Sokszor találkoztam már azzal a kérdéssel, hogy mi is az a kereszténység? Mitől keresztény a keresztény? Egyáltalán, mit is jelen ez, jelent-e valamit egyáltalán manapság?
Sok meghatározást és gondolatot összeírtak már, főleg teológiai műveltségű emberek, azonban én most a lehető legegyszerűbben szeretném megfogalmazni. Azért is mert ismeretségi körömben is, számtalanszor találkoztam már ezekkel a kérdésekkel és igen nagy a hiány a helyes ismeretben.
Nos, röviden és lényegre törően: magának a szónak a jelentése ez: keresztény, a görög khristianoi kifejezés mása nyelvünkben is, ami Krisztus követőt, “Krisztusost” jelent. Tartalmilag pedig azt az embert, olyan közösséget, aki/akik Krisztus – azaz a Názáreti Jézus – tanítását követi. Ez a lényeg. Maga a tanítás pedig, természetesen a négy evangéliumban van lejegyezve, illetve már kissé kibontva az un. Újszövetségi Szentírásban. Első említése Tacitusnál található, de eredete valószínűleg Antiokhia nagy városa, ahol a nem-keresztények kezdték így nevezni a Krisztus tanítását követőket. Ez a tételes eredet.
Tartalmi jelentése is ebből indul ki, miszerint az nevezheti magát – hozzá teszem joggal – kereszténynek, aki ténylegesen, életével is követi Krisztus tanítását. Keresztény alatt, ma már sajnos, azt értik, aki valamely felekezetnek névleges tagja. Tehát, ha nagy ritkán elmegy templomba – talán csak Karácsonykor, Húsvétkor és némely esemény kapcsán (mint esküvő, keresztelés vagy temetés) – már kereszténynek nevezi magát, függetlenül attól, hogy egyébként bármit is tart-e abból, amit Jézus és az apostolok tanítottak. A kereszténység nem párt! Nem szövetkezet, vagy intézmény, hanem életvitel, Istenhez való igazodás. Vannak persze intézmények, melyeket a történelem folyamán hoztak létre a keresztények közösségi életük mederben tartására és ezek működése közben bizony jókora hibák is létre jöttek, azonban ez nem a kereszténység maga, hanem mindenkori vetülete a történelem vásznán. Ez pedig elsősorban az adott kor embereinek tetteit minősítheti és nem azt a Tanítást, amit Krisztus meghirdetett és számtalan emberben munkált mind a mai napig. Persze mindig az a legfurcsább, amikor egyébként hitetlen és nem is épp az erkölcsi erejükről híres egyedek adnak “okítást” a keresztények számára. Fura, szánalmas és sokszor kifejezetten röhejes.
Ezért is írtam ezt a kis zöngeményt. A tisztázás kedvéért. Ismételjük is meg:
Az a keresztény, aki valójában is követi Jézus Krisztus (és az apostolok) tanítását és életpéldáját. Róluk és kizárólag az általuk adott példa alapján lehet megítélni, milyen a kereszténység.
Azt hiszem pár alkalommal még írok ilyen tisztázó jegyzetet, hogy ez által is tisztuljon a szellemi égboltozatunk a sok füsttől és szennytől, amit ráhordtak tisztátalan kezek.