5. zsoltár - Magyar Teológia

Figyelj szavamra, Uram,
halld meg panaszomat!
Méltasd figyelmedre kiáltásomat,
én királyom és én Istenem!

Mert hozzád intézem imádságomat,
Uram, halld meg hajnalban szavamat,
korán reggel eléd állok és rád vetem pillantásom.
Bizony, Istenem, te nem kedveled a gonoszságot;
Gonosz ember melletted nem marad meg,
a hamisak nem állhatnak meg szemed előtt.

Gyűlölöd valamennyi gonosztevőt,
a hazudozókat mind elpusztítod.
Utálja az Úr a vérontó s álnok embert.
Én azonban nagy irgalmadban bízva,
bemegyek hajlékodba;
Irántad való félelemmel leborulok szent templomod előtt.

Uram, vezess engem igazságodban,
ha rám tör ellenségem,
tedd egyenessé előttem utadat.
Mert szájukban nincs igazság,
a szívük hiábavalóság,
a torkuk nyitott sír,
nyelvük járása álnok.

Isten, mondd ki fölöttük ítéletedet,
saját terveikben bukjanak meg!
Sok istentelenségük miatt űzd el őket,
mert haragra ingereltek téged, Uram.
De örvendezzenek azok, akik benned bíznak,
oltalmazd őket és megdicsőülnek benned,
akik szeretik neved.

Mert te, Uram, az igazakat megáldod,
jóakaratodat pajzsként borítod rájuk.

Héber Ószövetség	Septuaginta	Vulgáta	Káldi Neovulgáta
1 למנצח אל־הנחילות מזמור לדוד׃ (5:2) אמרי האזינה יהוה בינה הגיגי׃	1 Εἰς τὸ τέλος, ὑπὲρ τῆς κληρονομούσης· ψαλμὸς τῷ Δαυιδ. (5:2) Τὰ ῥήματά μου ἐνώτισαι, κύριε, σύνες τῆς κραυγῆς μου·	1 in finem pro ea quae hereditatem consequitur psalmus David (5:2) verba mea auribus percipe Domine intellege clamorem meum	1 Imádság a reggeli áldozat idején A karvezetőnek. Fuvolára. Dávid zsoltára. (5:2) Figyelj szavamra, Uram, halld meg panaszomat!
2 (5:3) הקשׁיבה לקול שׁועי מלכי ואלהי כי־אליך אתפלל׃	2 (5:3) πρόσχες τῇ φωνῇ τῆς δεήσεώς μου, ὁ βασιλεύς μου καὶ ὁ θεός μου. ὅτι πρὸς σὲ προσεύξομαι, κύριε·	2 (5:3) intende voci orationis meae rex meus et Deus meus	2 (5:3) Méltasd figyelmedre kiáltásomat, én királyom és én Istenem!
3 (5:4) יהוה בקר תשׁמע קולי בקר אערך־לך ואצפה׃	3 (5:4) τὸ πρωὶ εἰσακούσῃ τῆς φωνῆς μου, τὸ πρωὶ παραστήσομαί σοι καὶ ἐπόψομαι.	3 (5:4) quoniam ad te orabo Domine mane exaudies vocem meam	3 (5:4) Mert hozzád intézem imádságomat, Uram, halld meg hajnalban szavamat, korán reggel eléd állok és rád vetem pillantásom.
4 (5:5) כי לא אל־חפץ רשׁע אתה לא יגרך רע׃	4 (5:5) ὅτι οὐχὶ θεὸς θέλων ἀνομίαν σὺ εἶ, οὐδὲ παροικήσει σοι πονηρευόμενος·	4 (5:5) mane adstabo tibi et videbo quoniam non deus volens iniquitatem tu es	4 (5:5) Bizony, Istenem, te nem kedveled a gonoszságot; gonosz ember melletted nem marad meg,
5 (5:6) לא־יתיצבו הוללים לנגד עיניך שׂנאת כל־פעלי און׃	5 (5:6) οὐ διαμενοῦσιν παράνομοι κατέναντι τῶν ὀφθαλμῶν σου, ἐμίσησας πάντας τοὺς ἐργαζομένους τὴν ἀνομίαν.	5 (5:6) neque habitabit iuxta te malignus neque permanebunt iniusti ante oculos tuos	5 (5:6) a hamisak nem állhatnak meg szemed előtt.
6 (5:7) תאבד דברי כזב אישׁ־דמים ומרמה יתעב יהוה׃	6 (5:7) ἀπολεῖς πάντας τοὺς λαλοῦντας τὸ ψεῦδος· ἄνδρα αἱμάτων καὶ δόλιον βδελύσσεται κύριος.	6 (5:7) odisti omnes qui operantur iniquitatem perdes omnes; qui loquuntur mendacium virum sanguinum et dolosum abominabitur Dominus	6 (5:7) Gyűlölöd valamennyi gonosztevőt, a hazudozókat mind elpusztítod. Utálja az Úr a vérontó s álnok embert.
7 (5:8) ואני ברב חסדך אבוא ביתך אשׁתחוה אל־היכל־קדשׁך ביראתך׃	7 (5:8) ἐγὼ δὲ ἐν τῷ πλήθει τοῦ ἐλέους σου εἰσελεύσομαι εἰς τὸν οἶκόν σου, προσκυνήσω πρὸς ναὸν ἅγιόν σου ἐν φόβῳ σου.	7 (5:8) ego autem in multitudine misericordiae tuae introibo in domum tuam adorabo ad templum sanctum tuum in timore tuo	7 (5:8) Én azonban nagy irgalmadban bízva, bemegyek hajlékodba; Irántad való félelemmel leborulok szent templomod előtt.
8 (5:9) יהוה נחני בצדקתך למען שׁוררי הושׁר לפני דרכך׃	8 (5:9) κύριε, ὁδήγησόν με ἐν τῇ δικαιοσύνῃ σου ἕνεκα τῶν ἐχθρῶν μου, κατεύθυνον ἐνώπιόν μου τὴν ὁδόν σου.	8 (5:9) Domine deduc me in iustitia tua propter inimicos meos dirige in conspectu meo viam tuam	8 (5:9) Uram, vezess engem igazságodban, ha rám tör ellenségem, tedd egyenessé előttem utadat.
9 (5:10) כי אין בפיהו נכונה קרבם הוות קבר־פתוח גרונם לשׁונם יחליקון׃	9 (5:10) ὅτι οὐκ ἔστιν ἐν τῷ στόματι αὐτῶν ἀλήθεια, ἡ καρδία αὐτῶν ματαία· τάφος ἀνεῳγμένος ὁ λάρυγξ αὐτῶν, ταῖς γλώσσαις αὐτῶν ἐδολιοῦσαν.	9 (5:10) quoniam non est in ore eorum veritas cor eorum vanum est	9 (5:10) Mert szájukban nincs igazság, a szívük hiábavalóság, a torkuk nyitott sír, nyelvük járása álnok.
10 (5:11) האשׁימם אלהים יפלו ממעצותיהם ברב פשׁעיהם הדיחמו כי־מרו בך׃	10 (5:11) κρῖνον αὐτούς, ὁ θεός· ἀποπεσάτωσαν ἀπὸ τῶν διαβουλίων αὐτῶν· κατὰ τὸ πλῆθος τῶν ἀσεβειῶν αὐτῶν ἔξωσον αὐτούς, ὅτι παρεπίκρανάν σε, κύριε.	10 (5:11) sepulchrum patens est guttur eorum linguis suis dolose agebant iudica illos Deus decidant a cogitationibus suis secundum multitudinem impietatum eorum expelle eos quoniam inritaverunt te Domine	10 (5:11) Isten, mondd ki fölöttük ítéletedet, saját terveikben bukjanak meg! Sok istentelenségük miatt űzd el őket, mert haragra ingereltek téged, Uram.
11 (5:12) וישׂמחו כל־חוסי בך לעולם ירננו ותסך עלימו ויעלצו בך אהבי שׁמך׃	11 (5:12) καὶ εὐφρανθήτωσαν πάντες οἱ ἐλπίζοντες ἐπὶ σέ· εἰς αἰῶνα ἀγαλλιάσονται, καὶ κατασκηνώσεις ἐν αὐτοῖς, καὶ καυχήσονται ἐν σοὶ πάντες οἱ ἀγαπῶντες τὸ ὄνομά σου.	11 (5:12) et laetentur omnes qui sperant in te in aeternum exultabunt et habitabis in eis et gloriabuntur in te omnes qui diligunt nomen tuum	11 (5:12) De örvendezzenek azok, akik benned bíznak, oltalmazd őket és megdicsőülnek benned, akik szeretik neved.
12 (5:13) כי־אתה תברך צדיק יהוה כצנה רצון תעטרנו׃	12 (5:13) ὅτι σὺ εὐλογήσεις δίκαιον· κύριε, ὡς ὅπλῳ εὐδοκίας ἐστεφάνωσας ἡμᾶς.	12 (5:13) quoniam tu benedices iusto Domine ut scuto bonae voluntatis coronasti nos	12 (5:13) Mert te, Uram, az igazakat megáldod, jóakaratodat pajzsként borítod rájuk.