Új szellemben az eredeti forrásból
Magyar Teológia
Lélek

Lélek

 

Lélek

(φυχή)

A görög φυχή (pszükhé) jelentései: 1. lehelet, lélegzet; 2. életerő; élet; 3. halott lelke, árnya, szelleme; testtől elvált lélek; 4. halhatatlan/anyagtalan lélek; 5. lélek (mint az érzelmek, vágyak és az értelem központja); 6. (emberi viselkedést irányító) lélek, viselkedési mód, életmód, jellem; 7. személyiség; 8. a világmindenség lelke; 9. (szeretett személyről) lelkem; <pneuma pszükhikón: Plut.: az életerő szelleme>

A görög nyelvben ez a kifejezés volt sokáig a tulajdonképpeni megnevezése az ember nem-testi létének. Platón vagy Arisztotelész és a legtöbb görög gondolkodó ezt a szót használta értekezéseiben. Ahogy az a szó szótári leírásából is kiderül, legfőképpen a lélegzettel és az életerővel volt kapcsolatban. A szó igei gyökere a φύχω (pszükhó). Jelentései: I. A. intr. lélegzik, lehel; II. A. tr. 1. kihűt; lehűt; 2. felfrissít; 3. (ki)szárít; megszárít; III. P. 1. lehűl, kihűl: (tűz) kialszik; (szeretet) alábbhagy; 2. ki- / megszárad; Legfőbb jellemzője a hideg, hűsítő légáramlat. Ha meg akarnám fogalmazni a pneuma és a pszükhé különbségét, akkor azt mondhatnám, hogy a pneuma a kifújt, meleg lehelet, míg a pszükhé a beszívott, hűs oldala a lélegzetnek.

Nézzük a lélek kifejezés – és itt most a φυχή előfordulásaira gondolok – használatát a Szent Írásban. Az evangéliumokban csupán 47-szer szerepel, alig tucatnyi párbeszédben, egységben. Gyakorlatilag kivétel nélkül az ember életerejét, érzelmi-testét jelenti. Behelyettesíthető sokszor az ember, személy szóval is. Pélául: Mt 2,20 : „akik a gyermek lelkét (személyét) keresték.”; Mt 6,25: „Ne aggódjatok a lelketekért (életetekért), hogy mit egyetek, mit igyatok”; Mt 10,28: „Ne féljetek azoktól, akik a testeteket megölik, azonban a lelketeket (életeteket – nem veheti el) nem ölhetik meg; inkább azoktól féljetek, akik a lelket is és a testet is elveszejtik az alvilágban.”; Mt 20,28: „lelkét (életét) adja váltságul sokakért”; Mk 3,4: „lelket (életet) megmenteni vagy veszni hagyni?”; Mk 14,34: „Bánatos a lelkem.”; Lk 1,46-47: „Magasztalja lelkem (szívem – érzelmi testen) az Urat, és az én megmentő Istenemben ujjong a szellemem”; Lk 12,19: „mondom a lelkemnek”; Lk 12,20: „még az éjjel elkérik tőled a lelkedet (életedet)”; Jn 10,11: „A jó pásztor a lelkét (életét) adja a juhokért.”; Jn 13,37: „A lelkemet (életemet is adnám) is kitenném érted!”. ApCsel 14,2 „elkeserítették a nemzetbeliek lelkét a testvérek ellen.És első rangú példa Szent Páltól: I.Kor 2,14: ψυχικὸς δὲ ἄνθρωπος οὐ δέχεται τὰ τοῦ πνεύματος τοῦ θεοῦ, Ám az Isten Szellemének dolgait nem fogja fel a lelki ember. Ez az utóbbi húzza alá igazán azt a különbséget, amit észre kell vennünk a két fogalom használatakor. Ha eddig a részig lettek is volna kétségeink, itt vége a bizonytalanságnak. Nem is tudják igazán, hogyan is fordítani. Egyszerűen nem beszélnek erről a fordítók.

Tehát, mi is a lélek? Az, ami a szervezetben a lélegzet. Jele az élő voltnak. A lélegzés mutatja meg, hogy tárgyról vagy élőlényről van szó. A lélegzet jelzi, hogy nem halott az illető. Az ószöv.-i Teremtés könyvében a második „isten” a demiurgosz-istenség a sárból gyurt emberbe lelket lehel. Ter 2,7: És Yahve istenség (Elóhim) megalkotta az embert a földből és leheli az orrába az élet leheletét; és lett az ember élő lélekké. De ahogy a Czuczor-Fogarasi szótárban látjuk: „Szoros ért. azon láthatatlan, de működéseiben észrevehető erő, mely a testet élteti, s tevékenynyé teszi, mely az érzések, érzelmek, és az ezekből támadó vágyak és szenvedélyek széke, mely a testnek ellentétetik.” Igen, a lélek jelenti az ember érzelmi alapzatát is, s használatban irányul az ember érzelmeinek kifejeződésére. Persze, ne feledjük, hogy a mai használat tartalmazza azon kört is, ami már a szellem kifejezésnek lenne a „jussa”. Hiszen az elmúlt öt évszázad azért megteszi a hatását. Ezért erre hivatkozni nem is lenne ildomos…

Következik ezekből, hogy az ember lelkivilága nem feltétlenül jó, mivel az érzelmek egyaránt lehetnek jók és rosszak. A szeretet és a gyűlölet egyaránt érzelem. Az ember tudatos gondolkodása szükséges ahhoz, hogy ezek közül válasszon és jól válasszon. Az erkölcs is csak akkor működik, ha van egy tudatos választás. Ehhez viszont csak gondolkodás útján jutunk el. Teljes joggal jutnak el fordítóink az eltérő értelmezésekhez a szövegben, amikor szempontrendszerük alapjává a lelki-szemléletet teszik. Például a metanoeó (μετανοέω) ige is így lesz átértelmezésből megtéréssé. Világos ugye? Az átértelmezés egy gondolkodást igénylő tudatos cselekmény, ami önmagában vezet el az un. megtérésre. Viszont a megtérés önmagában nem vezet sehonnan sehová. Csupán magát a „látványt” írja le. Az okozatot, de az okról nem kapunk tájékoztatást. Ez egy érzelmi megnyilvánulás a hívő ember életében. Azaz egy lelki dolog, ha szabad így fogalmazni. S ez mutatja meg a mai vallásosságnak is a gyengéjét, hogy csak érzelmi alapú. De mi akadályoz meg abban, hogy legközelebb „megint megtérjek”, mondjuk keresztényből mohamedánná… Hiszen így a döntésnek csak indulati alapja van. Hallottam egy szívbemarkoló dalt, hallgattam egy nagy hatású szónoklatot, ami fellelkesített. Úgy érzékeljük ebben a szóban is, az érzelmi töltetett. Fellelkesülni. Lelkesedni. A mindennapi életben is használjuk és meglepő módon ott már arra, amit jelent: egy érzelmi indulatot. Ami viszont ahogy jött, úgy el is illan.