Máté 21,33-43
33 „Hallgassatok meg egy másik példázatot. Volt egy gazda: szőlőt ültetett, kerítéssel körbekerítette, prést ásott benne és tornyot épített. Aztán kiadta azt földműveseknek, és külföldre utazott. 34 Amikor elközelgett a szüret ideje, elküldte rabszolgáit a földművesekhez, hogy szedjék be a gyümölcsét. 35 A földművesek azonban megfogták a rabszolgáit; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. 36 Ekkor ismét küldött más rabszolgákat, az előzőknél többet, de azok éppúgy tettek velük is. 37 Végül elküldte hozzájuk a fiát, mondván: ’A fiamat majd tisztelni fogják.’ 38 De a földművesek, mihelyst meglátták a fiút, azt mondták egymás között: ’Itt az örökös, gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét.’ 39 Megfogták őt, kivetették a szőlőn kívülre és megölték. 40 Amikor tehát eljön a szőlő ura, mit fog tenni ezekkel a földművesekkel?” 41 Azt mondták neki: „A gonoszokat gonoszul el fogja pusztítani, a szőlőt pedig más földműveseknek adja, akik megadják neki a gyümölcsöt a maga idejében.”
42 Jézus ekkor azt mondta nekik: „Hát sohasem ismertétek fel az Írásokban:
„A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett;
az Úr tette azzá, és ez csodálatos a mi szemünkben?”
43 Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten Országát, és olyan nemzetnek adják, amely meghozza annak gyümölcseit.
33 Ἄλλην παραβολὴν ἀκούσατε. Ἄνθρωπος ἦν οἰκοδεσπότης ὅστις ἐφύτευσεν ἀμπελῶνα καὶ φραγμὸν αὐτῷ περιέθηκεν καὶ ὤρυξεν ἐν αὐτῷ ληνὸν καὶ ᾠκοδόμησεν πύργον καὶ ἐξέδετο αὐτὸν γεωργοῖς καὶ ἀπεδήμησεν. 34 ὅτε δὲ ἤγγισεν ὁ καιρὸς τῶν καρπῶν, ἀπέστειλεν τοὺς δούλους αὐτοῦ πρὸς τοὺς γεωργοὺς λαβεῖν τοὺς καρποὺς αὐτοῦ. 35 καὶ λαβόντες οἱ γεωργοὶ τοὺς δούλους αὐτοῦ ὃν μὲν ἔδειραν, ὃν δὲ ἀπέκτειναν, ὃν δὲ ἐλιθοβόλησαν. 36 πάλιν ἀπέστειλεν ἄλλους δούλους πλείονας τῶν πρώτων, καὶ ἐποίησαν αὐτοῖς ὡσαύτως. 37 ὕστερον δὲ ἀπέστειλεν πρὸς αὐτοὺς τὸν υἱὸν αὐτοῦ λέγων, Ἐντραπήσονται τὸν υἱόν μου. 38 οἱ δὲ γεωργοὶ ἰδόντες τὸν υἱὸν εἶπον ἐν ἑαυτοῖς, Οὗτός ἐστιν ὁ κληρονόμος· δεῦτε ἀποκτείνωμεν αὐτὸν καὶ σχῶμεν τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ, 39 καὶ λαβόντες αὐτὸν ἐξέβαλον ἔξω τοῦ ἀμπελῶνος καὶ ἀπέκτειναν. 40 ὅταν οὖν ἔλθῃ ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος, τί ποιήσει τοῖς γεωργοῖς ἐκείνοις; 41 λέγουσιν αὐτῷ, Κακοὺς κακῶς ἀπολέσει αὐτοὺς καὶ τὸν ἀμπελῶνα ἐκδώσεται ἄλλοις γεωργοῖς, οἵτινες ἀποδώσουσιν αὐτῷ τοὺς καρποὺς ἐν τοῖς καιροῖς αὐτῶν.
42 λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Οὐδέποτε ἀνέγνωτε ἐν ταῖς γραφαῖς,
Λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες,οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλὴν γωνίας·παρὰ κυρίου ἐγένετο αὕτηκαὶ ἔστιν θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν;
43 διὰ τοῦτο λέγω ὑμῖν ὅτι ἀρθήσεται ἀφ᾽ ὑμῶν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ καὶ δοθήσεται ἔθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς.
És az Isten Országa más nemzetnek lesz adva, olyannak, akik megtermik gyümölcseiket. Ahogy a gazda, mikor látja, hogy a korábban ültetett fa nem terem gyümölcsöt, kivágja azt és másikat ültet, amely majd terem. Az Isten végtelen. Az Isten örök és korlátlan hatalommal bír, mivel még maga a puszta lét is az ő teremtése. Az emberek hiába is igyekeznek úgy tenni, mintha lehetne örök jogot vásárolni az Isten Országára, ez lehetetlen. Nincs tettektől független jogosultság. Be lehet kerülni, ahogy Saul bekerült és ki is lehet esni a kegyből, ahogy iskarióti Júdás elbukott. Ő volt ugye a pénz mellett…
Tehát a gazda dönt és nem az emberek. Nem mi. Hogy tegyünk hát? Teremjük a hit gyümölcseit. A gazda világot teremtett, majd beleültette az embert. Nem tulajdonosnak, hanem bérlőként. Ebből fakadóan a teremtett világ a mi szőlőnk, aminek hasznát, gyümölcseit, kéri majd a gazda. Kéri az örökkévalóság előtt az utolsó ítéletkor, de kéri nap mint nap is. És aki nem hű a bérleményben, attól elvesz mindent.
Manapság az emberek megfeledkezni látszódnak erről a tényről. Tulajdonnak hiszik, ami bérleményünk. Úgy is gazdálkodunk a teremtett világunkkal. De inkább csak garázdálkodunk vele. Kiraboljuk a természeti világot, kiraboljuk az emberi világunkat, rablói vagyunk az ember emberi tulajdonságainak, érzelmeinek. A gazdag – bár csak pénzben, vagyonban gazdag – nyugati világrész ott tart, hogy rablásra kínalja fel saját gyermekeit is, a családot és valamennyi szép és jó tulajdonságot. Gőgje hatalmasra duzzadt. A gazdát megveti és a küldötteit halomra gyilkoltatja.
Hogy tegyünk hát? Tegyünk meg mindent, amit tilt a hedonista Nyugat. Óvjuk a környezetünket, gondozzuk az Életet magunk körül. Óvjuk és szeressük családjainkat, támogassuk testvéri szertettel egymást ebben. Húzódjunk el azoktól, akik a bűn szolgái. Akik fajtalankodnak, élvezeteiknek élnek, embertársaikat fosztogatják nem lehetnek kebel barátaink. Minden nap olvassuk az evangéliumokat. Ez nagyon fontos, mert a sötétség fiai mindent megtesznek, hogy elbizonytalanítsanak minket, hogy az Isten Országának lakóit a saját szellemi-lelki sivatagába csábítsák. Az a mérce, az igazi.
És mindenek mellett imádkozzunk minden időben. Az ima úgy hullámozzon bennünk, mint ahogy szervezetünkben a víz. Imádkozzatok!
