Helyesen választottál.”
44 καὶ στραφεὶς πρὸς τὴν γυναῖκα τῷ Σίμωνι ἔφη Βλέπεις ταύτην τὴν γυναῖκα; εἰσῆλθόν σου εἰς τὴν οἰκίαν, ὕδωρ μοι ἐπὶ πόδας οὐκ ἔδωκας· αὕτη δὲ τοῖς δάκρυσιν ἔβρεξέν μου τοὺς πόδας καὶ ταῖς θριξὶν αὐτῆς ἐξέμαξεν.	44 Ekkor az asszonyhoz fordulva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, a lábaimnak nem adtál vizet, ő a könnyeivel öntözte a lábaimat és a feje hajával törölte meg.
45 φίλημά μοι οὐκ ἔδωκας· αὕτη δὲ ἀφ᾽ ἧς εἰσῆλθον οὐ διέλιπεν καταφιλοῦσά μου τοὺς πόδας.	45 Nekem csókot nem adtál, ez pedig, amióta bejöttem nem szűnt meg a lábaimat csókolni.
46 ἐλαίῳ τὴν κεφαλήν μου οὐκ ἤλειψας· αὕτη δὲ μύρῳ ἤλειψεν τοὺς πόδας μου.	46 Nem kented olajjal a fejemet, ő pedig drága kenettel kente a lábaimat.
47 οὗ χάριν, λέγω σοι, ἀφέωνται αἱ ἁμαρτίαι αὐτῆς αἱ πολλαί, ὅτι ἠγάπησεν πολύ· ᾧ δὲ ὀλίγον ἀφίεται, ὀλίγον ἀγαπᾷ.	47 Ezért mondom neked: Neki sok vétke bocsáttatott meg, mert nagyon szeretett, akinek, pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.”
48 εἶπεν δὲ αὐτῇ Ἀφέωνταί σου αἱ ἁμαρτίαι.	48 Ezt mondta neki: „Megbocsáttattak a vétkeid!”
49 καὶ ἤρξαντο οἱ συνανακείμενοι λέγειν ἐν ἑαυτοῖς Τίς οὗτός ἐστιν ὃς καὶ ἁμαρτίας ἀφίησιν;	49 A vele együtt étkezők elkezdtek maguk között beszélni: „Ki ez, hogy a vétkeket elengedi?”
50 εἶπεν δὲ πρὸς τὴν γυναῖκα Ἡ πίστις σου σέσωκέν σε· πορεύου εἰς εἰρήνην.	50 Ezt mondta az asszonynak: „A hited megmentett téged. Menj békével!”

Lk 8