Fénytelenek a napok, mikor a színek,
nincsenek;
Matt lesz a vidámság és a mosoly mögött nincs,
Élet;
Minden mozog, s mégis, mikor a dolgok mögé nézek, minden mozdulatlan: Várakoznak.
Az Idő kiterjed, s a Tér megrezdül;
Ujjammal a Tér-Idő folyamat függönyén túl,
Elküldve egy mozdulatlan érintés-gondolatot, mely, mint súlyos hajó,
az Idő hullámait hasítva eléri a pillanatnál is rövidebb idő alatt,
Arcod.
Ti vagytok a Föld sója! Ὑμεῖς ἐστὲ τὸ ἅλας τῆς γῆς·
Ti vagytok a Világnak a Fény! Ὑμεῖς ἐστὲ τὸ φῶς τοῦ κόσμου.
Világítson a ti fényetek az emberek előtt, hogy lássák a ti jó műveiteket és dicsőítsék a ti Égi Atyátokat.
Λαμψάτω τὸ φῶς ὑμῶν ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ὅπως ἴδωσιν ὑμῶν τὰ καλὰ ἔργα καὶ δοξάσωσιν τὸν πατέρα ὑμῶν τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς.
