Az Egyház térvesztéséről

 
Elém került – ismét – egy cikk, ami a német egyház helyzetével foglalkozik. Elébb csak pár szót írtam volna, de egy egész bejegyzés lett belőle. Ezt osztom meg most.
 
Nos, igen, elfordulnak az egyháztól.
Ez szerte Európában így megy. A cikk – elég furamód – ezt arra akarja visszavezetni, sugalmazva, hogy az emberek a bűnösök, mert milyen földhözragadt anyagias megfontolások miatt mennek el. Hogy? Tehát, van a hívő ember, aki egy napon arra ébred, hogy jövőre több lóvé lesz és akkor több lesz az egyházi adó is. Így?
A valóságban ennek sok évtizedes előzménye van, sőt alighanem nemzedékek során jutunk el idáig. A pénz, a pénz, a pénz… Sok vagy kevés? Jól költik-e el avagy rosszul? Efelett tipródnak az okosok. És nem értik, nem értik, miért ily megátalkodott az Isten adta nép?
Mert ki is lehetne más hibás, mint a nyáj maga? Nem? A papságnak ugyan mi köze van ehhez? Vagy az egyház vezetésének? Semmi. Már hogy lenne. A teológusok hadának? Semmi. Mossák kezeiket. Mennyé’ lelkiségi mozgalomba, ha unatkozol.
Krisztus közösséget alapított, ez bizony így van. A közösségnek adott rendet is. Vannak vezetők és vezetettek. És ezek egymásra vannak bízva.
Krisztus még azt is megadta, hogy miről ismerjük meg a közösségeink minőségét. A gyümölcseiről. Ha van, akkor jól működik, él. Ha nincs, ha a fa terméketlen, akkor rosszul működik. És azt is mondta, hogy a gyümölcsöt nem-termő fát a gazda előbb-utóbb kivágja és ültet más fát, ami majd teremni fog.
Vagy mit tesznek azzal a pásztorral, amelyik keze alatt megfogyatkozik a nyáj? Vajon bíznak-e rá más juhokat is? Aligha. Még azt is elveszik tőle, ami megmaradt a hanyag munka után, nehogy annak is lába kelljen.
Vajon védekezhet-e azzal a hanyag pásztor, hogy a juhok állhatatlanok? Hogy nem érti mi történik, ő kiment a mezőre, de a juhok mégis elszéledtek.
 
Jn 10,1 Ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὁ μὴ εἰσερχόμενος διὰ τῆς θύρας εἰς τὴν αὐλὴν τῶν προβάτων ἀλλὰ ἀναβαίνων ἀλλαχόθεν ἐκεῖνος κλέπτης ἐστὶν καὶ λῃστής·
1 Legyen, ahogy mondom nektek, aki nem az ajtón jön be a juhok aklába, hanem máshol lép be, az tolvaj és rabló.
2 ὁ δὲ εἰσερχόμενος διὰ τῆς θύρας ποιμήν ἐστιν τῶν προβάτων.
2 Aki azonban az ajtón jön be, az a juhok pásztora.
3 τούτῳ ὁ θυρωρὸς ἀνοίγει, καὶ τὰ πρόβατα τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούει, καὶ τὰ ἴδια πρόβατα φωνεῖ κατ᾽ ὄνομα καὶ ἐξάγει αὐτά.
3 Ajtót nyit ennek a kapus, a juhok pedig hallgatnak a hangjára. Nevükön szólítja a saját juhait és kivezeti őket.
4 ὅταν τὰ ἴδια πάντα ἐκβάλῃ, ἔμπροσθεν αὐτῶν πορεύεται, καὶ τὰ πρόβατα αὐτῷ ἀκολουθεῖ, ὅτι οἴδασιν τὴν φωνὴν αὐτοῦ·
4 Miután sajátjai mind kimennek, előttük megy, és a juhai hallgatnak rá, mert ismerik a hangját.
5 ἀλλοτρίῳ δὲ οὐ μὴ ἀκολουθήσουσιν ἀλλὰ φεύξονται ἀπ᾽ αὐτοῦ, ὅτι οὐκ οἴδασι τῶν ἀλλοτρίων τὴν φωνήν.
5 Másvalakit egyáltalán nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert másnak a hangját nem ismerik.”
 
Térjetek vissza a forrásokhoz, a négy evangéliumhoz, a levelekhez, a Jelenésekhez. Akkor nem menni, hanem jönni fognak hozzátok. Ha azonban nem futja többre, mint önmagatok csodálatára és csodáltatására, bár azt hiszitek erős a hangotok, valójában némán tátogtok csak. A juhok pedig nem látnak mást, mint a mezőn bizonytalanul ténfergő embert, aki mintha valamit motyogna magában, halkan.
Testvéreim, ha szétszéled a nyáj, akkor keressétek meg a pásztort, ahogy majd a gazda is meg fogja keresni őket, hogy számot adjanak munkájukról. Majd.
Most azonban még van idő. Térjetek meg a forráshoz, ahonnan az élő víz jön nekünk. A forrás pedig Krisztus, a hang pedig az evangéliumokból szól. Mert az evangélium Krisztus hangja. És ez az a hang, amit a juhok ismernek, amit követni fognak. Az évszázadok alatt már igazán megtanulhattátok volna, hogy más hangot nem követ a nyáj. A Krisztusban megmerítkezett pásztorokat követték az emberek. A teológusokat megcsodálták. Az átszellemült igehirdetők gazdagították az egyházat, a pusztán bölcselkedők pedig csak saját hírnevüket. Ezért, ahogy korábban mindig, úgy most is Krisztusban van a megoldás. Öltözzetek Krisztusba, nem sután, névleg, mímelve, hanem igazán, eltökélten. Oldjátok le ember gondolatokból szőtt köntöseiteket, amit az elsuhanó századok aggattak rátok. Azok csak dicsekvés és hiúság voltak és sűrű, nehéz szövetük lehúzott  mindenkit egészen a föld poráig. Ezek helyett öltsétek fel Krisztus egyszerű és könnyű ruházatát. Mert azon áttetszik a hit és az Atyába vetett bizalom fénye. S mivel könnyű, nem akadályoz a mozgásban, hogy eljuss mindenkihez, aki a hívást hallja. Igaz, az is meglátszik, ha sötétség van bennünk. Ha meg akarod menteni az Egyházat, akkor fuss Krisztushoz, mint pusztai vándor a tiszta vizű forráshoz. 
Jellemző, hogy a cikk végén csak egy ószövetségi idézetre futotta. Nem véletlen. Ha a másikat kell hibáztatni egyből futnak Mózeshez. Az evangéliumok példázatai túl kényelmetlenek. Amely idézet ráadásul nem is Krisztusi. Ez a szemet, szemért elvét hirdeti. Pont ez a hatalmi szemlélet az, amit le kellene vedleni. Hogy egyáltalán meglátható legyen a bajok gyökere. 
 
Isten legyen velünk, hogy visszataláljunk az Útra, amit gőgből és jobban-tudásból elhagytunk.
 

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük