Jn 9

1 Καὶ παράγων εἶδεν ἄνθρωπον τυφλὸν ἐκ γενετῆς.

1 És tovább haladván látott egy születésétől vak embert.

2 καὶ ἠρώτησαν αὐτὸν οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ λέγοντες Ῥαββεί, τίς ἥμαρτεν, οὗτος ἢ οἱ γονεῖς αὐτοῦ, ἵνα τυφλὸς γεννηθῇ;

2 Tanítványai megkérdezték tőle: „Rabbi, ki vétkezett, ő vagy a szülei, hogy vakon született?”

3 ἀπεκρίθη Ἰησοῦς Οὔτε οὗτος ἥμαρτεν οὔτε οἱ γονεῖς αὐτοῦ, ἀλλ᾽ ἵνα φανερωθῇ τὰ ἔργα τοῦ θεοῦ ἐν αὐτῷ.

3 Ezt válaszolta Jézus: „Sem ő nem vétkezett, sem az ő szülei, hanem Isten műveinek kell megmutatkoznia őbenne.

4 ἡμᾶς δεῖ ἐργάζεσθαι τὰ ἔργα τοῦ πέμψαντός με ἕως ἡμέρα ἐστίν· ἔρχεται νὺξ ὅτε οὐδεὶς δύναται ἐργάζεσθαι.

4 Aki engem küldött, annak a művein kell nekünk munkálkodnunk, amíg nappal van. Jő az éj, mikor senki sem munkálkodhatik,

5 ὅταν ἐν τῷ κόσμῳ ὦ, φῶς εἰμὶ τοῦ κόσμου.

5 amikor a Világban vagyok, a Világnak a fény vagyok.”

6 ταῦτα εἰπὼν ἔπτυσεν χαμαὶ καὶ ἐποίησεν πηλὸν ἐκ τοῦ πτύσματος, καὶ ἐπέθηκεν αὐτοῦ τὸν πηλὸν ἐπὶ τοὺς ὀφθαλμούς,

6 Ezeket mondva a földre köpött, sarat csinált a köpetből, és felkente a vak szemére.

7 καὶ εἶπεν αὐτῷ Ὕπαγε νίψαι εἰς τὴν κολυμβήθραν τοῦ Σιλωάμ (ὃ ἑρμηνεύεται Ἀπεσταλμένος). ἀπῆλθεν οὖν καὶ ἐνίψατο, καὶ ἦλθεν βλέπων.

7 és ezt mondta neki: „Eredj, és mosakodj meg Silóé medencéjében!” (ez küldöttet jelent). Tehát elment, megmosdott, és látóként jött meg.

8 Οἱ οὖν γείτονες καὶ οἱ θεωροῦντες αὐτὸν τὸ πρότερον ὅτι προσαίτης ἦν ἔλεγον Οὐχ οὗτός ἐστιν ὁ καθήμενος καὶ προσαιτῶν;

8 Ekkor a szomszédok és azok, akik azelőtt látták őt, mint koldust, azt mondták: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?”

9 ἄλλοι ἔλεγον ὅτι Οὗτός ἐστιν· ἄλλοι ἔλεγον Οὐχί, ἀλλὰ ὅμοιος αὐτῷ ἐστίν. ἐκεῖνος ἔλεγεν ὅτι Ἐγώ εἰμι.

9 Egyesek azt mondták: „Ő az.” Mások azt: „Nem, hanem csak hasonlít hozzá.” Ő maga azt mondta, hogy „Én vagyok az.”

10 ἔλεγον οὖν αὐτῷ Πῶς [οὖν] ἠνεῴχθησάν σου οἱ ὀφθαλμοί;

10 Erre mondták neki: „Hogy nyíltak meg a te szemeid?”

11 ἀπεκρίθη ἐκεῖνος Ὁ ἄνθρωπος ὁ λεγόμενος Ἰησοῦς πηλὸν ἐποίησεν καὶ ἐπέχρισέν μου τοὺς ὀφθαλμοὺς καὶ εἶπέν μοι ὅτι Ὕπαγε εἰς τὸν Σιλωὰμ καὶ νίψαι· ἀπελθὼν οὖν καὶ νιψάμενος ἀνέβλεψα.

11 Ő azt válaszolta: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat készített és felkente azt a szemeimre, és azt mondta nekem: ’Eredj Silóéba és mosakodj meg.’ Tehát elmentem, és megmosakodván most látok.”

12 καὶ εἶπαν αὐτῷ Ποῦ ἐστὶν ἐκεῖνος; λέγει Οὐκ οἶδα.

12 Azok mondták neki: „Ő maga, hol van?” Erre mondta: „Nem tudom.”

13 Ἄγουσιν αὐτὸν πρὸς τοὺς Φαρισαίους τόν ποτε τυφλόν.

13 Elvezették őt a farizeusokhoz, azt, aki vak volt.

14 ἦν δὲ σάββατον ἐν ᾗ ἡμέρᾳ τὸν πηλὸν ἐποίησεν ὁ Ἰησοῦς καὶ ἀνέῳξεν αὐτοῦ τοὺς ὀφθαλμούς.

14 Azon a napon Szombat volt, amikor Jézus a sarat készítette és megnyitotta az ő szemeit.

15 πάλιν οὖν ἠρώτων αὐτὸν καὶ οἱ Φαρισαῖοι πῶς ἀνέβλεψεν. ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς Πηλὸν ἐπέθηκέν μου ἐπὶ τοὺς ὀφθαλμούς, καὶ ἐνιψάμην, καὶ βλέπω.

15 Tehát ismét megkérdezték őt a farizeusok is, hogyan nyílt fel a szeme. Ő pedig ezt mondta nekik: „Sarat tett a szemeimre, megmosdottam, és megnyílt.”

16 ἔλεγον οὖν ἐκ τῶν Φαρισαίων τινές Οὐκ ἔστιν οὗτος παρὰ θεοῦ ὁ ἄνθρωπος, ὅτι τὸ σάββατον οὐ τηρεῖ. ἄλλοι [δὲ] ἔλεγον Πῶς δύναται ἄνθρωπος ἁμαρτωλὸς τοιαῦτα σημεῖα ποιεῖν; καὶ σχίσμα ἦν ἐν αὐτοῖς.

16 Erre ezt mondták némelyek a farizeusok közül: „Nem Istentől való ez az ember, hogy a Szombatot nem tartja.” Mások azonban ezt mondták: „Hogyan képes bűnös ember ilyen jeleket tenni?” És szakadás lett közöttük.

17 λέγουσιν οὖν τῷ τυφλῷ πάλιν Τί σὺ λέγεις περὶ αὐτοῦ, ὅτι ἠνέῳξέν σου τοὺς ὀφθαλμούς; ὁ δὲ εἶπεν ὅτι Προφήτης ἐστίν.

17 Ismét mondták a vaknak: „Te mit mondasz felőle, hogy megnyitotta a te szemeidet?” Ő pedig azt mondta, hogy próféta az.

18 Οὐκ ἐπίστευσαν οὖν οἱ Ἰουδαῖοι περὶ αὐτοῦ ὅτι ἦν τυφλὸς καὶ ἀνέβλεψεν, ἕως ὅτου ἐφώνησαν τοὺς γονεῖς αὐτοῦ τοῦ ἀναβλέψαντος

18 Nem hitték azonban a júdeaiak felőle, hogy vak volt és megnyíltak a szemei, míg elő nem hívták a megnyílt szemű szüleit.

19 καὶ ἠρώτησαν αὐτοὺς λέγοντες Οὗτός ἐστιν ὁ υἱὸς ὑμῶν, ὃν ὑμεῖς λέγετε ὅτι τυφλὸς ἐγεννήθη; πῶς οὖν βλέπει ἄρτι;

19 Megkérdezték őket: „Ez a ti fiatok, akit ti vakon születettnek mondotok? Akkor hogy láthat most?”

20 ἀπεκρίθησαν οὖν οἱ γονεῖς αὐτοῦ καὶ εἶπαν Οἴδαμεν ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ υἱὸς ἡμῶν καὶ ὅτι τυφλὸς ἐγεννήθη·

20 Ezt válaszolták a szülei: „Tudjuk, hogy ez a mi fiunk és hogy vakon született.

21 πῶς δὲ νῦν βλέπει οὐκ οἴδαμεν, ἢ τίς ἤνοιξεν αὐτοῦ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἡμεῖς οὐκ οἴδαμεν· αὐτὸν ἐρωτήσατε, ἡλικίαν ἔχει, αὐτὸς περὶ ἑαυτοῦ λαλήσει.

21 Azonban hogy most hogyan lát, azt nem tudjuk, vagy hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Kérdezzék őt, megvan a kora, hogy magáért beszéljen.”

22 ταῦτα εἶπαν οἱ γονεῖς αὐτοῦ ὅτι ἐφοβοῦντο τοὺς Ἰουδαίους, ἤδη γὰρ συνετέθειντο οἱ Ἰουδαῖοι ἵνα ἐάν τις αὐτὸν ὁμολογήσῃ Χριστόν, ἀποσυνάγωγος γένηται.

22 Ezt mondták a szülei, mert féltek a júdeaiaktól. A júdeaiak ugyanis már megbeszélték, hogy kiteszik azt a zsinagógából, aki a Felkenthez hasonlítja őt.

23 διὰ τοῦτο οἱ γονεῖς αὐτοῦ εἶπαν ὅτι Ἡλικίαν ἔχει, αὐτὸν ἐπερωτήσατε.

23 Ezért mondták a szülei: „Megvan a kora, kérdezzétek őt.”

24 Ἐφώνησαν οὖν τὸν ἄνθρωπον ἐκ δευτέρου ὃς ἦν τυφλὸς καὶ εἶπαν αὐτῷ Δὸς δόξαν τῷ θεῷ· ἡμεῖς οἴδαμεν ὅτι οὗτος ὁ ἄνθρωπος ἁμαρτωλός ἐστιν.

24 Másodszor is hívták tehát az embert, aki vak volt, és mondták neki. „Dicsőítsd az Istent! Mi tudjuk, hogy ez az ember vétkes.”

25 ἀπεκρίθη οὖν ἐκεῖνος Εἰ ἁμαρτωλός ἐστιν οὐκ οἶδα· ἓν οἶδα ὅτι τυφλὸς ὢν ἄρτι βλέπω.

25 Ő ezt felelte: „Hogy vétkes-e, nem tudom. Egyet tudok, hogy vak voltam, és most látok.”

26 εἶπαν οὖν αὐτῷ Τί ἐποίησέν σοι; πῶς ἤνοιξέν σου τοὺς ὀφθαλμούς;

26 Mondták neki: „Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?”

27 ἀπεκρίθη αὐτοῖς Εἶπον ὑμῖν ἤδη καὶ οὐκ ἠκούσατε· τί πάλιν θέλετε ἀκούειν; μὴ καὶ ὑμεῖς θέλετε αὐτοῦ μαθηταὶ γενέσθαι;

27 Ezt felelte nekik: „Mondtam már nektek, de nem hallgattatok meg. Miért akarjátok ismét hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványaivá lenni?”

28 καὶ ἐλοιδόρησαν αὐτὸν καὶ εἶπαν Σὺ μαθητὴς εἶ ἐκείνου, ἡμεῖς δὲ τοῦ Μωυσέως ἐσμὲν μαθηταί·

28 Erre szidalmazták és mondták: „Te vagy az ő tanítványa, mi Mózes tanítványai vagyunk.

29 ἡμεῖς οἴδαμεν ὅτι Μωυσεῖ λελάληκεν ὁ θεός, τοῦτον δὲ οὐκ οἴδαμεν πόθεν ἐστίν.

29 Mi tudjuk, hogy Mózeshez beszélt az Isten, ezt pedig nem tudjuk, honnan van.”

30 ἀπεκρίθη ὁ ἄνθρωπος καὶ εἶπεν αὐτοῖς Ἐν τούτῳ γὰρ τὸ θαυμαστόν ἐστιν ὅτι ὑμεῖς οὐκ οἴδατε πόθεν ἐστίν, καὶ ἤνοιξέν μου τοὺς ὀφθαλμούς.

30 Az ember ezt felelte nekik: „Ebben éppen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan van, nekem pedig megnyitotta a szememet.

31 οἴδαμεν ὅτι ὁ θεὸς ἁμαρτωλῶν οὐκ ἀκούει, ἀλλ᾽ ἐάν τις θεοσεβὴς ᾖ καὶ τὸ θέλημα αὐτοῦ ποιῇ τούτου ἀκούει.

31 Tudjuk, hogy az Isten a vétkeseket nem hallgatja meg, hanem aki istenfélő és az ő akaratát megteszi, azt meghallgatja.

32 ἐκ τοῦ αἰῶνος οὐκ ἠκούσθη ὅτι ἠνέῳξέν τις ὀφθαλμοὺς τυφλοῦ γεγεννημένου·

32 Nem volt hallható még soha, hogy valaki egy vakon született szemét felnyitotta volna.

33 εἰ μὴ ἦν οὗτος παρὰ θεοῦ, οὐκ ἠδύνατο ποιεῖν οὐδέν.

33 Ha ez nem volt Istentől, nem tehetett volna semmit.”

34 ἀπεκρίθησαν καὶ εἶπαν αὐτῷ Ἐν ἁμαρτίαις σὺ ἐγεννήθης ὅλος, καὶ σὺ διδάσκεις ἡμᾶς; καὶ ἐξέβαλον αὐτὸν ἔξω.

34 Azok ezt válaszolták neki: „Vétekben születtél teljesen, és te oktatsz minket?” és kidobták őt onnan.

35 Ἤκουσεν Ἰησοῦς ὅτι ἐξέβαλον αὐτὸν ἔξω, καὶ εὑρὼν αὐτὸν εἶπεν Σὺ πιστεύεις εἰς τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου;

35 Jézus meghallotta, hogy kidobták őt onnan, és megkérdezte őt: „Hiszel az Emberfiában?”

36 ἀπεκρίθη ἐκεῖνος [καὶ εἶπεν] Καὶ τίς ἐστιν, κύριε, ἵνα πιστεύσω εἰς αὐτόν;

36 Ő ezt felelte: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?”

37 εἶπεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς Καὶ ἑώρακας αὐτὸν καὶ ὁ λαλῶν μετὰ σοῦ ἐκεῖνός ἐστιν.

37 Jézus azt mondta neki: „Hiszen megláttad őt, az maga, aki beszél veled.”

38 ὁ δὲ ἔφη Πιστεύω, κύριε· καὶ προσεκύνησεν αὐτῷ.

38 Erre az így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult előtte.

39 καὶ εἶπεν ὁ Ἰησοῦς Εἰς κρίμα ἐγὼ εἰς τὸν κόσμον τοῦτον ἦλθον, ἵνα οἱ μὴ βλέποντες βλέπωσιν καὶ οἱ βλέποντες τυφλοὶ γένωνται.

39 És mondta Jézus: „Én ítélni jöttem ezt a Világot, hogy akik nem látnak, lássanak, és a látók vakokká legyenek.”

40 Ἤκουσαν ἐκ τῶν Φαρισαίων ταῦτα οἱ μετ᾽ αὐτοῦ ὄντες, καὶ εἶπαν αὐτῷ Μὴ καὶ ἡμεῖς τυφλοί ἐσμεν;

40 A farizeusok, akik vele voltak, hallották ezt, és mondták neki. „Csak nem vagyunk mi is vakok?”

41 εἶπεν αὐτοῖς [ὁ] Ἰησοῦς Εἰ τυφλοὶ ἦτε, οὐκ ἂν εἴχετε ἁμαρτίαν· νῦν δὲ λέγετε ὅτι Βλέπομεν· ἡ ἁμαρτία ὑμῶν μένει.

41 Jézus pedig ezt mondta nekik: „Ha vakok volnátok, nem lenne vétketek. Azonban most azt mondjátok, láttok, ezért megmarad vétketek.”