φῶς
Az általam fénynek fordított ógörög kifejezés, a fósz, ami leggyakrabban a jánosi iratokban fordul elő. Ennek a szótári alakja a fáosz ’fény, napfény’ jelentéssel. Németül: s Licht, angolul: light, olaszul: luce, latinul: lux. A Strong’s szerint: light, a source of light; a Thayer’s szerint: φῶς, φωτός, τό (contracted from φάος, from φάω to shine), from Homer [Homérosz] (who (as well as Pindar [Pindarosz]) uses the form φάος) down, Hebrew [héber=ór] אור, light (szembeállítva [a sötétséggel] τό σκότος, ἡ σκοτία);
Hogy a magyar fordítások, miért használják előszeretettel a ’világosság’ kifejezést a tényleges ’fény’ értelmezés helyett, holott a fentiekből nyilvánvaló csak találgatni tudom. Talán azért, mert így költőibb szöveget tudnak előállítani, hisz ez a fordulat „világ világossága” (Jn 9,5) valóban költőibb, mint az általam használt ’a Világnak a Fény’ kifejezés. A másik lehetőség, hogy kerülni szeretnék a kettős világképnek még a lehetőségét is azzal, hogy a Fény – Sötétség kettőst felbontják. Ez ugyanis csaknem egyenesen vezet a manicheizmushoz, az pedig a legsúlyosabb eretnekségek közé számítódik, ha nem éppen a legsúlyosabbnak. A középkor folyamán egészen a hitújításig ezzel a névvel illették az eretnekségeket, ha azt általánosságban akarták megnevezni. Én mindazonáltal a görög szó rendes értelmét használom, nem csupán azért, mert ezt követeli meg a Tanításban többszörösen elhangzó felszólítás az Igazság feltétlen követésére, hanem mert az értelmezés szempontjából is ez következik. A Fény az ugyanis, ami által világosság van. Ha valahol a Sötétség uralkodik, oda Fényt kell beengednünk, hogy a Sötétség eloszoltassék. Ahogy Jézus mondja: „Az embereknek a Fény volt az Élet.”(Jn 1,4) „Aki azonban az Igazságot cselekszi, a Fényre megy, hogy megnyilvánuljanak a tettei,”(Jn 3,21) A Földünk élővilágát is a Nap fénye tartja mozgásban, sőt életben és nem a világosság; a Fény az Élet forrása a mi bolygónkon. A Fény, ami nélkül nem élhetünk.
De szellemi oldalról megközelítve is, nyilván Jézus, mint az egylényegű Isten fiú személye nem lehet egy okozat. Nem lehet puszta következmény, s így teremtmény. Vajon miért csodálkozunk, ha a magyar olvasók sekélyesnek érzik, nem teljesnek ezt a fordítási megoldást, ami elkeni az igazi “sarkokat” a Tanításban? Mennyivel teljesebb a fogalmi ív a Fény és a Sötétség között?
A Fény tehát az ok, a világosság az okozat. Ezt nem lehet megkerülni. S ezzel ismét egy sokkal mélyebb értelmezést nyerünk, a Tanításban.