1 Ταῦτα λελάληκα ὑμῖν ἵνα μὴ σκανδαλισθῆτε. |
1 Azért beszéltem el ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok. |
2 ἀποσυναγώγους ποιήσουσιν ὑμᾶς· ἀλλ᾽ ἔρχεται ὥρα ἵνα πᾶς ὁ ἀποκτείνας [ὑμᾶς] δόξῃ λατρείαν προσφέρειν τῷ θεῷ. |
2 Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából, sőt eljön az óra, hogy mind ki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek. |
3 καὶ ταῦτα ποιήσουσιν ὅτι οὐκ ἔγνωσαν τὸν πατέρα οὐδὲ ἐμέ. |
3 Azért teszik ezt, mert nem ismerték fel sem az Atyát, sem engem. |
4 ἀλλὰ ταῦτα λελάληκα ὑμῖν ἵνα ὅταν ἔλθῃ ἡ ὥρα αὐτῶν μνημονεύητε αὐτῶν ὅτι ἐγὼ εἶπον ὑμῖν· ταῦτα δὲ ὑμῖν ἐξ ἀρχῆς οὐκ εἶπον, ὅτι μεθ᾽ ὑμῶν ἤμην. |
4 Hanem ezt azért beszélem nektek, hogy amikor eljön ezeknek az órája, emlékezzetek ezekre, mert én mondtam nektek. Kezdetben nem mondtam még nektek ezeket, mert veletek voltam. |
5 νῦν δὲ ὑπάγω πρὸς τὸν πέμψαντά με καὶ οὐδεὶς ἐξ ὑμῶν ἐρωτᾷ με Ποῦ ὑπάγεις; |
5 Most azonban az engem küldőhöz tartok, és senki nem kérdi tőlem: Hová tartasz? |
6 ἀλλ᾽ ὅτι ταῦτα λελάληκα ὑμῖν ἡ λύπη πεπλήρωκεν ὑμῶν τὴν καρδίαν. |
6 Hanem mert ezeket beszéltem, szomorúság töltötte el a szíveteket. |
7 ἀλλ᾽ ἐγὼ τὴν ἀλήθειαν λέγω ὑμῖν, συμφέρει ὑμῖν ἵνα ἐγὼ ἀπέλθω. ἐὰν γὰρ μὴ ἀπέλθω, ὁ παράκλητος οὐ μὴ ἔλθῃ πρὸς ὑμᾶς· ἐὰν δὲ πορευθῶ, πέμψω αὐτὸν πρὸς ὑμᾶς. |
7 Én azonban az Igazságot mondom nektek: Hasznotokra van, hogy elmegyek, mert ha nem megyek el, a Küldött nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok. |
8 Καὶ ἐλθὼν ἐκεῖνος ἐλέγξει τὸν κόσμον περὶ ἁμαρτίας καὶ περὶ δικαιοσύνης καὶ περὶ κρίσεως· |
8 És az eljön meggyőzni a Világot a vétekről, az igazságosságról, és az ítéletről; |
9 περὶ ἁμαρτίας μέν, ὅτι οὐ πιστεύουσιν εἰς ἐμέ· |
9 vagyis a vétekről, mert nem hisznek bennem, |
10 περὶ δικαιοσύνης δέ, ὅτι πρὸς τὸν πατέρα ὑπάγω καὶ οὐκέτι θεωρεῖτέ με· |
10 az igazságosságról, hogy az Atyához tartok, és többé nem láttok engem, |
11 περὶ δὲ κρίσεως, ὅτι ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου κέκριται. |
11 és az ítéletről, hogy ennek a Világnak fejedelme megítéltetett.” |
12 Ἔτι πολλὰ ἔχω ὑμῖν λέγειν, ἀλλ᾽ οὐ δύνασθε βαστάζειν ἄρτι· |
12 „Még sok mondandóm lenne a számotokra, de most még nem lennétek képesek hordozni. |
13 ὅταν δὲ ἔλθῃ ἐκεῖνος, τὸ πνεῦμα τῆς ἀληθείας, ὁδηγήσει ὑμᾶς εἰς τὴν ἀλήθειαν πᾶσαν, οὐ γὰρ λαλήσει ἀφ᾽ ἑαυτοῦ, ἀλλ᾽ ὅσα ἀκούει λαλήσει, καὶ τὰ ἐρχόμενα ἀναγγελεῖ ὑμῖν. |
13 Amikor pedig eljön az Igazság Szelleme, útmutatótok lesz a teljes Igazságban, mert nem magától fog beszélni, hanem csak amit hall, azt mondja el, és a jövendő dolgokat közli veletek. |
14 ἐκεῖνος ἐμὲ δοξάσει, ὅτι ἐκ τοῦ ἐμοῦ λήμψεται καὶ ἀναγγελεῖ ὑμῖν. |
14 Az majd engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít majd, és hirdeti nektek. |
15 πάντα ὅσα ἔχει ὁ πατὴρ ἐμά ἐστιν· διὰ τοῦτο εἶπον ὅτι ἐκ τοῦ ἐμοῦ λαμβάνει καὶ ἀναγγελεῖ ὑμῖν. |
15 Mind mi az Atyáé, az enyém; ezért mondtam nektek, hogy az enyémből vesz és hirdeti nektek. |
16 Μικρὸν καὶ οὐκέτι θεωρεῖτέ με, καὶ πάλιν μικρὸν καὶ ὄψεσθέ με. |
16 Kevés még és nem láttok engem, és ismét kevés és látni fogtok engem.” |
17 Εἶπαν οὖν ἐκ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ πρὸς ἀλλήλους Τί ἐστιν τοῦτο ὃ λέγει ἡμῖν Μικρὸν καὶ οὐ θεωρεῖτέ με, καὶ πάλιν μικρὸν καὶ ὄψεσθέ με; καί Ὅτι ὑπάγω πρὸς τὸν πατέρα; |
17 A tanítványok közül ekkor néhányan így szóltak egymás közt: „Mit mond nekünk? Kevés és nem láttok engem, és ismét kevés és látni fogtok engem, és az Atyához megyek?” |
18 ἔλεγον οὖν Τί ἐστιν τοῦτο ὃ λέγει μικρόν; οὐκ οἴδαμεν [τί λαλεῖ]. |
18 Aztán mondták még: „Mi az, amit mond: ’egy kevés’? Nem tudjuk, mit beszél!” |
19 ἔγνω Ἰησοῦς ὅτι ἤθελον αὐτὸν ἐρωτᾷν, καὶ εἶπεν αὐτοῖς Περὶ τούτου ζητεῖτε μετ᾽ ἀλλήλων ὅτι εἶπον Μικρὸν καὶ οὐ θεωρεῖτέ με, καὶ πάλιν μικρὸν καὶ ὄψεσθέ με; |
19 Jézus felismerte, hogy kérdezni akarják, ezért így szólt: „Azt kérdezitek egymás közt, hogy mondtam: ’kevés és nem láttok, és ismét kevés és látni fogtok’? |
20 ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι κλαύσετε καὶ θρηνήσετε ὑμεῖς, ὁ δὲ κόσμος χαρήσεται· ὑμεῖς λυπηθήσεσθε, ἀλλ᾽ ἡ λύπη ὑμῶν εἰς χαρὰν γενήσεται. |
20 Legyen, ahogy mondom nektek, ti sírni és jajgatni fogtok, a Világ pedig örvendezni fog; ti bánkódni fogtok, de szomorúságotok örömmé lesz. |
21 ἡ γυνὴ ὅταν τίκτῃ λύπην ἔχει, ὅτι ἦλθεν ἡ ὥρα αὐτῆς· ὅταν δὲ γεννήσῃ τὸ παιδίον, οὐκέτι μνημονεύει τῆς θλίψεως διὰ τὴν χαρὰν ὅτι ἐγεννήθη ἄνθρωπος εἰς τὸν κόσμον. |
21 Az asszony is, bánkódik, mikor szül, mert eljött az ő órája, amikor azonban megszületett a gyermek, nem emlékszik már a bánkódásra az öröm miatt, hogy ember született a Világba. |
22 καὶ ὑμεῖς οὖν νῦν μὲν λύπην ἔχετε· πάλιν δὲ ὄψομαι ὑμᾶς, καὶ χαρήσεται ὑμῶν ἡ καρδία, καὶ τὴν χαρὰν ὑμῶν οὐδεὶς ἀρεῖ ἀφ᾽ ὑμῶν. |
22 Most ti bánkódtok, de ismét látlak majd titeket, szívetek örvendezni fog, és örömötöket nem veszi el senki. |
23 καὶ ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ ἐμὲ οὐκ ἐρωτήσετε οὐδέν· ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἄν τι αἰτήσητε τὸν πατέρα δώσει ὑμῖν ἐν τῷ ὀνόματί μου. |
23 És azon a napon nem kérdeztek már semmit. Legyen, ahogy mondom nektek, amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. |
24 ἕως ἄρτι οὐκ ᾐτήσατε οὐδὲν ἐν τῷ ὀνόματί μου· αἰτεῖτε καὶ λήμψεσθε, ἵνα ἡ χαρὰ ὑμῶν ᾖ πεπληρωμένη. |
24 Eddig még semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és meg fogjátok kapni, hogy örömötök teljes legyen. |
25 Ταῦτα ἐν παροιμίαις λελάληκα ὑμῖν· ἔρχεται ὥρα ὅτε οὐκέτι ἐν παροιμίαις λαλήσω ὑμῖν ἀλλὰ παρρησίᾳ περὶ τοῦ πατρὸς ἀπαγγελῶ ὑμῖν. |
25 Ezen példázatokban beszéltem nektek, de jövend az óra, mikor már nem példabeszédekben beszélek nektek, hanem teljes nyíltsággal hirdetek nektek az Atya felől. |
26 ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ ἐν τῷ ὀνόματί μου αἰτήσεσθε, καὶ οὐ λέγω ὑμῖν ὅτι ἐγὼ ἐρωτήσω τὸν πατέρα περὶ ὑμῶν· |
26 Azon a napon kértek majd az én nevemben, és én nem mondom majd nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek, |
27 αὐτὸς γὰρ ὁ πατὴρ φιλεῖ ὑμᾶς, ὅτι ὑμεῖς ἐμὲ πεφιλήκατε καὶ πεπιστεύκατε ὅτι ἐγὼ παρὰ τοῦ πατρὸς ἐξῆλθον. |
27 mert maga az Atya kedvel titeket, mert én kedvessé lettem tinéktek, és hittétek, hogy én Istentől jöttem. |
28 ἐξῆλθον ἐκ τοῦ πατρὸς καὶ ἐλήλυθα εἰς τὸν κόσμον· πάλιν ἀφίημι τὸν κόσμον καὶ πορεύομαι πρὸς τὸν πατέρα. |
28 Eljöttem az Atyától és lejöttem a Világba, most ismét elhagyom a Világot, és elmegyek az Atyához.” |
29 Λέγουσιν οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ Ἴδε νῦν ἐν παρρησίᾳ λαλεῖς, καὶ παροιμίαν οὐδεμίαν λέγεις. |
29 Tanítványai ezt mondták neki: „Lám, most nyíltan beszélsz, és nem példabeszédet mondasz. |
30 νῦν οἴδαμεν ὅτι οἶδας πάντα καὶ οὐ χρείαν ἔχεις ἵνα τίς σε ἐρωτᾷ· ἐν τούτῳ πιστεύομεν ὅτι ἀπὸ θεοῦ ἐξῆλθες. |
30 Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged, hogy valaki kérdezzen téged. Emiatt hisszük, hogy Istentől jöttél.” |
31 ἀπεκρίθη αὐτοῖς Ἰησοῦς Ἄρτι πιστεύετε; |
31 Jézus ezt felelte nekik: „Most hiszitek? |
32 ἰδοὺ ἔρχεται ὥρα καὶ ἐλήλυθεν ἵνα σκορπισθῆτε ἕκαστος εἰς τὰ ἴδια κἀμὲ μόνον ἀφῆτε· καὶ οὐκ εἰμὶ μόνος, ὅτι ὁ πατὴρ μετ᾽ ἐμοῦ ἐστίν. |
32 Íme, eljön az óra és már el is jött, hogy szétszóródtok, mindenki a sajátjába, engem pedig magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. |
33 ταῦτα λελάληκα ὑμῖν ἵνα ἐν ἐμοὶ εἰρήνην ἔχητε· ἐν τῷ κόσμῳ θλίψιν ἔχετε, ἀλλὰ θαρσεῖτε, ἐγὼ νενίκηκα τὸν κόσμον. |
33 Ezt azért mondtam, hogy békességetek legyen bennem. A Világban majd szorongattatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a Világot.” |