Jn 12

 

1 Ὁ οὖν Ἰησοῦς πρὸ ἓξ ἡμερῶν τοῦ πάσχα ἦλθεν εἰς Βηθανίαν, ὅπου ἦν Λάζαρος, ὃν ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν Ἰησοῦς.

1 A Pászka előtt hat nappal Jézus Betániába érkezett, ahol Lázár volt, akit Jézus feltámasztott a halálból.

2 ἐποίησαν οὖν αὐτῷ δεῖπνον ἐκεῖ, καὶ ἡ Μάρθα διηκόνει, ὁ δὲ Λάζαρος εἷς ἦν ἐκ τῶν ἀνακειμένων σὺν αὐτῷ·

2 Ott vacsorát készítettek neki, és Márta szolgált, Lázár pedig egy volt a velük együtt ülőkből.

3 ἡ οὖν Μαριὰμ λαβοῦσα λίτραν μύρου νάρδου πιστικῆς πολυτίμου ἤλειψεν τοὺς πόδας [τοῦ] Ἰησοῦ καὶ ἐξέμαξεν ταῖς θριξὶν αὐτῆς τοὺς πόδας αὐτοῦ· ἡ δὲ οἰκία ἐπληρώθη ἐκ τῆς ὀσμῆς τοῦ μύρου.

3 Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát és hajával törölgette az ő lábát. A hajlék megtelt a kenet illatával.

4 λέγει [δὲ] Ἰούδας ὁ Ἰσκαριώτης εἷς τῶν μαθητῶν αὐτοῦ, ὁ μέλλων αὐτὸν παραδιδόναι

4 Azonban, iskarióti Júdás, egy a tanítványai közül, aki elárulni készült őt, így szólt:

5 Διὰ τί τοῦτο τὸ μύρον οὐκ ἐπράθη τριακοσίων δηναρίων καὶ ἐδόθη πτωχοῖς;

5 „Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?”

6 εἶπεν δὲ τοῦτο οὐχ ὅτι περὶ τῶν πτωχῶν ἔμελεν αὐτῷ ἀλλ᾽ ὅτι κλέπτης ἦν καὶ τὸ γλωσσόκομον ἔχων τὰ βαλλόμενα ἐβάσταζεν.

6 Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt, és nála volt az erszény, és az adományokat elemelte.

7 εἶπεν οὖν ὁ Ἰησοῦς Ἄφες αὐτήν, ἵνα εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ ἐνταφιασμοῦ μου τηρήσῃ αὐτό·

7 Jézus ezt mondta. „Hagyd őt, mert az én temetésem napjára tartogatta azt.

8 τοὺς πτωχοὺς γὰρ πάντοτε ἔχετε μεθ᾽ ἑαυτῶν, ἐμὲ δὲ οὐ πάντοτε ἔχετε.

8 Szegények ugyanis mindenkor lesznek veletek, de én nem mindenkor leszek veletek.”

9 Ἔγνω οὖν ὁ ὄχλος πολὺς ἐκ τῶν Ἰουδαίων ὅτι ἐκεῖ ἐστίν, καὶ ἦλθαν οὐ διὰ τὸν Ἰησοῦν μόνον ἀλλ᾽ ἵνα καὶ τὸν Λάζαρον ἴδωσιν ὃν ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν.

9 Ekkor a júdeaiak közül nagy sokaság tudta meg, hogy ott van, nem csak Jézus miatt jöttek, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. 

10 ἐβουλεύσαντο δὲ οἱ ἀρχιερεῖς ἵνα καὶ τὸν Λάζαρον ἀποκτείνωσιν,

10 A főpapok pedig megtanácskozták, hogy Lázárt is megölik,

11 ὅτι πολλοὶ δι᾽ αὐτὸν ὑπῆγον τῶν Ἰουδαίων καὶ ἐπίστευον εἰς τὸν Ἰησοῦν.

11 mert a júdeaiak közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.

12 Τῇ ἐπαύριον ὁ ὄχλος πολὺς ὁ ἐλθὼν εἰς τὴν ἑορτήν, ἀκούσαντες ὅτι ἔρχεται Ἰησοῦς εἰς Ἰεροσόλυμα,

12 Másnap, amikor a nagy tömeg, amely az ünnepre jött, meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik,

13 ἔλαβον τὰ βαΐα τῶν φοινίκων καὶ ἐξῆλθον εἰς ὑπάντησιν αὐτῷ, καὶ ἐκραύγαζον Ὡσαννά, εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου, καὶ ὁ βασιλεὺς τοῦ Ἰσραήλ.

13 pálmaágakat fogott, elé ment, és így kiáltozott: ’Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!’

14 εὑρὼν δὲ ὁ Ἰησοῦς ὀνάριον ἐκάθισεν ἐπ᾽ αὐτό, καθώς ἐστιν γεγραμμένον

14 Jézus pedig talált egy szamárcsikót, felült rá, amint írva van:

15 Μὴ φοβοῦ, θυγάτηρ Σιών· ἰδοὺ ὁ βασιλεύς σου ἔρχεται, καθήμενος ἐπὶ πῶλον ὄνου.

15 ’Ne félj, Sion leánya! Íme, királyod jön szamárcsikón ülve!’

16 Ταῦτα οὐκ ἔγνωσαν αὐτοῦ οἱ μαθηταὶ τὸ πρῶτον, ἀλλ᾽ ὅτε ἐδοξάσθη Ἰησοῦς τότε ἐμνήσθησαν ὅτι ταῦτα ἦν ἐπ᾽ αὐτῷ γεγραμμένα καὶ ταῦτα ἐποίησαν αὐτῷ.

16 Tanítványai először nem ismerték fel ezt, de amikor Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy azt tették vele, ami meg van írva.

17 Ἐμαρτύρει οὖν ὁ ὄχλος ὁ ὢν μετ᾽ αὐτοῦ ὅτε τὸν Λάζαρον ἐφώνησεν ἐκ τοῦ μνημείου καὶ ἤγειρεν αὐτὸν ἐκ νεκρῶν.

17 Tanúskodott hát felőle a sokaság, amely vele volt, amikor előhívta Lázárt a sírból, és föltámasztotta őt a halálból.

18 διὰ τοῦτο καὶ ὑπήντησεν αὐτῷ ὁ ὄχλος ὅτι ἤκουσαν τοῦτο αὐτὸν πεποιηκέναι τὸ σημεῖον.

18 A tömeg éppen azért ment elé, mert hallotta, hogy ezt a jelet megtette.

19 οἱ οὖν Φαρισαῖοι εἶπαν πρὸς ἑαυτούς Θεωρεῖτε ὅτι οὐκ ὠφελεῖτε οὐδέν· ἴδε ὁ κόσμος ὀπίσω αὐτοῦ ἀπῆλθεν.

19 Akkor a farizeusok így szóltak maguk között: „Látjátok, nem használtok semmit! Lám, a Világ utána megy!”

20 Ἦσαν δὲ Ἕλληνές τινες ἐκ τῶν ἀναβαινόντων ἵνα προσκυνήσωσιν ἐν τῇ ἑορτῇ·

20 Azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy hódoljanak, voltak görögök is.

21 οὗτοι οὖν προσῆλθαν Φιλίππῳ τῷ ἀπὸ Βηθσαιδὰ τῆς Γαλιλαίας, καὶ ἠρώτων αὐτὸν λέγοντες Κύριε, θέλομεν τὸν Ἰησοῦν ἰδεῖν.

21 Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából volt, és kérték őt: „Uram, Jézust szeretnénk látni!”

22 ἔρχεται ὁ Φίλιππος καὶ λέγει τῷ Ἀνδρέᾳ· ἔρχεται Ἀνδρέας καὶ Φίλιππος καὶ λέγουσιν τῷ Ἰησοῦ.

22 Fülöp elment és szólt Andrásnak, mire András és Fülöp elmentek és szóltak Jézusnak.

23 ὁ δὲ Ἰησοῦς ἀποκρίνεται αὐτοῖς λέγων Ἐλήλυθεν ἡ ὥρα ἵνα δοξασθῇ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου.

23 Jézus ezt felelte nekik: „Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön.

24 ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐὰν μὴ ὁ κόκκος τοῦ σίτου πεσὼν εἰς τὴν γῆν ἀποθάνῃ, αὐτὸς μόνος μένει· ἐὰν δὲ ἀποθάνῃ, πολὺν καρπὸν φέρει.

24 Legyen, ahogy mondom nektek, ha a földbe hullott gabonamag meg nem hal, egymaga marad, ha azonban meghal, sok termést hoz.

25 ὁ φιλῶν τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἀπολλύει αὐτήν, καὶ ὁ μισῶν τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἐν τῷ κόσμῳ τούτῳ εἰς ζωὴν αἰώνιον φυλάξει αὐτήν.

25 Ki a maga lelkét kedveli, elpusztítja azt, és aki a maga lelkét gyűlöli ebben a világban, meg fogja azt őrizni az öröklétre;

26 ἐὰν ἐμοί τις διακονῇ ἐμοὶ ἀκολουθείτω, καὶ ὅπου εἰμὶ ἐγὼ ἐκεῖ καὶ ὁ διάκονος ὁ ἐμὸς ἔσται· ἐάν τις ἐμοὶ διακονῇ τιμήσει αὐτὸν ὁ πατήρ.

26 ha engem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; ha valaki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya.”

27 νῦν ἡ ψυχή μου τετάρακται, καὶ τί εἴπω; πάτερ, σῶσόν με ἐκ τῆς ὥρας ταύτης. ἀλλὰ διὰ τοῦτο ἦλθον εἰς τὴν ὥραν ταύτην.

27 „Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, ments meg engem ebből az órából! Azonban ezért jöttem, ezért az óráért!

28 πάτερ, δόξασόν σου τὸ ὄνομα. ἦλθεν οὖν φωνὴ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ Καὶ ἐδόξασα καὶ πάλιν δοξάσω.

28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!” Ekkor hang jött az Égből: „Meg is dicsőíttettem, és meg fogom dicsőíteni ismét.”

29 ὁ [οὖν] ὄχλος ὁ ἑστὼς καὶ ἀκούσας ἔλεγεν βροντὴν γεγονέναι· ἄλλοι ἔλεγον Ἄγγελος αὐτῷ λελάληκεν.

29 Ekkor az ott levő tömeg, amely ezt hallotta, azt mondta, mennydörgés lett. Mások ezt mondták: „Küldött beszél vele.”

30 ἀπεκρίθη καὶ εἶπεν Ἰησοῦς Οὐ δι᾽ ἐμὲ ἡ φωνὴ αὕτη γέγονεν ἀλλὰ δι᾽ ὑμᾶς.

30 Jézus ezt felelte: „Maga a hang nem miattam lett, hanem miattatok.

31 νῦν κρίσις ἐστὶν τοῦ κόσμου τούτου, νῦν ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου ἐκβληθήσεται ἔξω·

31 Most ennek a Világnak az ítélete van, most fogják kivetni ennek a Világnak a fejedelmét.

32 κἀγὼ ἂν ὑψωθῶ ἐκ τῆς γῆς, πάντας ἑλκύσω πρὸς ἐμαυτόν.

32 Én pedig, ha majd felemeltetem a földről, mindent magamhoz vonok.”

33 τοῦτο δὲ ἔλεγεν σημαίνων ποίῳ θανάτῳ ἤμελλεν ἀποθνήσκειν.

33 Ezt azért mondta, hogy jelezze, mily halállal fog meghalni.

34 ἀπεκρίθη οὖν αὐτῷ ὁ ὄχλος Ἡμεῖς ἠκούσαμεν ἐκ τοῦ νόμου ὅτι ὁ χριστὸς μένει εἰς τὸν αἰῶνα, καὶ πῶς λέγεις σὺ ὅτι δεῖ ὑψωθῆναι τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου; τίς ἐστιν οὗτος ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου;

34 Ekkor ezt válaszolta neki a tömeg: „Mi azt hallottuk a Törvényből, hogy a Felkent örökre marad. Hogy mondod te: Az Emberfiának fel kell emeltetnie? Ki az az Emberfia?”

35 εἶπεν οὖν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς Ἔτι μικρὸν χρόνον τὸ φῶς ἐν ὑμῖν ἐστίν. περιπατεῖτε ὡς τὸ φῶς ἔχετε, ἵνα μὴ σκοτία ὑμᾶς καταλάβῃ, καὶ ὁ περιπατῶν ἐν τῇ σκοτίᾳ οὐκ οἶδεν ποῦ ὑπάγει.

35 Ezt mondta nekik Jézus: „Már csak egy kis ideig van köztetek a fény. Amint a fényt bírjátok, úgy járjatok, hogy el ne ragadjon titeket a Sötétség. Aki a Sötétségben jár, nem tudja, hol igázódik le.

36 ὡς τὸ φῶς ἔχετε, πιστεύετε εἰς τὸ φῶς, ἵνα υἱοὶ φωτὸς γένησθε. Ταῦτα ἐλάλησεν Ἰησοῦς, καὶ ἀπελθὼν ἐκρύβη ἀπ᾽ αὐτῶν.

36 Amint bírjátok a fényt, higgyetek a fényben, hogy a fény fiai legyetek.” Ezeket beszélte Jézus, és aztán elment és elrejtezett előlük.

37 Τοσαῦτα δὲ αὐτοῦ σημεῖα πεποιηκότος ἔμπροσθεν αὐτῶν οὐκ ἐπίστευον εἰς αὐτόν,

37 Bár ezeket a jeleket tette meg előttük, nem hittek benne,

38 ἵνα ὁ λόγος Ἠσαίου τοῦ προφήτου πληρωθῇ ὃν εἶπεν Κύριε, τίς ἐπίστευσεν τῇ ἀκοῇ ἡμῶν; καὶ ὁ βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη;

38 hogy teljesedjék Izajás próféta igéje, aki ezt mondta: ’Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott? És az Úr karjától kinek fedettek fel ezek?’

39 διὰ τοῦτο οὐκ ἠδύναντο πιστεύειν ὅτι πάλιν εἶπεν Ἠσαίας

39 Ezért nem voltak képesek hinni, mert ismét Izajás mondja:

40 Τετύφλωκεν αὐτῶν τοὺς ὀφθαλμοὺς καὶ ἐπώρωσεν αὐτῶν τὴν καρδίαν, ἵνα μὴ ἴδωσιν τοῖς ὀφθαλμοῖς καὶ νοήσωσιν τῇ καρδίᾳ καὶ στραφῶςιν, καὶ ἰάσομαι αὐτούς.

40 ’Megvakította a szemüket, megkeményítette a szívüket, hogy ne lássanak a szemükkel, és ne értsenek a szívükkel, és meg ne forduljanak és meg ne gyógyítsam őket.’

41 ταῦτα εἶπεν Ἠσαίας ὅτι εἶδεν τὴν δόξαν αὐτοῦ, καὶ ἐλάλησεν περὶ αὐτοῦ.

41 Ezeket mondta Izajás, mert látta az ő dicsőségét, és felőle beszélt.

42 Ὅμως μέντοι καὶ ἐκ τῶν ἀρχόντων πολλοὶ ἐπίστευσαν εἰς αὐτόν, ἀλλὰ διὰ τοὺς Φαρισαίους οὐχ ὡμολόγουν ἵνα μὴ ἀποσυνάγωγοι γένωνται,

42 Mégis, még az elöljárók közül is sokan hittek őbenne, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy a zsinagógából ki ne vessék őket.

43 ἠγάπησαν γὰρ τὴν δόξαν τῶν ἀνθρώπων μᾶλλον ἤπερ τὴν δόξαν τοῦ θεοῦ.

43 Mert jobban szerették az emberek dicsőségét az Isten dicsőségénél.

44 Ἰησοῦς δὲ ἔκραξεν καὶ εἶπεν Ὁ πιστεύων εἰς ἐμὲ οὐ πιστεύει εἰς ἐμὲ ἀλλὰ εἰς τὸν πέμψαντά με,

44 Jézus pedig kiáltva így szólt: „Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki engem küldött.

45 καὶ ὁ θεωρῶν ἐμὲ θεωρεῖ τὸν πέμψαντά με.

45 És aki engem lát, látja az engem küldőt.

46 ἐγὼ φῶς εἰς τὸν κόσμον ἐλήλυθα, ἵνα πᾶς ὁ πιστεύων εἰς ἐμὲ ἐν τῇ σκοτίᾳ μὴ μείνῃ.

46 Én jöttem, mint Világba a fény, hogy mind, aki bennem hisz, a Sötétségben ne maradjon.

47 καὶ ἐάν τίς μου ἀκούσῃ τῶν ῥημάτων καὶ μὴ φυλάξῃ, ἐγὼ οὐ κρίνω αὐτόν, οὐ γὰρ ἦλθον ἵνα κρίνω τὸν κόσμον ἀλλ᾽ ἵνα σώσω τὸν κόσμον.

47 Ha pedig valaki hallgatja a beszédemet, és nem őrzi meg, én nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a Világot, hanem hogy megmentsem a Világot.

48 ὁ ἀθετῶν ἐμὲ καὶ μὴ λαμβάνων τὰ ῥήματά μου ἔχει τὸν κρίνοντα αὐτόν· ὁ λόγος ὃν ἐλάλησα ἐκεῖνος κρινεῖ αὐτὸν ἐν τῇ ἐσχάτῃ ἡμέρᾳ·

48 Van, aki elítéli azt, aki elvet engem és nem fogadja el beszédemet: az Ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.

49 ὅτι ἐγὼ ἐξ ἐμαυτοῦ οὐκ ἐλάλησα, ἀλλ᾽ ὁ πέμψας με πατὴρ αὐτός μοι ἐντολὴν δέδωκεν τί εἴπω καὶ τί λαλήσω.

49 Mert én nem beszéltem magamtól, hanem az Atya, aki küldött engem, Ő adta nekem a parancsot, hogy mit mondjak és mit beszéljek.

50 καὶ οἶδα ὅτι ἡ ἐντολὴ αὐτοῦ ζωὴ αἰώνιός ἐστιν. ἃ οὖν ἐγὼ λαλῶ, καθὼς εἴρηκέν μοι ὁ πατήρ, οὕτως λαλῶ.

50 És tudom, hogy az ő parancsa öröklét. Tehát amiket én beszélek, úgy beszélem, ahogy az Atya mondta nekem.”

 

Jn 13