Az Új Szövetség szolgálata

Második Korinthosziakhoz írt levél 3,6

Ő tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem szellemé: mert a betű öl, a szellem pedig éltet.

ὃς καὶ ἱκάνωσεν ἡμᾶς διακόνους καινῆς διαθήκης, οὐ γράμματος ἀλλὰ πνεύματος, τὸ γὰρ γράμμα ἀποκτείνει, τὸ δὲ πνεῦμα ζωοποιεῖ.

Az Új Szövetség szolgálata nem betű, hanem szellem. Ahogy ezt megelőzőleg is írja:

Krisztus levele vagytok, szolgálatunk által, nem tintával írva, hanem az élő Isten Szellemével, nem kőtáblákra, hanem a szív húsból való tábláira.

azaz a Krisztus követők közössége, az egyház, maga a levél, amire nem holmi holt tinta, de az Isten Szelleme írja a szívbe az Igét. Ebből következik, hogy a betű öl, a szellem viszont éltet. Kemény szavak, hiszen az emberek mindig is hajlamosak voltak a holt betűt az igazság és főként az élet felé állítani és dicsőíteni. Ez így van az Egyházban is, de így van ma is a köznapi életben is. Ettől szenved szinte az egész emberiség. Az Élet rugalmas, ragozódó valóságát a betűk által megjelenített szabályok közé akarunk szorítani. Ahogy településeink is épített környezetükkel kiszorítják az életet az emberek látóköréből. 

S innen ered a majd két ezer éves küzdelme az Egyháznak a megtartónak vélt szabályok és az elevenítő  szellem között. Eme két évezred alatt szinte mindent sikerült leírni, beszabályozni, viszont épp eddigre sikerült szinte teljesen halottá válnia az Egyháznak. Ez bizony egy fordított arány. Minél több betű, annál kevesebb Élet. 

Az emberek, a keresztények felvértezték elméjüket az Isten elevenítő Szellemének behatolása ellen. Mindenhol szabályok, kánonok, dogmák, hitelvek, irányelvek. Gondolat-szabályok ezrei, tízezrei. S lám, az Apostol már az elején rögzítette: az Új Szövetség szolgálatára nem a betű, hanem a Szellem tesz alkalmassá minket. S ez rögtön el mondja nekünk a jelen kor holt kereszténységének okát: A szellem hiánya, az Isten Szellemétől való elzárkózásunk. Ahogy a mindennapokban elzárkózunk a természettől épített környezetünkkel, úgy zárkózunk el szellemünkkel is és szívünkkel is az Isten Szellemétől. Kiépítjük környezetünkből az Istent, s így magát az életet. Majd csodálkozunk azon, hogy haldoklunk…

De ez a megoldást is megadja nekünk. Vissza kell bontani az épített környezetünket, mint az életterünktől, mind pedig az elménktől. S, ha ezt megtesszük, az Isten Szelleme megtalálja az utat a mi emberi szellemünk életre keltéséhez is. Akkor az Élet majd szétárad tagjainkba és lehullik rólunk a holt kéreg. Újjászületik az ember és életre kel. 

Olvassátok az evangéliumokat és szüntelenül imádkozzatok!

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük