Kérdezitek…

Kérdezitek, miért van ez a sok aljasság a Világban? Miért engedi az Úr, hogy az emberek gonoszságot cselekedjenek? 

Mikor nem tiltotta? Mikor nem tanította, hogy ne tegyétek? Mennyi alkalommal intett, szólt és figyelmeztetett? De az ember szabad. Szabad a jóra és a rosszra egyaránt. Az ember dolgai az emberekre vannak bízva. Ha nem így lenne, az Isten, az Atya nem lenne más, mint egy unatkozó bábjátékos, egy hatalmas Cipolla.

De Ő nem ilyen. Egyáltalán nem is ember. Hiába is képzeljük el egy nagyszakállú patriarchaként, nem olyan. Egészen más. Hiszen ott van mindenben,  nem kívülről, mintegy mellettünk, hanem belülről. Ott van minden lét-mozzanatban, lát minden gondolatot. Sőt benne van minden emberi gondolat. Minden indítékot, minden szándékot. A valódiakat, amit oly sokan még önmaguk előtt is titkolnak. Megelőzte a Volt állapotát. Előtte volt a Vannak és utána van a Lesznek. Múlt, jelen és jövő benne él, egységben, külön nem váltan, mindezt egyszerre látva. Túl van az emberi gondolaton, míg mi magunk csak gondolatainak egy-egy fodra vagyunk. Talán egész történelmi korok is csak egy Isten-szempillantásnyi időt tesznek ki. Ugyan, miként is gondolhatnánk, hogy a mi léthatárunk akárcsak karcolhatná is az Ő végtelen létét? S mégis, mégis Isten titkainak letéteményesei vagyunk. Hogy ezzel nem élünk, sőt visszaélünk? Ezt önmagunkon kell számonkérni. Saját magunkon és egymáson.  

Kérdezitek, miért e sok kín? Csak annyi van, amennyit mi magunk teremtünk gondolataink tisztátalanságával. A rosszindulat, a káromkodás, a cselszövés, az ármány, a tagadás, a piszkos képzelet, az ember öndicséretére megalkotott “eszmék” valójában megannyi sötét szellemi varázslat. Mert a gondolat hatalma erős hatalom. A szellem terében cselekszünk általa. A legfinomabb szövetű létközeg a szellem. De az Isten szellem (Jn 4,24 πνεῦμα ὁ θεός), s az ember lényege is szellemi, ahogy az Isten is az.

 

 

…nekünk kinyilatkoztatta az Isten a Szellem által, mert a Szellem mindent kikutat, még az Isten mélységeit is.

I. Kor 2,10

Mert, ki tudja az emberek emberi dolgait, ha nem az ember Szelleme, ami benne van? Amint az Isten dolgait egy sem ismeri meg, ha csak nem az Isten Szelleme.

I. Kor 2,11

Ezt el is beszéljük, nem az emberi bölcsesség igéinek tanításában, hanem szellemi tanításban, szellemiekhez szellemieket hasonlítva.

I. Kor 2,13

Ha tehát gondolkozol, cselekszel. Cselekedeted pedig szellemi cselekvés, ami mindig hat a látható világra. A felelősségünk ott keletkezik, hogy e szellemi cselekedeteink iránya, minősége szabad választás kérdése. Tehetsz szellemileg jót és rosszat látszólag következmények nélkül. Hiszen, mi történhetik ha rosszat gondolunk? Ha megkívánunk valamit, ami nem a mienk? Ha belső tekintetünk valami rosszra vetül, valami rosszhoz tapad? És ezek még csak a kísértések. De ott vannak a szándékosan rosszat akarók is. Akik ma is működnek. Sőt szinte elsöprő erővel uralják a beszédteret, sőt a gondolkodás tereit is. Ők tudatosan fecskendezik a szellemi mérgeket a köz gondolkodásába. Ők ugyanis tisztában vannak azokkal, amit itt írok. Ennek tudatában cselekszenek.

Nem ma kezdődött. Az emberiség folyamatosan, nemzedékről nemzedékre csúszott le ezen az úton. Nagyjából mindig a könnyebb utat választották. Mindig egy kicsit engedtek az erényekből, hogy előnyhöz jussanak. Miért? A hatalom mámoráért. 

S mit tehetünk? No, ugyan mit… Amit évezredek óta hirdetnek nektek.

  • Elébb nézzetek bele a tükörbe, ami a Világ. Ez megmutatja, hogy milyenek a ti nemzedéketeknek gondolatai. Összegződve. Egyúttal megmutatja azt is, hogy merre tart ez a gondolatfolyam.
  • Majd fel kell ismerni, hogy mi mindannyian vagyunk a forrásai ennek a valóságnak. Nem ő vagy ők, hanem mi mindannyian. Belőlünk forrásozik a minket körül vevő valóság. Ezek a mi létünk fodrai.
  • Ha felismertük saját szerepünket egy feladat vár ránk: Tisztuljatok meg! Értelmezzetek át mindent! Metanoeite!

Azt mondta: „Betelt az idő, és elközelgett az Isten Országa. Alakítsátok át az értelmeteket és higgyetek az örömhírben.”

[καὶ λέγων] ὅτι Πεπλήρωται ὁ καιρὸς καὶ ἤγγικεν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ· μετανοεῖτε καὶ πιστεύετε ἐν τῷ εὐαγγελίῳ.

Mk 1,15
  • Amikor látjátok a valóságot öltsétek fel az Isten fegyverzetét. Védjétek magatokat imával a hazugságok ellen. Fenjétek szablyátokat élesre, hogy megválaszoljatok minden szellemi támadást. És soha, de soha ne kételkedjetek abban, hogy Isten magatokra hagyna akár egy pillanatig is. Az, hogy nem látjuk mindennek az értelmét azonnal, nem jelenti, hogy nincs is.
  • Ne félejetek! Mὴ φοβεῖσθε!

Ő azonban így szólt: „Én vagyok! Ne féljetek!”

ὁ δὲ λέγει αὐτοῖς Ἐγώ εἰμι, μὴ φοβεῖσθε.

Jn 6,20

Egyedül rajtunk, rajtatok múlik, hogy mely utat választjátok. Minden pillanat egy választás. Most is ez a pillanat van. Te döntöd el, minek engedsz teret önmagadban. Az eszközöket félre lehet tenni vagy lehet okosan használni. Ne az eszközök használjanak minket.

Amikor pedig eljön az Igazság Szelleme, útmutatótok lesz a teljes Igazságban, mert nem magától fog beszélni, hanem csak amit hall, azt mondja el, és a jövendő dolgokat közli veletek.

ὅταν δὲ ἔλθῃ ἐκεῖνος, τὸ πνεῦμα τῆς ἀληθείας, ὁδηγήσει ὑμᾶς εἰς τὴν ἀλήθειαν πᾶσαν, οὐ γὰρ λαλήσει ἀφ᾽ ἑαυτοῦ, ἀλλ᾽ ὅσα ἀκούει λαλήσει, καὶ τὰ ἐρχόμενα ἀναγγελεῖ ὑμῖν.

Jn 16,13

A többit már ezer évek óta leírták nektek. Csak olvasni kell az Igéket.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük