„A békesség Istene szenteljen meg titeket mindenestől, teljes szellemetek, lelketek és testetek, hogy feddhetetlenül megőrizzétek Urunknak, a Felkent Jézusnak megjelenésére.”
(I Tessz. 5,23)
(I.Kor13,1-14,1)
Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, de szeretetem nincs, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden ismeretet és legyen bár a hitem olyan teljes, hogy a hegyeket áthelyezzem, ha szeretetem nincs, semmi sem vagyok.
és ha szétosztom minden vagyonomat, s ha odaadom testemet, hogy megégessenek, szeretetem azonban nincs, semmi hasznom belőle.
A szeretet hosszan tűrő, a szeretet jóságos, nem féltékeny, a szeretet nem kérkedő, nem fújja fel magát,
nem illetlenkedik, nem keresi a magáét, nem keseredik el, nem rója fel a gonoszt,
nem örül az igazságtalanságnak, de együtt örül az igazsággal,
mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindenben állhatatos.
A szeretet soha alább nem hagy. A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, az ismeretek elenyésznek,
csak egy részt ismerünk, csak részleges a prófétálásunk.
Mikor pedig eljön a teljes, a rész feleslegessé válik.
Mikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint egy gyermek, olyan gondolataim voltak, mint egy gyermeknek, úgy számítottam, mint egy gyermek. De amikor férfivá lettem, félretettem a gyermekség dolgait.
Most ugyanis tükör által, homályosan látunk, akkor színről-színre. Most részt ismerek, akkor úgy ismerek rá a dolgokra, mint ahogy én én ismert vagyok.
Így hát megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három, közülük azonban legnagyobb a szeretet.
(4,8 és 4,11)
’Szent, szent, szent, az Úr az Isten, a Mindenható,
aki volt, aki van és aki eljövendő.
Méltó vagy, Urunk, Istenünk,
Dicsőséget és tiszteletet és erőt kapni,
Mert te teremtettél minden dolgot,
És a te akaratod által vannak és teremtettek.’
(LK 1,46-55)
„Magasztalja lelkem az Urat,
és az én megmentő Istenemben ujjong a szellemem,
mert rátekintett az ő szolgálóleányának alázatosságára.
Mert lám, mostantól boldognak mond engem minden nemzetség,
mert nagyot tett velem az Erős
és akinek a neve Szent.
És irgalma az istenfélőkre száll
nemzedékről, nemzedékre.
Nagyot tett karjának erejével,
és szétszórta a szívük
gondolatában felfuvalkodottakat.
Hatalmasokat letaszított trónjukról
és alázatosokat felemelt,
Az éhezőket javakkal töltötte be,
a gazdagokat üresen küldte el,
pártfogásába vette gyermekét, Izraelt,
irgalmáról megemlékezve.
amint atyáinkhoz beszélt,
Ábrahámnak és magjának mindörökké.”
Benedictus
(Lk 1,68-79)
És az apja, Zakariás, eltelt a Szent Szellemmel és így prófétált:
„Áldott az Úr Izrael Istene,
mert megszemlélte és megváltotta a népét,
és az üdvösség szarvát támasztotta nekünk,
Dávid házának gyermekében.
Amint beszélt a szent prófétáinak szájával öröktől.
hogy megszabadít minket az ellenségeinktől
és mindazoknak a kezéből, akik minket gyűlölnek.
Hogy irgalmat tegyen atyáinkkal,
és hogy megemlékezzék szent szövetségéről.
Az esküről, amellyel Ábrahámnak, a mi atyánknak esküdött,
hogy megadja nekünk, hogy megszabadulva ellenségeink kezéből,
félelem nélkül
szolgáljunk neki. Szentségben és Igazságban járjunk előtte,
minden napunkon.
Te pedig, gyermek, a magasságos prófétájának hivattatól,
mert az Úr előtt készíted az ő útját.
És az üdvösség ismeretét adod az ő népének, a vétkeik elengedésére.
Könyörülő Istenünk irgalmáért,
amellyel meglátogat minket a napkelet a magasságból.
hogy megjelenjen azoknak, akik a Sötétségben
és a halál árnyékában ülnek,
hogy lábainkat a béke útjára vezesse.”
(Lk 2,29-32)
„Oldozd el most gazdám, rabszolgádat,
szavaid szerint békében;
mert látták szemeim az üdvösségedet,
31 amit minden nép arca elé készítettél.
32 A Fény kinyilatkoztatására a nemzeteknek,
és a te néped, Izrael dicsőségére.”