Jn 13

 

1 Πρὸ δὲ τῆς ἑορτῆς τοῦ πάσχα εἰδὼς ὁ Ἰησοῦς ὅτι ἦλθεν αὐτοῦ ἡ ὥρα ἵνα μεταβῇ ἐκ τοῦ κόσμου τούτου πρὸς τὸν πατέρα ἀγαπήσας τοὺς ἰδίους τοὺς ἐν τῷ κόσμῳ εἰς τέλος ἠγάπησεν αὐτούς.

1 Jézus a Pászka ünnepe előtt tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átlépjen ebből a Világból az Atyához, bár sajátjait szerette, akik a Világban voltak, mindvégig szerette őket.

2 Καὶ δείπνου γινομένου, τοῦ διαβόλου ἤδη βεβληκότος εἰς τὴν καρδίαν ἵνα παραδοῖ αὐτὸν Ἰούδας Σίμωνος Ἰσκαριώτης,

2 A vacsora idején, mikor az ördög már Júdásnak, az iskarióti Simon fiának a szívébe belévetette, hogy elárulja őt,

3 εἰδὼς ὅτι πάντα ἔδωκεν αὐτῷ ὁ πατὴρ εἰς τὰς χεῖρας, καὶ ὅτι ἀπὸ θεοῦ ἐξῆλθεν καὶ πρὸς τὸν θεὸν ὑπάγει,

3 tudta, hogy mindent a kezébe adott az Atya, és hogy az Istentől jött ki, és az Istenhez tart;

4 ἐγείρεται ἐκ τοῦ δείπνου καὶ τίθησιν τὰ ἱμάτια, καὶ λαβὼν λέντιον διέζωσεν ἑαυτόν·

4 fölkelt a vacsorától, letette köpenyét, fogott egy kendőt és körülkötötte.

5 εἶτα βάλλει ὕδωρ εἰς τὸν νιπτῆρα, καὶ ἤρξατο νίπτειν τοὺς πόδας τῶν μαθητῶν καὶ ἐκμάσσειν τῷ λεντίῳ ᾧ ἦν διεζωσμένος.

5 Ezután vizet töltött egy mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, majd a kendővel, amit körülkötött, megtörölte.

6 ἔρχεται οὖν πρὸς Σίμωνα Πέτρον. λέγει αὐτῷ Κύριε, σύ μου νίπτεις τοὺς πόδας;

6 Mikor odaért Simon Péterhez, az így szólt: „Uram, te mosod meg az én lábamat?”

7 ἀπεκρίθη Ἰησοῦς καὶ εἶπεν αὐτῷ Ὃ ἐγὼ ποιῶ σὺ οὐκ οἶδας ἄρτι, γνώσῃ δὲ μετὰ ταῦτα.

7 Jézus ezt válaszolta neki: „Amit én teszek, te most nem érted, azonban később fel fogod ismerni.”

8 λέγει αὐτῷ Πέτρος Οὐ μὴ νίψῃς μου τοὺς πόδας εἰς τὸν αἰῶνα. ἀπεκρίθη Ἰησοῦς αὐτῷ Ἐὰν μὴ νίψω σε, οὐκ ἔχεις μέρος μετ᾽ ἐμοῦ.

8 Péter erre így szólt: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” Jézus ezt felelte neki: „Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem!”

9 λέγει αὐτῷ Σίμων Πέτρος Κύριε, μὴ τοὺς πόδας μου μόνον ἀλλὰ καὶ τὰς χεῖρας καὶ τὴν κεφαλήν.

9 Simon Péter ezt mondta: „Uram, ne egyedül csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!”

10 λέγει αὐτῷ Ἰησοῦς Ὁ λελουμένος οὐκ ἔχει χρείαν [εἰ μὴ τοὺς πόδας] νίψασθαι, ἀλλ᾽ ἔστιν καθαρὸς ὅλος· καὶ ὑμεῖς καθαροί ἐστε, ἀλλ᾽ οὐχὶ πάντες.

10 Ezt mondja neki Jézus: „Aki megfürdött, annak nincs többre szüksége, mint hogy megmossák a lábát, az egészen tiszta. És ti tiszták vagytok, de nem mindenki.”

11 ᾔδει γὰρ τὸν παραδιδόντα αὐτόν· διὰ τοῦτο εἶπεν ὅτι Οὐχὶ πάντες καθαροί ἐστε.

11 Mert tudta, hogy ki árulja el őt, ezért mondta: Nem vagytok tiszták mindnyájan.

12 Ὅτε οὖν ἔνιψεν τοὺς πόδας αὐτῶν καὶ ἔλαβεν τὰ ἱμάτια αὐτοῦ καὶ ἀνέπεσεν, πάλιν εἶπεν αὐτοῖς Γινώσκετε τί πεποίηκα ὑμῖν;

12 Miután megmosta a lábukat és felvette köpenyét, ismét leült, és ezt mondta nekik: „Felismertétek, amit veletek megtettem?

13 ὑμεῖς φωνεῖτέ με Ὁ διδάσκαλος καί Ὁ κύριος, καὶ καλῶς λέγετε, εἰμὶ γάρ.

13 Ti úgy hívtok: A Tanító, és az Úr, és jól mondjátok, mert az vagyok.

14 εἰ οὖν ἐγὼ ἔνιψα ὑμῶν τοὺς πόδας ὁ κύριος καὶ ὁ διδάσκαλος, καὶ ὑμεῖς ὀφείλετε ἀλλήλων νίπτειν τοὺς πόδας·

14 Ha tehát én a Tanító és az Úr megmostam a lábatokat, ti is tartoztok megmosni egymás lábát.

15 ὑπόδειγμα γὰρ ἔδωκα ὑμῖν ἵνα καθὼς ἐγὼ ἐποίησα ὑμῖν καὶ ὑμεῖς ποιῆτε.

15 Mert mintát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, úgy tegyetek ti is.

16 ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, οὐκ ἔστιν δοῦλος μείζων τοῦ κυρίου αὐτοῦ οὐδὲ ἀπόστολος μείζων τοῦ πέμψαντος αὐτόν.

16 Legyen, ahogy mondom nektek, nem nagyobb a rabszolga az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte;

17 εἰ ταῦτα οἴδατε, μακάριοί ἐστε ἐὰν ποιῆτε αὐτά.

17 ha ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha meg is teszitek.

18 οὐ περὶ πάντων ὑμῶν λέγω· ἐγὼ οἶδα τίνας ἐξελεξάμην· ἀλλ᾽ ἵνα ἡ γραφὴ πληρωθῇ Ὁ τρώγων μου τὸν ἄρτον ἐπῆρεν ἐπ᾽ ἐμὲ τὴν πτέρναν αὐτοῦ.

18 Nem mindnyájatokról mondom; tudom, kiket választottam ki, hanem hogy az Írás beteljesedjék: ’Aki kenyeremet rágja, sarkát emeli ellenem.’

19 ἀπ᾽ ἄρτι λέγω ὑμῖν πρὸ τοῦ γενέσθαι, ἵνα πιστεύητε ὅταν γένηται ὅτι ἐγώ εἰμι.

19 Már most mondom nektek, hogy meglesz, hogy higgyétek, amikor lesz, hogy én vagyok.

20 ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὁ λαμβάνων ἄν τινα πέμψω ἐμὲ λαμβάνει, ὁ δὲ ἐμὲ λαμβάνων λαμβάνει τὸν πέμψαντά με.

20 Legyen, ahogy mondom nektek, aki befogadja, akit én küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.”

21 Ταῦτα εἰπὼν Ἰησοῦς ἐταράχθη τῷ πνεύματι καὶ ἐμαρτύρησεν καὶ εἶπεν Ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι εἷς ἐξ ὑμῶν παραδώσει με.

21 Jézus, ezeket mondva felkavarodott szellemében, és tanúságot tett, mondva: „Legyen, ahogy mondom nektek, egy közületek elárul engem.”

22 ἔβλεπον εἰς ἀλλήλους οἱ μαθηταὶ ἀπορούμενοι περὶ τίνος λέγει.

22 A tanítványok egymásra néztek zavartan, hogy ki felől mondja.

23 ἦν ἀνακείμενος εἷς ἐκ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ ἐν τῷ κόλπῳ τοῦ Ἰησοῦ, ὃν ἠγάπα [ὁ] Ἰησοῦς·

23 Volt egy a tanítványok közül, akit Jézus szeretett, és aki Jézus keblén feküdt.

24 νεύει οὖν τούτῳ Σίμων Πέτρος καὶ λέγει αὐτῷ Εἰπὲ τίς ἐστιν περὶ οὗ λέγει.

24 Simon Péter intett neki, hogy érdeklődje meg: Ki az, aki felől beszél?

25 ἀναπεσὼν ἐκεῖνος οὕτως ἐπὶ τὸ στῆθος τοῦ Ἰησοῦ λέγει αὐτῷ Κύριε, τίς ἐστιν;

25 Amaz megpihenve Jézus keblén, ezt mondta neki: „Uram, ki az?”

26 ἀποκρίνεται οὖν [ὁ] Ἰησοῦς Ἐκεῖνός ἐστιν ᾧ ἐγὼ βάψω τὸ ψωμίον καὶ δώσω αὐτῷ· βάψας οὖν [τὸ] ψωμίον λαμβάνει καὶ δίδωσιν Ἰούδᾳ Σίμωνος Ἰσκαριώτου.

26 Azt felelte Jézus: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Akkor bemártotta a falatot és odaadta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának.

27 καὶ μετὰ τὸ ψωμίον τότε εἰσῆλθεν εἰς ἐκεῖνον ὁ Σατανᾶς. λέγει οὖν αὐτῷ Ἰησοῦς Ὃ ποιεῖς ποίησον τάχειον.

27 Akkor a falat után belement a Sátán. Ekkor azt mondta neki Jézus: „Amit teszel, tedd meg gyorsan!”

28 τοῦτο [δὲ] οὐδεὶς ἔγνω τῶν ἀνακειμένων πρὸς τί εἶπεν αὐτῷ·

28 Az asztaltársak közül senki sem ismerte fel, hogy miért mondta ezt neki.

29 τινὲς γὰρ ἐδόκουν, ἐπεὶ τὸ γλωσσόκομον εἶχεν Ἰούδας, ὅτι λέγει αὐτῷ Ἰησοῦς Ἀγόρασον ὧν χρείαν ἔχομεν εἰς τὴν ἑορτήν, ἢ τοῖς πτωχοῖς ἵνα τι δῷ.

29 Mivel Júdásnál volt az erszény, egyesek azt gondolták, hogy Jézus azt mondja neki: „Vásárold meg, amire szükségünk van az Ünnepen!”, vagy hogy a szegényeknek adjon valamit.

30 λαβὼν οὖν τὸ ψωμίον ἐκεῖνος ἐξῆλθεν εὐθύς· ἦν δὲ νύξ.

30 Amaz, tehát fogta a falatot és rögtön kiment. Éjszaka volt.

31 Ὅτε οὖν ἐξῆλθεν λέγει Ἰησοῦς Νῦν ἐδοξάσθη ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου, καὶ ὁ θεὸς ἐδοξάσθη ἐν αὐτῷ·

31 Mikor kiment, Jézus szólt: „Most dicsőíttetett meg az Emberfia, és az Isten megdicsőíttetett benne.

32 καὶ ὁ θεὸς δοξάσει αὐτὸν ἐν αὑτῷ, καὶ εὐθὺς δοξάσει αὐτόν.

32 Ha Isten megdicsőíttetett benne, és Isten megdicsőíti őt önmagában, rögvest megdicsőíti őt.

33 Τεκνία, ἔτι μικρὸν μεθ᾽ ὑμῶν εἰμί· ζητήσετέ με, καὶ καθὼς εἶπον τοῖς Ἰουδαίοις ὅτι Ὅπου ἐγὼ ὑπάγω ὑμεῖς οὐ δύνασθε ἐλθεῖν, καὶ ὑμῖν λέγω ἄρτι.

33 Gyermekeim, már csak kis ideig vagyok veletek, keresni fogtok engem, de amint a júdeaiaknak mondtam, hogy ahova én tartok, oda ti nem jöhettek.

34 ἐντολὴν καινὴν δίδωμι ὑμῖν ἵνα ἀγαπᾶτε ἀλλήλους, καθὼς ἠγάπησα ὑμᾶς ἵνα καὶ ὑμεῖς ἀγαπᾶτε ἀλλήλους.

34 Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.

35 ἐν τούτῳ γνώσονται πάντες ὅτι ἐμοὶ μαθηταί ἐστε, ἐὰν ἀγάπην ἔχητε ἐν ἀλλήλοις.

35 Erről ismeri fel mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymáshoz.”

36 Λέγει αὐτῷ Σίμων Πέτρος Κύριε, ποῦ ὑπάγεις; ἀπεκρίθη Ἰησοῦς Ὅπου ὑπάγω οὐ δύνασαί μοι νῦν ἀκολουθῆσαι, ἀκολουθήσεις δὲ ὕστερον.

36 Ekkor Simon Péter mondja: „Uram, hová tartasz?” Azt felelte Jézus: „Ahová én tartok, oda most te nem követhetsz engem, de később követni fogsz.”

37 λέγει αὐτῷ [ὁ] Πέτρος Κύριε, διὰ τί οὐ δύναμαί σοι ἀκολουθεῖν ἄρτι; τὴν ψυχήν μου ὑπὲρ σοῦ θήσω.

37 Azt mondja neki Péter: „Miért nem követhetlek most téged? A lelkemet is kitenném érted!”

38 ἀποκρίνεται Ἰησοῦς Τὴν ψυχήν σου ὑπὲρ ἐμοῦ θήσεις; ἀμὴν ἀμὴν λέγω σοι, οὐ μὴ ἀλέκτωρ φωνήσῃ ἕως οὗ ἀρνήσῃ με τρίς.

38 Ezt felelte Jézus: „lelkedet is kitennéd értem? Legyen, ahogy mondom neked, nem szól a kakas háromszor és megtagadsz engem.

 

Jn 14