Máté 21,28-32
28 „Vajon erről mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz és így szólt: ’Fiam! Eredj ma, dolgozz a szőlőben!’ 29 Az így válaszolt: ’Nem akarok’, de később megbánta és kiment. 30 Akkor odament a másikhoz is, és ugyanúgy szólt neki. Az ezt felelte: ’Én, Uram!’ De nem ment ki. 31 A kettő közül melyik tette meg az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.” Erre Jézus azt mondta nekik: „Bizony, mondom nektek: a vámszedők és az utcanők előbb mennek be az Isten Országába, mint ti. 32 Eljött ugyanis hozzátok János az igazságosság útján és nem hittetek neki. A vámszedők és az utcanők azonban hittek neki, s ti még ennek láttán sem bántátok meg később, hogy higgyetek neki.”
28 Τί δὲ ὑμῖν δοκεῖ; ἄνθρωπος εἶχεν τέκνα δύο. καὶ προσελθὼν τῷ πρώτῳ εἶπεν, Τέκνον, ὕπαγε σήμερον ἐργάζου ἐν τῷ ἀμπελῶνι. 29 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Οὐ θέλω, ὕστερον δὲ μεταμεληθεὶς ἀπῆλθεν. 30 προσελθὼν δὲ τῷ ἑτέρῳ εἶπεν ὡσαύτως. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Ἐγώ, κύριε, καὶ οὐκ ἀπῆλθεν. 31 τίς ἐκ τῶν δύο ἐποίησεν τὸ θέλημα τοῦ πατρός; λέγουσιν, Ὁ πρῶτος. λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι οἱ τελῶναι καὶ αἱ πόρναι προάγουσιν ὑμᾶς εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ. 32 ἦλθεν γὰρ Ἰωάννης πρὸς ὑμᾶς ἐν ὁδῷ δικαιοσύνης, καὶ οὐκ ἐπιστεύσατε αὐτῷ, οἱ δὲ τελῶναι καὶ αἱ πόρναι ἐπίστευσαν αὐτῷ· ὑμεῖς δὲ ἰδόντες οὐδὲ μετεμελήθητε ὕστερον τοῦ πιστεῦσαι αὐτῷ.
Ki a keresztény? Mára égetővé lett a kérdés. A kereszténység keretei, díszletei még megvannak, de a tartalom, ami a kérdést felteteti, bizony elillant.
Eljött ugyanis hozzátok, de nem hittetek neki.
Két ezer éve forgatják az evangéliumok könyveit, kétezer éve hirdetik magukról, hogy ők a hit letéteményesei, kétezer éve élnek oly sokan Krisztus nevéből, két ezer éve, hogy az Isten Országa egyre távolabb, még távolabb, s a végtelenbe tolódik általuk. Általuk, a hivatásos keresztények által. Akiknél csak szavak, puszta szavak vannak, azonban a tettek elmaradnak. Felélték az Egyház szellemi kincseit, s telerakták a kincstárat lejárt váltókkal, kifizetetlen adóslevelekkel.
Vajon erről, mit gondoltok?
Tényleg, felteszünk egyáltalán kérdéseket? Mert vannak bőven. Aki nem kérdez, nem kap feleletet. A kereszténység szinte minden kincsét széthordták a csalók, a tolvajok, a rablók és saját árújukként kínálgatják a gyanútlan vevőknek. A vevők, meg azt hiszik, csodálatos titkokat kapnak, drága áron. Holott ingyen is az övék lehetne. Azonban a hűtlen őrzők mindig kinyitották a hátsóajtót, a bűntársaiknak. Így ürült ki a Tárház. Az Egyház egykor Isten által megtöltött Tárházának benseje.
Ha nem bírnánk biztos ígéretet az Isten Országának eljöveteléről, bizony egészen el kellene keserednünk ennyi rablás láttán. Reményeink azonban nem e világnak homályos ismereteiben vannak, hanem Isten világos és egyértelmű kijelentéseiben. Így azonban mi azok közé tartozunk, akik amikor látják az Ige működésének jeleit, hisznek és bíznak az Úrban és követik is őt. Nem könnyű ugyan, de a segítséget is megkapjuk. S a tettek, melyeket az evangéliumok szellemében teszünk, tanúskodnak majd mellettünk. Mert a tettek számítanak, nem a puszta szavak. A tettek töltik meg élettel az Egyház közösségét, s hozzák mind közelebb az Isten Országát.
