1Kor 15,35-49
35 Azonban kérdi valaki: Hogy támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek elő? 36 Esztelen! Amit te elvetsz, az sem elevenedik meg, csak ha meghal. 37 Mikor elveted, nem a leendő testet veted el, hanem puszta magot vagy búzáét, vagy a többiek közül valamelyikét. 38 Azután az Isten adja neki a testet, úgy, ahogy akarta, éspedig minden egyes magnak külön a maga testét. 39 Nem minden hús ugyanaz a hús, hanem más az emberek, más az állatok húsa, más a madarak húsa, más a halaké. 40 Vannak mennyei testek (σώματα ἐπουράνια) és vannak földi testek (σώματα ἐπίγεια). De más a mennyeiek dicsősége és más a földieké. 41 Más a nap dicsősége, más a hold dicsősége és más a csillagok dicsősége. 42 Így van a holtak feltámadásával is. Elvetik rothadó állapotban, feltámad romolhatatlanságban, 43 elvetik gyalázatban, feltámad dicsőségben, elvetik erőtlenségben, feltámad hatalomban. 44 Elvetnek lelki testet (σῶμα ψυχικόν), feltámad szellemi test (σῶμα πνευματικόν). Ha van lelki test (σῶμα ψυχικόν), van szellemi is (πνευματικόν). 45 Így is írták meg: “Lett az első ember, Ádám, élő lélekké (εἰς ψυχὴν ζῶσαν), az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé (εἰς πνεῦμα ζῳοποιοῦν).” 46 De nem a szellemi az első, hanem a lelki, azután a szellemi. 47 Az első ember föld porából, a második ember a mennyből eredő. 48 Amilyen a porból való, olyanok a porból valók is, amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is. 49 Amint hordoztuk a por képét, úgy fogjuk hordozni a mennyei képét is.
35 Ἀλλ’ ἐρεῖ τις· πῶς ἐγείρονται οἱ νεκροί; ποίῳ δὲ σώματι ἔρχονται; 36 ἄφρων, σὺ ὃ σπείρεις, οὐ ζῳοποιεῖται ἐὰν μὴ ἀποθάνῃ· 37 καὶ ὃ σπείρεις, οὐ τὸ σῶμα τὸ γενησόμενον σπείρεις ἀλλὰ γυμνὸν κόκκον εἰ τύχοι σίτου ἤ τινος τῶν λοιπῶν· 38 ὁ δὲ θεὸς δίδωσιν αὐτῷ σῶμα καθὼς ἠθέλησεν, καὶ ἑκάστῳ τῶν σπερμάτων ἴδιον σῶμα. 39 Οὐ πᾶσα σὰρξ ἡ αὐτὴ σὰρξ ἀλλ’ ἄλλη μὲν ἀνθρώπων, ἄλλη δὲ σὰρξ κτηνῶν, ἄλλη δὲ σὰρξ πτηνῶν, ἄλλη δὲ ἰχθύων. 40 καὶ σώματα ἐπουράνια, καὶ σώματα ἐπίγεια· ἀλλ’ ἑτέρα μὲν ἡ τῶν ἐπουρανίων δόξα, ἑτέρα δὲ ἡ τῶν ἐπιγείων. 41 ἄλλη δόξα ἡλίου, καὶ ἄλλη δόξα σελήνης, καὶ ἄλλη δόξα ἀστέρων· ἀστὴρ γὰρ ἀστέρος διαφέρει ἐν δόξῃ. 42 Οὕτως καὶ ἡ ἀνάστασις τῶν νεκρῶν. σπείρεται ἐν φθορᾷ, ἐγείρεται ἐν ἀφθαρσίᾳ· 43 σπείρεται ἐν ἀτιμίᾳ, ἐγείρεται ἐν δόξῃ· σπείρεται ἐν ἀσθενείᾳ, ἐγείρεται ἐν δυνάμει· 44 σπείρεται σῶμα ψυχικόν, ἐγείρεται σῶμα πνευματικόν. Εἰ ἔστιν σῶμα ψυχικόν, ἔστιν καὶ πνευματικόν.
45οὕτως καὶ γέγραπται·
ἐγένετο ὁ* πρῶτος
ἄνθρωπος* Ἀδὰμ
εἰς ψυχὴν ζῶσαν*, ὁ ἔσχατος Ἀδὰμ εἰς πνεῦμα ζῳοποιοῦν.
46 ἀλλ’ οὐ πρῶτον τὸ πνευματικὸν ἀλλὰ τὸ ψυχικόν, ἔπειτα τὸ πνευματικόν. 47 ὁ πρῶτος ἄνθρωπος ἐκ γῆς χοϊκός, ὁ δεύτερος ἄνθρωπος ἐξ οὐρανοῦ. 48 οἷος ὁ χοϊκός, τοιοῦτοι καὶ οἱ χοϊκοί, καὶ οἷος ὁ ἐπουράνιος, τοιοῦτοι καὶ οἱ ἐπουράνιοι· 49 καὶ καθὼς ἐφορέσαμεν τὴν εἰκόνα τοῦ χοϊκοῦ, φορέσομεν καὶ τὴν εἰκόνα τοῦ ἐπουρανίου.
Neovulgata
35 sed dicet aliquis quomodo resurgunt mortui quali autem corpore veniunt 36 insipiens tu quod seminas non vivificatur nisi prius moriatur 37 et quod seminas non corpus quod futurum est seminas sed nudum granum ut puta tritici aut alicuius ceterorum 38 Deus autem dat illi corpus sicut voluit et unicuique seminum proprium corpus 39 non omnis caro eadem caro sed alia hominum alia pecorum alia caro volucrum alia autem piscium 40 et corpora caelestia et corpora terrestria sed alia quidem caelestium gloria alia autem terrestrium 41 alia claritas solis alia claritas lunae et alia claritas stellarum stella enim ab stella differt in claritate 42 sic et resurrectio mortuorum seminatur in corruptione surgit in incorruptione 43 seminatur in ignobilitate surgit in gloria seminatur in infirmitate surgit in virtute 44 seminatur corpus animale surgit corpus spiritale si est corpus animale est et spiritale sic et scriptum est 45 factus est primus homo Adam in animam viventem novissimus Adam in spiritum vivificantem 46 sed non prius quod spiritale est sed quod animale est deinde quod spiritale 47 primus homo de terra terrenus secundus homo de caelo caelestis 48 qualis terrenus tales et terreni et qualis caelestis tales et caelestes 49 igitur sicut portavimus imaginem terreni portemus et imaginem caelestis
Ez a rész is fontos tanulságokat hordoz számunkra, arról, hogy mennyire fontos a pontos fordítás. Micsoda és mekkora képmutatás kell, ahhoz hogy emberek a Szentírás szavait felülbírálják, pusztán saját önös nagyon is időben létező látszólagos érdekeik szerint. Csak ennél a résznél is látszik, hogy gyakorlatilag lenullázza a Tanítás erejét az, aki a hamis hagyománytisztelet – főleg, hogy ez nem is igazán nagyegyházi, hanem kisegyházi – nevében kilöki Pál apostol szavai alól a támaszt. Van lelki és van szellemi test is. Ehelyett nem átallják alacsonyabb szintre hozva az embert érzéki és lelki testté silányítani az apostol tanítását. Ezzel lényegében kizárják a magyar embereket az Isten Országából. Hogyan?
Egy tanítás mindig szavakon keresztül jut el az emberek tudatáig. Ahogy Pál apostol is írja (Róm 10,17): “Tehát hallásból van a hit, a hallás pedig Krisztus szavai által.” De erről szól Jézus példazata is, amikor a pásztorról beszél, akinek ismerik a hangját a juhai. Ott akkor tudja kifejteni a legjobb hatást, azaz akkor tudja az illető ember a legpontosabban a Tanítás tartalmát megvalósítani az életében, ha pontosan fogalmaznak neki, azok, akik ismerik a Tanítást, a közvetítők. Az gondolom világos, hogy ezzel felértékelődik az egyes szavak fontossága. A tanítás szempontjából olyan fontosak az egyes szavak, mint egy iparos számára az eszközei. A művész számára alkotó eszközei. Ha nem pontosak az eszközei, ő maga sem tud pontos munkát végezni. Ahogy egy földműves sem tud szántani, ha eke helyett boronát adnak neki hozzá. Fontos eszköz a borona is, de szántani nem lehet vele. Különösen igaz ez akkor, ha a Tanítás sarkalatos pontjain változtatnak a fordítók. Az ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy szellem az Isten vagy lélek az Isten (Jn 4,24). Ha ugyanis szellemi akkor az emberben is kiemelkedik az értelem fontossága, ha viszont lelki, akkor elegendő csak nagyokat érezni. Viszont ez utóbbival már együtt járnak az érzelmek pusztító vonulatai is. A gyűlölet, az irigység, a félelmek, a hiúság és társaik. Mivel a lélek egy ezért nem is lehet csak a jó érzelmeket kiválogatni, az egyik mindenképpen húzza magával a többit is, ahogy a fény, itt a földön együtt jár az árnyékkal.
A test feltámadását sem lehet megérteni az indoeurópaiak kettős világképe, létértelmezése mentén. Ott ugyanis értelmetlen. Hogyan is lehetne? Hiszen, ha egyszer elpusztul és tudjuk, hogy a földben a testek elenyésznek, akkor ebből a világképből lehetetlen azt állítani, hogy mégis feltámadnak, amik elpusztultak. Kell valaminek lennie, ami több, mint az ember és az emberi test és ebbe értendő a lélek is, hisz az a lélegzet, ami nem több, mint az ember. Addig van, amíg él az ember, ha meghal, megszakad.
Ez a több a szellem. Ami ugyan az a minőség, mint ami az Isten is, ahogy ugyanebben a levélben az Apostol tanítja – azoknak, akik kíváncsiak a tanítására, s nem csupán saját képzeteiket várják viszont.
