Jn 10

1 Ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὁ μὴ εἰσερχόμενος διὰ τῆς θύρας εἰς τὴν αὐλὴν τῶν προβάτων ἀλλὰ ἀναβαίνων ἀλλαχόθεν ἐκεῖνος κλέπτης ἐστὶν καὶ λῃστής·

1 Legyen, ahogy mondom nektek, aki nem az ajtón jön be a juhok aklába, hanem máshol lép be, az tolvaj és rabló.

2 ὁ δὲ εἰσερχόμενος διὰ τῆς θύρας ποιμήν ἐστιν τῶν προβάτων.

2 Aki azonban az ajtón jön be, az a juhok pásztora.

3 τούτῳ ὁ θυρωρὸς ἀνοίγει, καὶ τὰ πρόβατα τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούει, καὶ τὰ ἴδια πρόβατα φωνεῖ κατ᾽ ὄνομα καὶ ἐξάγει αὐτά.

3 Ajtót nyit ennek a kapus, a juhok pedig hallgatnak a hangjára. Nevükön szólítja a saját juhait és kivezeti őket.

4 ὅταν τὰ ἴδια πάντα ἐκβάλῃ, ἔμπροσθεν αὐτῶν πορεύεται, καὶ τὰ πρόβατα αὐτῷ ἀκολουθεῖ, ὅτι οἴδασιν τὴν φωνὴν αὐτοῦ·

4 Miután sajátjai mind kimennek, előttük megy, és a juhai hallgatnak rá, mert ismerik a hangját.

5 ἀλλοτρίῳ δὲ οὐ μὴ ἀκολουθήσουσιν ἀλλὰ φεύξονται ἀπ᾽ αὐτοῦ, ὅτι οὐκ οἴδασι τῶν ἀλλοτρίων τὴν φωνήν.

5 Másvalakit egyáltalán nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert másnak a hangját nem ismerik.”

6 Ταύτην τὴν παροιμίαν εἶπεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς· ἐκεῖνοι δὲ οὐκ ἔγνωσαν τίνα ἦν ἃ ἐλάλει αὐτοῖς.

6 Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, azonban ők nem értették meg, mit mondott.

7 Εἶπεν οὖν πάλιν [ὁ] Ἰησοῦς Ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐγώ εἰμι ἡ θύρα τῶν προβάτων.

7 Jézus tehát ismét szólt: „Legyen, ahogy mondom nektek: A juhok ajtaja én vagyok.

8 πάντες ὅσοι ἦλθον πρὸ ἐμοῦ κλέπται εἰσὶν καὶ λῃσταί· ἀλλ᾽ οὐκ ἤκουσαν αὐτῶν τὰ πρόβατα.

8 Mind, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, és a juhok nem is hallgattak rájuk.

9 ἐγώ εἰμι ἡ θύρα· δι᾽ ἐμοῦ ἐάν τις εἰσέλθῃ σωθήσεται καὶ εἰσελεύσεται καὶ ἐξελεύσεται καὶ νομὴν εὑρήσει.

9 Én vagyok az ajtó, aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál.

10 ὁ κλέπτης οὐκ ἔρχεται εἰ μὴ ἵνα κλέψῃ καὶ θύσῃ καὶ ἀπολέσῃ· ἐγὼ ἦλθον ἵνα ζωὴν ἔχωσιν καὶ περισσὸν ἔχωσιν.

10 A tolvaj nem jön, ha csak nem, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy Létük legyen és bővelkedjenek.

11 Ἐγώ εἰμι ὁ ποιμὴν ὁ καλός· ὁ ποιμὴν ὁ καλὸς τὴν ψυχὴν αὐτοῦ τίθησιν ὑπὲρ τῶν προβάτων·

11 Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor a lelkét adja a juhokért.

12 ὁ μισθωτὸς καὶ οὐκ ὢν ποιμήν, οὗ οὐκ ἔστιν τὰ πρόβατα ἴδια, θεωρεῖ τὸν λύκον ἐρχόμενον καὶ ἀφίησιν τὰ πρόβατα καὶ φεύγει,– καὶ ὁ λύκος ἁρπάζει αὐτὰ καὶ σκορπίζει,–

12 Azonban a béres, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, mikor észleli a jövő farkast, elhagyja a juhokat és elfut, a farkas pedig elragadja és szétszórja azokat.

13 ὅτι μισθωτός ἐστιν καὶ οὐ μέλει αὐτῷ περὶ τῶν προβάτων.

13 Mert béres és nem marad a juhok körül.

14 ἐγώ εἰμι ὁ ποιμὴν ὁ καλός, καὶ γινώσκω τὰ ἐμὰ καὶ γινώσκουσί με τὰ ἐμά,

14 Én vagyok a jó pásztor: ismerem az enyéimet, és az enyéim is ismernek engem,

15 καθὼς γινώσκει με ὁ πατὴρ κἀγὼ γινώσκω τὸν πατέρα, καὶ τὴν ψυχήν μου τίθημι ὑπὲρ τῶν προβάτων.

15 amint ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát. Én lelkemet adom a juhokért.

16 καὶ ἄλλα πρόβατα ἔχω ἃ οὐκ ἔστιν ἐκ τῆς αὐλῆς ταύτης· κἀκεῖνα δεῖ με ἀγαγεῖν, καὶ τῆς φωνῆς μου ἀκούσουσιν, καὶ γενήσονται μία ποίμνη, εἷς ποιμήν.

16 De más juhaim is vannak, bár nem ebből az udvarból¹; Azokat is nekem kell vezetnem. Hallgatni fognak hangomra és egy nyáj lesz és egy pásztor.

17 διὰ τοῦτό με ὁ πατὴρ ἀγαπᾷ ὅτι ἐγὼ τίθημι τὴν ψυχήν μου, ἵνα πάλιν λάβω αὐτήν.

17 Ezért szeret engem az Atya, mert a lelkemet teszem ki, hogy ismét vegyem azt.

18 οὐδεὶς ἦρεν αὐτὴν ἀπ᾽ ἐμοῦ, ἀλλ᾽ ἐγὼ τίθημι αὐτὴν ἀπ᾽ ἐμαυτοῦ. ἐξουσίαν ἔχω θεῖναι αὐτήν, καὶ ἐξουσίαν ἔχω πάλιν λαβεῖν αὐτήν· ταύτην τὴν ἐντολὴν ἔλαβον παρὰ τοῦ πατρός μου.

18 Senki sem veszi el azt tőlem, hanem én vetem azt el magamtól. Hatalmam van elvetni azt, és hatalmam van ismét vissza venni azt. Az Atyámtól ezt a parancsot kaptam.”

19 Σχίσμα πάλιν ἐγένετο ἐν τοῖς Ἰουδαίοις διὰ τοὺς λόγους τούτους.

19 Szakadás lett a júdeaiak között ezen szavak miatt.

20 ἔλεγον δὲ πολλοὶ ἐξ αὐτῶν Δαιμόνιον ἔχει καὶ μαίνεται· τί αὐτοῦ ἀκούετε;

20 Sokan ezt mondták ugyanis. „Ördöge van, dühöng! Ti meg hallgatjátok?”

21 ἄλλοι ἔλεγον Ταῦτα τὰ ῥήματα οὐκ ἔστιν δαιμονιζομένου· μὴ δαιμόνιον δύναται τυφλῶν ὀφθαλμοὺς ἀνοῖξαι;

21 Mások ezt mondták: „Ezek nem egy ördöngösnek a szavai. Vajon az ördög képes-e egy vaknak megnyitni a szemeit?”

22 Ἐγένετο τότε τὰ ἐνκαίνια ἐν τοῖς Ἰεροσολύμοις· χειμὼν ἦν,

22 Jeruzsálemben elérkezett a Templom újraszentelésének ünnepe. Tél volt.

23 καὶ περιεπάτει [ὁ] Ἰησοῦς ἐν τῷ ἱερῷ ἐν τῇ στοᾷ τοῦ Σολομῶνος.

23 Jézus a Templomban járkált, Salamon oszlopcsarnokában.

24 ἐκύκλωσαν οὖν αὐτὸν οἱ Ἰουδαῖοι καὶ ἔλεγον αὐτῷ Ἕως πότε τὴν ψυχὴν ἡμῶν αἴρεις; εἰ σὺ εἶ ὁ χριστός, εἰπὸν ἡμῖν παρρησίᾳ.

24 Körülvették őt a júdeaiak és mondták neki: „Meddig tartod még izgalomban lelkünket? Ha te vagy a Felkent, mond meg nekünk nyíltan!”

25 ἀπεκρίθη αὐτοῖς [ὁ] Ἰησοῦς Εἶπον ὑμῖν καὶ οὐ πιστεύετε· τὰ ἔργα ἃ ἐγὼ ποιῶ ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ πατρός μου ταῦτα μαρτυρεῖ περὶ ἐμοῦ·

25 Azt válaszolta Jézus: „Mondom nektek, de nem hisztek: A művek, amiket az én Atyám nevében teszek, tanúskodnak felőlem.

26 ἀλλὰ ὑμεῖς οὐ πιστεύετε, ὅτι οὐκ ἐστὲ ἐκ τῶν προβάτων τῶν ἐμῶν.

26 Hanem ti nem hisztek, mert ti nem vagytok az én juhaim közül.

27 τὰ πρόβατα τὰ ἐμὰ τῆς φωνῆς μου ἀκούουσιν, κἀγὼ γινώσκω αὐτά, καὶ ἀκολουθοῦσίν μοι,

27 Az én juhaim hallgatnak az én hangomra, és én ismerem őket, és ők követnek engem,

28 κἀγὼ δίδωμι αὐτοῖς ζωὴν αἰώνιον, καὶ οὐ μὴ ἀπόλωνται εἰς τὸν αἰῶνα, καὶ οὐχ ἁρπάσει τις αὐτὰ ἐκ τῆς χειρός μου.

28 és én öröklétet adok nekik, és nem vesznek el soha, és senki sem fogja őket kiragadni a kezemből.

29 ὁ πατήρ μου ὃ δέδωκέν μοι πάντων μεῖζόν ἐστιν, καὶ οὐδεὶς δύναται ἁρπάζειν ἐκ τῆς χειρὸς τοῦ πατρός.

29 Amit az Atyám nekem megadott, nagyobb mindennél, és senki sem képes kiragadni azt az Atya kezéből.

30 ἐγὼ καὶ ὁ πατὴρ ἕν ἐσμεν.

30 Én és az Atya egy vagyunk.”

31 Ἐβάστασαν πάλιν λίθους οἱ Ἰουδαῖοι ἵνα λιθάσωσιν αὐτόν.

31 A júdeaiak ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék őt.

32 ἀπεκρίθη αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς Πολλὰ ἔργα ἔδειξα ὑμῖν καλὰ ἐκ τοῦ πατρός· διὰ ποῖον αὐτῶν ἔργον ἐμὲ λιθάζετε;

32 Azt felelte nekik Jézus: „Sok jó tettet mutattam nektek az Atyától, azok közül melyik tettemért köveztek meg engem?”

33 ἀπεκρίθησαν αὐτῷ οἱ Ἰουδαῖοι Περὶ καλοῦ ἔργου οὐ λιθάζομέν σε ἀλλὰ περὶ βλασφημίας, καὶ ὅτι σὺ ἄνθρωπος ὢν ποιεῖς σεαυτὸν θεόν.

33 A júdeaiak ezt felelték neki: „Nem a jó tettekért kövezünk meg, hanem a káromlásért, mert ember vagy, mégis Istenné teszed magad.”

34 ἀπεκρίθη αὐτοῖς [ὁ] Ἰησοῦς Οὐκ ἔστιν γεγραμμένον ἐν τῷ νόμῳ ὑμῶν ὅτι Ἐγὼ εἶπα Θεοί ἐστε;

34 Jézus ezt felelte nekik: „Vajon nincs megírva a Törvényetekben: ’Én mondtam: Istenek vagytok’?

35 εἰ ἐκείνους εἶπεν θεοὺς πρὸς οὓς ὁ λόγος τοῦ θεοῦ ἐγένετο, καὶ οὐ δύναται λυθῆναι ἡ γραφή,

35 Ha azokat mondta isteneknek, akikhez az Isten Igéje szólt – márpedig az Írás fel nem oldatik –,

36 ὃν ὁ πατὴρ ἡγίασεν καὶ ἀπέστειλεν εἰς τὸν κόσμον ὑμεῖς λέγετε ὅτι Βλασφημεῖς, ὅτι εἶπον Υἱὸς τοῦ θεοῦ εἰμί;

36 miként mondhatjátok arról, akit az Atya megtisztított és a Világba küldött, hogy ’Káromló’, mert azt mondtam: Isten fia vagyok?

37 εἰ οὐ ποιῶ τὰ ἔργα τοῦ πατρός μου, μὴ πιστεύετέ μοι·

37 Ha nem teszem az Atyám műveit, ne higgyetek nekem,

38 εἰ δὲ ποιῶ, κἂν ἐμοὶ μὴ πιστεύητε τοῖς ἔργοις πιστεύετε, ἵνα γνῶτε καὶ γινώσκητε ὅτι ἐν ἐμοὶ ὁ πατὴρ κἀγὼ ἐν τῷ πατρί.

38 azonban ha teszem, ha nekem nem is hisztek, a műveknek higgyetek, hogy megismerjétek és felismerjétek, hogy bennem az Atya van és én az Atyában.”

39 Ἐζήτουν [οὖν] αὐτὸν πάλιν πιάσαι· καὶ ἐξῆλθεν ἐκ τῆς χειρὸς αὐτῶν.

39 Ekkor ismét keresték, hogy elfoghassák, de kijött a kezeik közül.

40 Καὶ ἀπῆλθεν πάλιν πέραν τοῦ Ἰορδάνου εἰς τὸν τόπον ὅπου ἦν Ἰωάνης τὸ πρῶτον βαπτίζων, καὶ ἔμενεν ἐκεῖ.

40 Ismét elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először merített be, és ott maradt.

41 καὶ πολλοὶ ἦλθον πρὸς αὐτὸν καὶ ἔλεγον ὅτι Ἰωάνης μὲν σημεῖον ἐποίησεν οὐδέν, πάντα δὲ ὅσα εἶπεν Ἰωάνης περὶ τούτου ἀληθῆ ἦν.

41 És sokan jöttek őhozzá, és mondták, hogy János ugyan semmilyen jelet sem tett, de mindaz, amit János mondott, igaz volt.

42 καὶ πολλοὶ ἐπίστευσαν εἰς αὐτὸν ἐκεῖ.

42 És ott sokan hittek benne.