János könyve

A János apostol által írt evangélium fejezetei a következők:

1 2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21

Rövid leírás róla és az evangéliumáról.

János apostol élete

János apostol Bethszaidában született Kr.u.: 15 körül és (talán) Efezusban halt meg 100 körül. A leghosszabb ideig élő apostol volt, aki iránt már Jézus is különös figyelemmel viseltetett. Ő volt a “kedvelt tanítvány”. Szent Pál a Galata levélben (Gal 2,9: “Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek” “Ἰάκωβος καὶ Κηφᾶς καὶ Ἰωάνης, οἱ δοκοῦντες στύλοι εἶναι”) az Egyház oszlopai között említi, akik kéznyújtással hitelesítik Pál és Barnabás nemzetek közötti működését. Az Apostolok Cselekedeteiben Péterrel együtt áll a Nagytanács előtt, a meghívás történetben is közvetlenül Péter és András után, a Zebedeus testvérek következtek testvérével Jakabbal. Jelen van Jézus színeváltozásakor, Jairus leányának feltámasztásakor, a Getszemáné kertben, mikor Jézuson szorongási roham vesz erőt az elkövetkező megpróbáltatások ismeretében, ő az, aki az utolsó vacsorán Jézus keblére hajolt, aki Jézus keresztje alatt Szűz Máriával és Magdalai Máriával ott van egyedül a tanítványok közül. A feltámadáskor pedig Péter előtt ér oda a megnyílt sírhoz.

Jézus mennybemenetele után Péterrel egy ideig Jeruzsálemben térített. Miután a Templom díszkapujánál egy sántát meggyógyítottak, a főtanács elfogatta őket. Szabadulása után Péterrel együtt Szamariában bérmált, majd Efezusban telepedett le s vezette a ker. közösségeket. Domitianus idején (Kr. u. 81-96) Rómába idézték, forró olajba dobták, amiből sértetlenül szabadult (innen a nép nyelvén: Olajbafőtt). Patmosz szigetére száműzték. Nerva (96-98) idején visszatért Efezusba, ahol Traianus (98-117) alatt igen öregen, természetes halállal halt meg.

Az Újszövetségben öt munkát tartanak nyilván az ő neve alatt. A János evangéliumot, a Jelenések Könyvét, János első levelét, János második levelét, János harmadik levelét. Emellett több apokrif irat is maradt fenn az ő nevében.

Sírja Efezusban már a 2. sz: bizonyíthatóan egy falazott sírkamra. Későbbi a kereszt alakú síremlék, mely fölé vsz. a 4. sz: hatalmas templomot emeltek, ez a Közel-K kiemelkedő zarándokhelye volt. I. Celesztin p. (ur. 422-432) fölszólítására az efezusi zsinat atyái is „tisztelték a nagy apostol maradványait, az apostolét, aki ott prédikált”. Jusztinianosz cs. (ur. 527-565) hatalmas kupolás bazilikát építtetett a régi templom helyére. Az épület magva most is, mint azelőtt, a földalatti kripta János sírjával. Amikor a szeldzsukok nemzetsége került uralomra, kirabolták a templomot, és iszlám imaházzá alakították át, majd bazár lett, melyet egy földrengés teljesen elpusztított. 1990 előtt helyreállították a jusztinianoszi bazilika egy részét. Evangelista jelképe a sas. A bizánci művészetben agg apostolként, míg a nyugatiban fiatal emberként ábrázolják.

A Magyar Katolikus Lexikonból: “Mo-i gótikus szárnyasoltárai: Aranypatak (1500), Bakabánya (1490), Bártfa (1480), Csegöld (1494), Csíkszentlélek (1510, Vir dolorum), Felsőerdőfalva (1490, 1896 óta a budavári Nagyboldogasszony-tp-ban), Frics (1500, 1955: a turócszentmártoni Múz-ban), Esztergom (Ker. Múz. 1470, Vir dolorum), Hervartó (1524, Vir dolorum), Héthárs (1526, Vir dolorum), Jánosrét (1470), Kassa (1516), Késmárk (1470), Liptószentandrás (1512), Liptószentmiklós (1470), Ludrófalva (1510), Malompatak (1500, Vir dolorum), Nagydisznód (1525), Nagyőr (1450, Vir dolorum), Pónik (1512), Rádos (1520), Szászbogács (1518), Szepeshely (1470, 1480 és Vir dolorum, 1470). Szepesszombat (1503 és Vir dolorum, 1503), Szmrecsány (1510), Zsidve (1508). – Lőcse Szt Jakab-tp-ában (1520) a 4 János (~, Ker., Alamizsnás, Aranyszájú) képciklusa együtt látható. Az egyik tábla a Legenda Aurea nyomán azt a mozzanatot ábrázolja, amikor az ap. halála előtt pár nappal látomásban részesül: Jézus maga hívja meg legkedvesebb tanítványát a mennyei lakodalomba. ~ a tp-ban gödröt ásatott, és a következő vasárnap a hívek szeme láttára beléereszkedett. A gödröt hirtelen vakító fényesség árasztotta el. Amikor eloszlott, az evang. már nem volt benne, mert a mennybe vitetett. Az ábrázolásnak ritka ném., fr. párhuzamai is vannak, kk. hazánkban egyedül áll. Az oltáron ~ életének, legendájának jelenetei: látomása, Drusiana föltámasztása, a méregkehely csodája, és a fönti, amelyet a kutatás addig a donátor ábrázolásának tartott. -“

Az evangélium János szerint

A négy kanonizált evangélium egyike, amit a hagyomány János apostol szerzeményének tekint. Bár lejegyzi Jézus életének és főként tanítói működésének történetét, azonban ezt nem szigorú időrendben teszi. A hangsúly a tanításon van. Így a beszédek, történetek, példázatok nagy teret kapnak. De a példázatok kifejtése is alaposabb, mint a szinoptikus evangéliumokban.

Szerkezetében két fő részt szoktak észrevenni. Az első rész az 1,19-12,50-ig terjedő rész, amit a Jelek könyvének is szoktak nevezni. A második rész a 13,1-21,25-ig terjedően a szenvedés és megdicsőülés könyvének is nevezhető.

A jelek:

  • 2. fej.: A kánai menyegző a bor átváltoztatása és a templom megtisztítása
  • 3. fej.: Jézus és Nikodémosz párbeszéde a Szellem természetéről és a Kereszt és a mennybemenetel jeléről, Beavató János tanúsága Jézusról
  • 4. fej.: Jézus és a szamáriai asszony – az Élet vize, az igazi élelem jele, a magvető és az arató összekapcsolása, a tisztviselő fiának gyógyulása
  • 5. fej.: A beteszdai gyógyítás
  • 6. fej.: A kenyérszaporítás és az eucharisztikus beszéd – Jézus az Élet kenyere
  • 7. fej.: Jézus a sátorok ünnepén prédikál
  • 8. fej.: A házasságtörő asszony, Jézus prédikál a zsidóknak
  • 9. fej.: A vakon született meggyógyítása
  • 10. fej.: Jézus a jó pásztor, vitázik a zsidókkal a Hanuka (felavatás) ünnepén
  • 11. fej.: Lázár feltámasztása, a Szanhedrin halálos ítélete Jézus ellen
  • 12. fej.: A betániai megkenetés, bevonulás Jeruzsálembe, Jézus halálának teológiai értelme

Az Ige és a Feltámadás

  • 13. fej.: Az utolsó vacsorán, lábmosás, Júdás árulásának megjövendölése, a szeretet parancsa, Péter tagadásának megjövendölése;
  • 14 – 16. fej.: az utolsó beszéd (Krisztus az Út, az Igazság és az Élet; az Atya és Jézus egysége; a Szent Szellem elküldésének ígérete; a szőlőtő példázata; szeretet parancsa; eltávozás szomorúsága és az eljövet öröme;)
  • 17. fej.: Jézus főpapi imája az apostolokért, a világért, a hívekért
  • 18. fej.: Jézus elfogása, tárgyalása a zsidó hatóságok előtt, átadatása a rómaiaknak; Péter tagadása;
  • 19. fej.: Jézus kigúnyolása, halálos ítélete, megfeszítése és halála, temetése
  • 20. fej.: Az üres sír, Jézus megjelenik a tanítványoknak; Tamás bizonyságszerzése;
  • 21. fej.: Jézus Tibériás tavánál, Péter megbízatása, az evangélium lezárása;