Lk 1,37

ὅτι οὐκ ἀδυνατήσει παρὰ τοῦ θεοῦ πᾶν ῥῆμα.

Lukács 1,37

 

Mert semmi ige sem erőtlen Istennél.

Eddig ezt a rövidke sort én is úgy fordítottam, hogy: “Mert Istennél semmi sem lehetetlen.” Mert nem mélyedtem el benne. Pedig igen nagy különbség. Hiszen Lukács evangéliumában nem egy általános kijelentést fogalmaz meg arról, hogy Isten számára minden lehetséges (ami amúgy természetesnek is mondható, ha egyszer Mindenható), hanem a fogantatás történet kulcs párbeszédének ad súlyt. Még pontosabban Isten küldötte, egyik legnagyobb szellemi teremtménye zárja ezzel a fenséges kitétellel beszédét. Ez a beszéd, pedig nem kevesebbről szól, mint a Megváltó, a Messiás érkezésének hírüladásáról. De, hogyan is érkezik? Fogantatással, mint egy ember. Megfogan, de nem férfitól. A Magasságos ereje (!) árnyékozza be, borul rá Máriára és tölti el. Nem kívül van, hanem benn. Isten, a Fiú személyében belép az idő és a tér szövedékébe. És ebben a pillanatban az Isten három személye a tér és az idő egyazon pontján van jelen (hiszen az időt és a teret is Isten teremti meg…).

Erről szól a párbeszéd, Mária és Gábriel között. A két dolgot, a párbeszédet és a fogantatást az indoeurópai teológia elválasztva tárgyalja. Nem tehet mást, mivel mindent kívülről tud csak megközelíteni, a látszatok világa felől. Elemző nyelvűek, elemző szellemiségűek. Ez van. De mi nem.
De mi is történik itt? A küldött, a hírnök megjelenik Máriának és megviszi a hírt: te fogansz az Istentől. Gábriel szellem (nem kísértet), szellemi lény.  “Csak” szavai vannak. Ezek milyen szavak? Szellemi szavak, természetesen. Másfélék nem is lehetnek, hiszen nincs test, nincs lélek. Mária hallja e szavakat. Hogyan? Füleivel? Aligha. A szellemi szavakat csak szellemével hallhatta.
Itt eszünkbe is jut az Apostol szava: a hit hallásból fakad, s máshol: szellemileg kell vizsgálni, szellemieket szellemiekhez hasonlítva. Hiszen nem a világ szellemét kaptuk, hanem a szellemet Istenből, ami mindent kikutat, még az Isten mélységeit is.
Azzal, hogy Mária hallotta Gábriel szavait, azt is megtudjuk, hogy szellemi ember volt, aki nyitott volt az Isten szavára. Csak kívülről lehetett közönséges leány.
Gábriel. Mit tesz a hírhozó, akár az emberi hírhozó is? Elviszi a hírt, az üzenetet a küldőtől a címzettig. És átadja szóban vagy írásban. A címzett pedig ennek fényében cselekszik tovább. Gábriel szellemi lény. Az üzenet tehát szellemi természetű. Isten küldötte. Isten maga is szellem (Jn 4,24). Isten mindenható, tehát jelen van az idő és a tér minden pontján, teljes ható erejével. Mikor Gábriel megszólal – Χαῖρε – Isten már jelen van. És jelen van minden további szóban. Gábriel így valójában magát Istent közli szavaival Máriának. Minden szavával a fény növekszik Mária értelmében. És, mivel Isten jelenlét – s nem egy szereplő – erősödik fel Máriában és tudatosul az üzenet meghallgatása során a saját szerepe. Mikor elhangzik az utolsó mondata a hírnöknek: “Mert semmi ige sem erőtlen Istennél.” már készen áll minden, csupán egy dolog marad, Mária igenje. Mert neki is igent kell mondania. Ez a szabad akarat egyik hihetetlen erős példája. Ha nem lenne szabad akarat, nem lenne szükség Mária igenjére. S az Úr, a mi Urunk nem lenne különb, mint Zeusz. Aki ott és azt árnyékoz be, akit és amikor akar. Az Úr igéje Erő – Legyen a Te igéd szerint. Az Ige hordozza az erőt, Isten Szellemét.

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.