Lk 10 - Magyar Teológia

1 Μετὰ δὲ ταῦτα ἀνέδειξεν ὁ κύριος ἑτέρους ἑβδομήκοντα [δύο] καὶ ἀπέστειλεν αὐτοὺς ἀνὰ δύο [δύο] πρὸ προσώπου αὐτοῦ εἰς πᾶσαν πόλιν καὶ τόπον οὗ ἤμελλεν αὐτὸς ἔρχεσθαι.	1 Ezután másik hetven[kettőt]t is felmutatott az Úr és elküldte őket kettesével az arca előtt minden városba és minden helyre, ahová csak igyekezett ő.
2 ἔλεγεν δὲ πρὸς αὐτούς Ὁ μὲν θερισμὸς πολύς, οἱ δὲ ἐργάται ὀλίγοι· δεήθητε οὖν τοῦ κυρίου τοῦ θερισμοῦ ὅπως ἐργάτας ἐκβάλῃ εἰς τὸν θερισμὸν αὐτοῦ.	2 Ezt mondta nekik: „Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásba.
3 ὑπάγετε· ἰδοὺ ἀποστέλλω ὑμᾶς ὡς ἄρνας ἐν μέσῳ λύκων.	3 Eredjetek: Lám elküldelek titeket, mint juhokat farkasok közé.
4 μὴ βαστάζετε βαλλάντιον, μὴ πήραν, μὴ ὑποδήματα, καὶ μηδένα κατὰ τὴν ὁδὸν ἀσπάσησθε.	4 Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut; és az úton senkit se köszöntsetek.
5 εἰς ἣν δ᾽ ἂν εἰσέλθητε οἰκίαν πρῶτον λέγετε Εἰρήνη τῷ οἴκῳ τούτῳ.	5 Ha valamelyik házba bementek, mondjátok: Békét ennek a háznak!
6 καὶ ἐὰν ἐκεῖ ᾖ υἱὸς εἰρήνης, ἐπαναπαήσεται ἐπ᾽ αὐτὸν ἡ εἰρήνη ὑμῶν· εἰ δὲ μήγε, ἐφ᾽ ὑμᾶς ἀνακάμψει.	6 És ha ott van a béke fia, akkor a ti békétek rajta marad; ha nem, akkor rátok tér vissza.
7 ἐν αὐτῇ δὲ τῇ οἰκίᾳ μένετε, ἔσθοντες καὶ πίνοντες τὰ παρ᾽ αὐτῶν, ἄξιος γὰρ ὁ ἐργάτης τοῦ μισθοῦ αὐτοῦ. μὴ μεταβαίνετε ἐξ οἰκίας εἰς οἰκίαν.	7 Ugyanabban a házban maradjatok és azt egyétek, s igyátok, amit ők adnak. Mert méltó a munkás a jutalmára. Ne járjatok házról házra.
8 καὶ εἰς ἣν ἂν πόλιν εἰσέρχησθε καὶ δέχωνται ὑμᾶς, ἐσθίετε τὰ παρατιθέμενα ὑμῖν,	8 És ha valamelyik városba mentek és befogadnak benneteket, azt egyétek, amit odaraknak nektek.
9 καὶ θεραπεύετε τοὺς ἐν αὐτῇ ἀσθενεῖς, καὶ λέγετε αὐτοῖς Ἤγγικεν ἐφ᾽ ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ.	9 Gyógyítsátok meg a betegeket ott és mondjátok nekik: Elközelített az Isten Országa!
10 εἰς ἣν δ᾽ ἂν πόλιν εἰσέλθητε καὶ μὴ δέχωνται ὑμᾶς, ἐξελθόντες εἰς τὰς πλατείας αὐτῆς εἴπατε	10 Ha bementek valamelyik városba és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcákra és mondjátok:
11 Καὶ τὸν κονιορτὸν τὸν κολληθέντα ἡμῖν ἐκ τῆς πόλεως ὑμῶν εἰς τοὺς πόδας ἀπομασσόμεθα ὑμῖν· πλὴν τοῦτο γινώσκετε ὅτι ἤγγικεν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ.	11 Még a port is lerázzuk lábunkról, ami ránk tapadt a városotokból, hanem tudjátok meg, elközelített az Isten Országa.
12 λέγω ὑμῖν ὅτι Σοδόμοις ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἀνεκτότερον ἔσται ἢ τῇ πόλει ἐκείνῃ.	12 Mondom nektek: még Szodomának is tűrhetőbb lesz sorsa azon a napon, mint azé a városé.”
13 Οὐαί σοι, Χοραζείν· οὐαί σοι, Βηθσαιδά· ὅτι εἰ ἐν Τύρῳ καὶ Σιδῶνι ἐγενήθησαν αἱ δυνάμεις αἱ γενόμεναι ἐν ὑμῖν, πάλαι ἂν ἐν σάκκῳ καὶ σποδῷ καθήμενοι μετενόησαν.	13 „Jaj neked Korazin! Jaj neked Betszaida! Mert, ha Tíruszban vagy Szidónban történtek volna ezek a jelek, amelyek benned lettek, már régen zsákban és hamuban ülve átértelmezték volna mindent.
14 πλὴν Τύρῳ καὶ Σιδῶνι ἀνεκτότερον ἔσται ἐν τῇ κρίσει ἢ ὑμῖν.	14 Hanem Tírusznak és Szidónnak tűrhetőbb lesz sora az ítéletkor, mint nektek.
15 Καὶ σύ, Καφαρναούμ, μὴ ἕως οὐρανοῦ ὑψωθήσῃ; ἕως τοῦ ᾅδου καταβήσῃ.	15 És te Kafarnaum, amely az égig magasztaltattál, az alvilágig fogsz süllyedni.
16 Ὁ ἀκούων ὑμῶν ἐμοῦ ἀκούει, καὶ ὁ ἀθετῶν ὑμᾶς ἐμὲ ἀθετεῖ· ὁ δὲ ἐμὲ ἀθετῶν ἀθετεῖ τὸν ἀποστείλαντά με.	16 A titeket hallgató, engem hallgat, és aki titeket elvet, engem vet el; aki pedig engem elvet azt veti el, aki engem küldött.”
17 Ὑπέστρεψαν δὲ οἱ ἑβδομήκοντα [δύο] μετὰ χαρᾶς λέγοντες Κύριε, καὶ τὰ δαιμόνια ὑποτάσσεται ἡμῖν ἐν τῷ ὀνόματί σου.	17 Visszatérve pedig a hetven [kettő], örömmel mondták: „Uram, még az ördögök is alárendelődtek nekünk a te nevedre.”
18 εἶπεν δὲ αὐτοῖς Ἐθεώρουν τὸν Σατανᾶν ὡς ἀστραπὴν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ πεσόντα.	18 Ő ezt mondta: „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.
19 ἰδοὺ δέδωκα ὑμῖν τὴν ἐξουσίαν τοῦ πατεῖν ἐπάνω ὄφεων καὶ σκορπίων, καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ, καὶ οὐδὲν ὑμᾶς οὐ μὴ ἀδικήσει.	19 Lám, adok nektek hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon lépkedjetek és az ellenség minden erején, hogy semmi se árthasson nektek.
20 πλὴν ἐν τούτῳ μὴ χαίρετε ὅτι τὰ πνεύματα ὑμῖν ὑποτάσσεται, χαίρετε δὲ ὅτι τὰ ὀνόματα ὑμῶν ἐνγέγραπται ἐν τοῖς οὐρανοῖς.	20 Hanem annak ne örüljetek, hogy alárendelődnek nektek a Szellemek, hanem annak örüljetek, hogy a neveitek fel vannak írva az Égben.”
21 Ἐν αὐτῇ τῇ ὥρᾳ ἠγαλλιάσατο τῷ πνεύματι τῷ ἁγίῳ καὶ εἶπεν Ἐξομολογοῦμαί σοι, πάτερ κύριε τοῦ οὐρανοῦ καὶ τῆς γῆς, ὅτι ἀπέκρυψας ταῦτα ἀπὸ σοφῶν καὶ συνετῶν, καὶ ἀπεκάλυψας αὐτὰ νηπίοις· ναί, ὁ πατήρ, ὅτι οὕτως εὐδοκία ἐγένετο ἔμπροσθέν σου.	21 Abban az órában örvendezett a Szent Szellemben és mondta: „Hálát adok neked, Atyám, Ég és Föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől és feltártad a kisdedeknek. Igen, Atyám, mert ez előtted így tetszett neked!
22 Πάντα μοι παρεδόθη ὑπὸ τοῦ πατρός μου, καὶ οὐδεὶς γινώσκει τίς ἐστιν ὁ υἱὸς εἰ μὴ ὁ πατήρ, καὶ τίς ἐστιν ὁ πατὴρ εἰ μὴ ὁ υἱὸς καὶ ᾧ ἂν βούληται ὁ υἱὸς ἀποκαλύψαι.	22 Átadott nekem mindent az én Atyám, és senki sem ismeri ki a Fiú, csak az Atya és ki az Atya, csak a Fiú, és akinek ezt fel kívánja tárni.”
23 Καὶ στραφεὶς πρὸς τοὺς μαθητὰς κατ᾽ ἰδίαν εἶπεν Μακάριοι οἱ ὀφθαλμοὶ οἱ βλέποντες ἃ βλέπετε.	23 Ekkor a tanítványokhoz fordult, ezt mondta nekik: „Boldogok a szemek, amik látják, amit ti láttok!
24 λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι πολλοὶ προφῆται καὶ βασιλεῖς ἠθέλησαν ἰδεῖν ἃ ὑμεῖς βλέπετε καὶ οὐκ εἶδαν, καὶ ἀκοῦσαι ἃ ἀκούετε καὶ οὐκ ἤκουσαν.	24 Mert mondom nektek, hogy sok próféta és fejedelem akarta látni, amiket ti láthattok, de nem látták, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallották.”
25 Καὶ ἰδοὺ νομικός τις ἀνέστη ἐκπειράζων αὐτὸν λέγων Διδάσκαλε, τί ποιήσας ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσω;	25 Előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, ezt mondva: „Tanító, mit tegyek, hogy az öröklétben örökös legyek?”
26 ὁ δὲ εἶπεν πρὸς αὐτόν Ἐν τῷ νόμῳ τί γέγραπται; πῶς ἀναγινώσκεις;	26 Ő ezt mondta neki: „A Törvényben, hogy van megírva? Felolvasod?
27 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν Ἀγαπήσεις Κύριον τὸν θεόν σου ἐξ ὅλης καρδίας σου καὶ ἐν ὅλῃ τῇ ψυχῇ σου καὶ ἐν ὅλῃ τῇ ἰσχύι σου καὶ ἐν ὅλῃ τῇ διανοίᾳ σου, καὶ τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν.	27 Az így felelt: „Szeresd az Uradat, Istenedet, egész szívedből, egész lelkedből, egész erődből, és egész elmédből és felebarátodat, mint tenmagadat!”
28 εἶπεν δὲ αὐτῷ Ὀρθῶς ἀπεκρίθης· τοῦτο ποίει καὶ ζήσῃ.	28 Ezt mondta neki: „Helyesen feleltél, tegyél is így és élni fogsz!”
29 Ὁ δὲ θέλων δικαιῶσαι ἑαυτὸν εἶπεν πρὸς τὸν Ἰησοῦν Καὶ τίς ἐστίν μου πλησίον;	29 Az pedig igazolni kívánván magát, így szólt: „De ki az én felebarátom?”
30 ὑπολαβὼν ὁ Ἰησοῦς εἶπεν Ἄνθρωπός τις κατέβαινεν ἀπὸ Ἰερουσαλὴμ εἰς Ἰερειχὼ καὶ λῃσταῖς περιέπεσεν, οἳ καὶ ἐκδύσαντες αὐτὸν καὶ πληγὰς ἐπιθέντες ἀπῆλθον ἀφέντες ἡμιθανῆ.	30 Jézus odavetve így szólt: „Egy ember megy át Jeruzsálemből Jerikóba, de rablók kezébe esik, akik kifosztják, megverik és félholtan ott hagyják.
31 κατὰ συγκυρίαν δὲ ἱερεύς τις κατέβαινεν [ἐν] τῇ ὁδῷ ἐκείνῃ, καὶ ἰδὼν αὐτὸν ἀντιπαρῆλθεν·	31 Történetesen arra ment egy pap is azon az úton, aki meglátva elmellőzte.
32 ὁμοίως δὲ καὶ Λευείτης κατὰ τὸν τόπον ἐλθὼν καὶ ἰδὼν ἀντιπαρῆλθεν.	32 Hasonlóan egy levita is, amikor arra ment meglátva elmellőzte.
33 Σαμαρείτης δέ τις ὁδεύων ἦλθεν κατ᾽ αὐτὸν καὶ ἰδὼν ἐσπλαγχνίσθη,	33 Egy szamaritánus pedig az úton menve, meglátván megkönyörült rajta.
34 καὶ προσελθὼν κατέδησεν τὰ τραύματα αὐτοῦ ἐπιχέων ἔλαιον καὶ οἶνον, ἐπιβιβάσας δὲ αὐτὸν ἐπὶ τὸ ἴδιον κτῆνος ἤγαγεν αὐτὸν εἰς πανδοχεῖον καὶ ἐπεμελήθη αὐτοῦ.	34 Odamenve bekötözte a sebeit, olajat és bort öntve azokra, felhelyezte a saját jószágára, s elvezette egy fogadóba és a gondját viselte.
35 καὶ ἐπὶ τὴν αὔριον ἐκβαλὼν δύο δηνάρια ἔδωκεν τῷ πανδοχεῖ καὶ εἶπεν Ἐπιμελήθητι αὐτοῦ, καὶ ὅτι ἂν προσδαπανήσῃς ἐγὼ ἐν τῷ ἐπανέρχεσθαί με ἀποδώσω σοι.	35 Másnap reggel, elmenőben két dénárt adott a fogadósnak, mondva: „Viseld gondját és amivel többet költesz rá, amikor erre jövök, megadom.”
36 τίς τούτων τῶν τριῶν πλησίον δοκεῖ σοι γεγονέναι τοῦ ἐμπεσόντος εἰς τοὺς λῃστάς;	36 E három közül, mit gondolsz, ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezére esett?”
37 ὁ δὲ εἶπεν Ὁ ποιήσας τὸ ἔλεος μετ᾽ αὐτοῦ. εἶπεν δὲ αὐτῷ [ὁ] Ἰησοῦς Πορεύου καὶ σὺ ποίει ὁμοίως.	37 Ez azt mondta: „Aki irgalmas volt vele.” Jézus ezt mondta neki: „Menj és tégy így!”
38 Ἐν δὲ τῷ πορεύεσθαι αὐτοὺς αὐτὸς εἰσῆλθεν εἰς κώμην τινά· γυνὴ δέ τις ὀνόματι Μάρθα ὑπεδέξατο αὐτὸν εἰς τὴν οἰκίαν.	38 Az útjukon haladván, pedig betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt.
39 καὶ τῇδε ἦν ἀδελφὴ καλουμένη Μαριάμ, [ἣ] καὶ παρακαθεσθεῖσα πρὸς τοὺς πόδας τοῦ κυρίου ἤκουεν τὸν λόγον αὐτοῦ.	39 Ennek volt egy Mária nevű húga, aki az Úr lábainál ülve hallgatta az ő igéit.
40 ἡ δὲ Μάρθα περιεσπᾶτο περὶ πολλὴν διακονίαν· ἐπιστᾶσα δὲ εἶπεν Κύριε, οὐ μέλει σοι ὅτι ἡ ἀδελφή μου μόνην με κατέλειπεν διακονεῖν; εἰπὸν οὖν αὐτῇ ἵνα μοι συναντιλάβηται.	40 Márta pedig a sok szolgálatban csak úgy forgolódott. Előállva ezt mondta: „Uram, nem törődöl vele, hogy a húgom egyedül hagy engem a szolgálatban. Szólj hát neki, hogy segítsen nekem!”
41 ἀποκριθεὶς δὲ εἶπεν αὐτῇ ὁ κύριος Μάρθα Μάρθα, μεριμνᾷς καὶ θορυβάζῃ περὶ πολλά,	41 Az Úr pedig ezt felelte neki: „Márta, Márta, sok mindenre gondolsz és sokért nyugtalankodsz,
42 ὀλίγων δέ ἐστιν χρεία ἢ ἑνός· Μαριὰμ γὰρ τὴν ἀγαθὴν μερίδα ἐξελέξατο ἥτις οὐκ ἀφαιρεθήσεται αὐτῆς.	42 azonban egy a szükséges: Mária a jobb részt választotta, amit nem vesznek el tőle soha.”

Lk 11