Magyar Teológia

ὅτι οὐκ ἀδυνατήσει παρὰ τοῦ θεοῦ πᾶν ῥῆμα.

Lukács 1,37

 

Mert semmi ige sem erőtlen Istennél.

Eddig ezt a rövidke sort én is úgy fordítottam, hogy: “Mert Istennél semmi sem lehetetlen.” Mert nem mélyedtem el benne. Pedig igen nagy különbség. Hiszen Lukács evangéliumában nem egy általános kijelentést fogalmaz meg arról, hogy Isten számára minden lehetséges (ami amúgy természetesnek is mondható, ha egyszer Mindenható), hanem a fogantatás történet kulcs párbeszédének ad súlyt. Még pontosabban Isten küldötte, egyik legnagyobb szellemi teremtménye zárja ezzel a fenséges kitétellel beszédét. Ez a beszéd, pedig nem kevesebbről szól, mint a Megváltó, a Messiás érkezésének hírüladásáról. De, hogyan is érkezik? Fogantatással, mint egy ember. Megfogan, de nem férfitól. A Magasságos ereje (!) árnyékozza be, borul rá Máriára és tölti el. Nem kívül van, hanem benn. Isten, a Fiú személyében belép az idő és a tér szövedékébe. És ebben a pillanatban az Isten három személye a tér és az idő egyazon pontján van jelen (hiszen az időt és a teret is Isten teremti meg…).

Erről szól a párbeszéd, Mária és Gábriel között. A két dolgot, a párbeszédet és a fogantatást az indoeurópai teológia elválasztva tárgyalja. Nem tehet mást, mivel mindent kívülről tud csak megközelíteni, a látszatok világa felől. Elemző nyelvűek, elemző szellemiségűek. Ez van. De mi nem.
De mi is történik itt? A küldött, a hírnök megjelenik Máriának és megviszi a hírt: te fogansz az Istentől. Gábriel szellem (nem kísértet), szellemi lény.  “Csak” szavai vannak. Ezek milyen szavak? Szellemi szavak, természetesen. Másfélék nem is lehetnek, hiszen nincs test, nincs lélek. Mária hallja e szavakat. Hogyan? Füleivel? Aligha. A szellemi szavakat csak szellemével hallhatta.
Itt eszünkbe is jut az Apostol szava: a hit hallásból fakad, s máshol: szellemileg kell vizsgálni, szellemieket szellemiekhez hasonlítva. Hiszen nem a világ szellemét kaptuk, hanem a szellemet Istenből, ami mindent kikutat, még az Isten mélységeit is.
Azzal, hogy Mária hallotta Gábriel szavait, azt is megtudjuk, hogy szellemi ember volt, aki nyitott volt az Isten szavára. Csak kívülről lehetett közönséges leány.
Gábriel. Mit tesz a hírhozó, akár az emberi hírhozó is? Elviszi a hírt, az üzenetet a küldőtől a címzettig. És átadja szóban vagy írásban. A címzett pedig ennek fényében cselekszik tovább. Gábriel szellemi lény. Az üzenet tehát szellemi természetű. Isten küldötte. Isten maga is szellem (Jn 4,24). Isten mindenható, tehát jelen van az idő és a tér minden pontján, teljes ható erejével. Mikor Gábriel megszólal – Χαῖρε – Isten már jelen van. És jelen van minden további szóban. Gábriel így valójában magát Istent közli szavaival Máriának. Minden szavával a fény növekszik Mária értelmében. És, mivel Isten jelenlét – s nem egy szereplő – erősödik fel Máriában és tudatosul az üzenet meghallgatása során a saját szerepe. Mikor elhangzik az utolsó mondata a hírnöknek: “Mert semmi ige sem erőtlen Istennél.” már készen áll minden, csupán egy dolog marad, Mária igenje. Mert neki is igent kell mondania. Ez a szabad akarat egyik hihetetlen erős példája. Ha nem lenne szabad akarat, nem lenne szükség Mária igenjére. S az Úr, a mi Urunk nem lenne különb, mint Zeusz. Aki ott és azt árnyékoz be, akit és amikor akar. Az Úr igéje Erő – Legyen a Te igéd szerint. Az Ige hordozza az erőt, Isten Szellemét.

 

Helytartó vagy Vezető?

 

Mert ez a kérdés manapság. A jövő évi választás – így alakult történelmileg – erről a két lehetőségről fog szólni: Vezetőt vagy Helytartót akarunk? De ez a két lehetőség, két utat is takar. Az egyik az Élet útja a másik a halál útja. Ahogy egykoron az apostoli atyák idején. Didakhé: I,1: “Két út van, egy az életé, egy halálé, a két út között pedig nagy különbség van.“

Mi, akik itt élünk a Kárpát-medencében és magyarnak nevezzük magunkat, e két lehetőség közül fogunk választani – mindenképpen. Sok honfitársam abban a hiszemben él, hogy el lehet játszadozni jövőre is a szavazattal. Azt hiszik sokan, hogy nincs is igazi tétje a jövő évi csatának. Büntetni akarnak, mert egy kiszavazó Való-Világ show-ként fogják fel.

Pedig a két út közül fogunk választani. Ők is, ahogy mi mindnyájan.

Élet vagy Halál

A mostani utunk minden hepehupával együtt is az Életről szól. A gyermek születése a jövő élete. A családok felemelése, a társadalom, a nemzet alapsejtjének támogatása, megerősítése. A férfi, férfi, a nő, nő maradjon. A valódi szólásszabadság, a valódi önszerveződés. A határok megvédve, a belső rend elfogadható. Épülnek és megújulnak a kórházak, az utak. Az ország halad.

A választható út pedig ez: Bizonytalanság, megnyitandó határok, az idegen tőke letarolja a köztulajdont. A munkanélküliség az egekbe szökik. Egy éven belül összeomlik az államháztartás. A paráznaságot és a szexuális aberrációkat ráerőltetik a gyermekekre. Párhuzamosan ezzel megszűnik minden családtámogatás. Nem lesz CSOK, nem lesz adóvisszatérítés, Százezernyi migráns betelepítése, főleg Nyugatról kvótaként, amit majd évről évre megemelnek. A Nyugati árszínvonalat elérő közszolgáltatási díjak, miközben millión felül fognak segélyekből tengődni. A végrehajtók gyakorlatilag szabad kezet kapnak majd. Ismét tömeges kilakoltatások lesznek. Mondom: tömeges kilakoltatások, szegényházakkal. A kábítószeresek majd ott lézengenek a köztereken, mert “szabadság” lesz. Egekben az alkoholizmus, az öngyilkosságok és a maradék értékes munkaerőt is elszívja majd a döglődő Nyugat, hogy az ott meg nem született gyermekek munkáját elvégezzék, persze alacsony bérekért. A pedofilok meg pártot alapítanak. A külpolitikájukat pedig egyetlen szóban össze lehet foglalni: Hazaárulás. Immár 1918 óta! Tehát ez a Halál útja.

Két erőtér van. Az egyik bázisa a választók akarata. Ezért számon is kérhető. Ez az Orbán Viktor fémjelezte erőtér. Neki eredményeket kell elérnie, fejlesztenie kell. Ha nem érzi a közember a javulást elveszti a hatalma bázisát.

A másik erőtér – ez ugye a Gyurcsány-Apró klán – forrása idegenben van. Ez az erőtér nem a választókra támaszkodik, hanem egy nemzetközi ideológiai-pénzügyi-tőkekoncentráció eszköztárára. Eszközük a befolyásolás, a megtévesztés, a médián és a tőke kezében lévő közösségi hálón gyakorolható irányítás. Programjuk nincs, fejleszteni nem is akarnak. Számonkérés pedig? 🙂 Ne vicceljünk kérem! Hogy lehetne számonkérni Gyurcsányt, amikor nem is lesz választott vezető? Ráadásul erejük forrása nem a választó. És még egy adalék ehhez: 2002-ben ez a brigád már bemutatkozott egyszer. A pénztárban talált zsozsó kisebbik részét kilökték a tömegek közé – akik simán benyelték, hogy ez mily nagyszerű vezetés – majd egy éven belül megkezdték a társadalom lebontását. Onnantól kezdve úsztak a hazudozásban, a rablásban. Miközben szakértőnek (SZDSZ!) hazudták magukat, kiderült, hogy az ég adta világon semmihez sem értenek.

Vagyis már akkor is pontosan úgy viselkedett a Gyurcsány neve fémjelezte erőtér, mint egy Helytartótanács a magyar Burg-ban.

A két szellemi Út

Ez ugyanakkor két szellemi irány is. A mai, a most működő az önállóság szelleme, a független gondolkodás szellemisége. A gyurcsányi a szolgai gondolkodás szellemisége, a cselédsors világa.

A legtöbben, akik csapdába estek az „ellenzékiség” hamis álma által, nem is sejtik, mekkora gödörbe csalogatják őket. Azt hiszik, hogy ami most van, az jár mindenkinek és bárki is vezet, ez meg lesz. Bizony nem!

Ezek a viszonyok, ennek a kormányzatnak az eredményei és csak addig tartanak, amíg ez a kormányzati szellemiség hatalmon van.

Ha a Helytartó kerülne hatalomra, ez nem lesz. Mert a Helytartó mást, idegen érdeket képvisel. Ezért is hely tartó. A valódi Uralkodót képviselő személy, akinek az érdekeit képviseli a meghódított tartományban. Ennek a viszonynak a szellemiségét nevezzük provinciálisnak. Azért, mert az egykori Róma birodalmában a tartományok neve volt a provincia. A rómaiak ugyanis rájöttek arra, hogy nem elég katonailag meghódítani egy tartományt, a tartós uralomhoz a szellemi teret is meg kell hódítani. Ezért hozták létre a provinciákban a római élet és gondolkodás másolatait. (Ezt a mintát követik mind a mai napig a gyarmatosító hatalmak.) Ennek a leképeződése volt hazánkban az SZDSZ jelentette szellemi holdudvar. S ezért olyan lapos a hazai értelmiség világa. Egy másolat világ csupán. S vajon jó volt ez nekik? Rövid távon igen, annak látszott. Legalábbis a vezető rétegnek. Viszont ez a köznépnek szolgaságot jelentett, hiszen elveszítették eredendő szabadságukat. Hosszú távon pedig a tartomány bukását jelentette, mivel Róma erejétől függtek. Amint Róma megrogyott, összeomlottak a tartományok is.

Ez a mai helyzetre is igaz. Azzal a különbséggel, hogy nem egy személy ma az idegen Uralkodó, hanem egy rozzant ideológiai erőteret képviselő politikai-gazdasági csoportosulás. Lássunk tisztán: akiket a könnyebbség kedvéért brüsszelitáknak vagy liberál-bolsevikoknak hívunk egy sajátos elegye a félművelt, de akarnok vulgármarxistáknak és a pszichopata spekulánsoknak. Ezek az un. “értelmiségiek”, akik legfőbb jellemzője, hogy semmi kapcsolatuk sincs már a valósággal. Nem egyszerűen nemzetek feletti tőkében hisznek, hanem az emberek feletti tőkében. Ezért gyűlölik az Istent, az erkölcsöt, a tisztességet, a munkát, a parasztot, a nemzetet, a szépet, a jót, az igazat. Ezért akarnak egy Európa Birodalmat létrehozni. Bár ehhez épp a legfontosabbak hiányzanak: az emberek, a jövőt jelentő gyermekek.

Miért nem sikerülhet? Mert nincs szellemi tőke mögöttük. A hazai Helytartó „serege” hű mintája azoknak, akiket szolgálni igyekszik és akiktől függ. Hitvány, semmirevaló, tehetségtelen, középszerű és kicsinyes akarnokok. A sors, a történelem fintora, hogy a 12. században induló társadalmi réteg – az értelmiség –, akik a 14. század során a felemelkedő kamatszedő pénzoligarchák szolgálatába szegődtek, hogy megvalósíthassák világmegváltó gondolataikat, sok száz évnyi harc és rombolás után, mikor épp elérnék az áhított világhatalmat, a végső dicsőséget, hogy Isten helyett Istent játszhassanak, nos, épp ekkorra annyira kiüresedtek és szellemileg leépültek, hogy a cél előtt fognak összerogyni.

No, ehhez akarnak téged „ellenzéki” honfitársam statisztának a Helytartó emberei. Ehhez és csak ehhez van szükség terád. És ebből egy nagyon fontos gondolat következik mindannyiunk számára.

Ma nincs értelme a szétválasztásnak. A szétválasztás, a megosztás igazi diabólikus tevékenység. Valamennyiünk személyes és családi érdeke azt kívánja, hogy egy nemzetnek egységes vezetése legyen. Olyan méretű és veszélyességű folyamatok tartanak felénk, amiket nem lehetséges politikai cirkuszokkal a háttérben megoldani. És ez a vezetés önálló gondolkodású kell legyen. Az önállóságnak az értéke az aranyéval és a tiszta gyémántéval lesz egyenértékű. Ma és a jövőben főként a valódi vízválasztó vonal már nem ideológiák és hitvallások között van, hanem az önállóság vagy szolgaság között. Jobb vagy bal, globális vagy lokális liberális vagy konzervatív, hamis fogalmak, a múlt árnyai. Mivel a Nyugat előttünk jár pár évtizeddel, meg van az a szerencsénk, hogy láthatjuk mi vár ránk azon az úton. Ők ugyanis elérkeztek utuk végéhez. Bármennyi pénzük is van (de tényleg, nekik van pénzük vagy egy arctalan, nemzetek feletti tőkecsoportosulásnak?), nincs gyermek, azaz nincs jövő. A népesedési háborút elvesztették. Idegen népességgel a sajátot nem lehet pótolni és az USA-t sem lehet lemásolni. Az idegen népesség idegen szándékokat követ, s ezt még csak nem is titkolják. De a saját népességük sem valami fényes már. A múlt dicsőségéből élnek még, s ez téveszt meg sokakat. Ez a halál útja. S mivel az egész Nyugat kiüresedett és elveszítette belső erejét, jó eséllyel számolnunk kell az összeroskadásuk hatásaival. De ez most még a jövő.

Most a döntésünkre kell figyelni. Mert nem mindegy még egy egyszerű x behúzása sem. Hiába van nyolcmillió szavazó, s gondolnánk, hogy az az egy mit sem számít. Ezzel az egy x-el utat választunk majd jövőre. Személyesen is. Nem pusztán a megválasztandó személyt kell nézni, hanem ezt a mögöttes tartalmat. Helytartót vagy vezetőt akarunk a kormánykerék mögött látni?

Egy nemzet emlékezete nagyban befolyásolja a döntéseit is.

• a Cluny-i reform kezdete 910,
• Német-Római Birodalom 962,
• Francia királyság kezdete 987,
• Olaszország 1861
• Spanyolország 1492,
• Európa eszme, Res publica Christiania VII. Gergely 1075,
• Anglia (Aethelstan) 934

 

1001-ben csak Magyar Királyság, Lengyel fejedelemség, Német-Római Császárság, Nyugati Frank királyság (II. Róbert, Île-de-France hercege), Burgundia, Anglia, Barcelóna-i grófság, Norvég- Dán- Svéd királyságok, Horvát királyság, Bolgárország, Kijevi Rusz és persze Bizánc létezik. Ezek közül az egyik legszilárdabb államot Szent István építette ki és tartotta fenn. Felépítette a magyar állam intézményét és felépítette a magyar vallás intézményét, az egyházmegyerendszert is. A természeti és a szellemi önállóságunkat is megalapozta és az utókorra hagyta. 

 

Ehhez az önállóság eszményhez lesz szükséges visszatérnünk, elhagyva a hiábavaló európaiaskodást. Egyrészt azért, mert az un. Európában – amit lényegében véve az egykori germán rablótörzsek hoztak létre – mi idegenek vagyunk, másrészt azért, mert saját hivatással rendelkezünk, ami eltér a Nyugatétól. Európa a valóságban a felszíni képmutatást, míg belül mindenki más alávetését és kirablását jelenti. Addig a mi örökölt és le nem oldozható hivatásunk a környezetünk megszervezése emberi Élet Térré (ami nem Lebensraum, ahhoz semmi köze). Az Élet terének szervezése, ahogy ezt Krisztus is meghirdette: Isten Országa szervezése.

 

Ismét rántott egyet az istrángon az ördög.
És a hírközlő iparosok, gyártmányaikon keresztül ismét becsapják a hírek fogyasztóit. Hiszen sikerült elhitetniük, hogy valami féktelen nagy tévedés történt. Ez a szegény, demens elnöke Ámerikának hozott egy rossz döntést! Tényleg? 🙂 Ő volt? Üldögélt az asztal mellett és döntött egy jót, egyedül, egyes egyedül? 🙂 Ne higgyük!
Az ördög legnagyobb fegyvere: a megtévesztés. (Ezért is oly nagyszerű a számára a hírközlés. Mivel így az emberek nem a saját szemüknek “hisznek” hanem mások mondják meg: mi a hír.) Az amerikai elnök pedig soha sem dönt egyedül. Ha pedig tudjuk azt is, hogy egy báb, akkor kezeljük így: Ez egy tudatos döntés volt. A szándékot pedig akkor látjuk meg, ha a következményeket vizsgáljuk. A lényeg ez: zűrzavart kelteni. Bizonytalanságot fokozni. Európába pedig egy újabb, a korábbinál nagyobb és elszántabb áradatot irányítani. Hiszen a korábbival ellentétben – 2015 – most erős érzelmi zsarolást is lehet mellé tenni. Európa ugyanis katonailag is jelen volt Afganisztánban húsz hosszú éven keresztül. 2015-ben csak egy általános érvényű és ezért sokkal kevésbé megfogható érzelmet lehetett a “menekültek” befogadása mellé rendelni. Ma viszont egy nagyon is pontos és egyértelmű, személyre szabott érzelmi zsarolás fogja kezdetét venni: Ti is ott voltatok, ti is biztattátok azt a sok-sok helyi embert, ti is FELELŐSSÉGGEL tartoztok nekik! A 300.000 fős hadsereg, a sok államigazgatási ember és a “minket” kiszolgáló helyiek, most mind-mind segítségre szorulnak. Ez több százezer ember, családjaikkal együtt viszont már több millió ember. És, ahogy 2015-ben ki tudta megmondani az érkezőkről, hogy szíriai, iraki, bangladesi vagy pakisztáni, most ugyan ki lesz az, aki a sok papír nélkül érkezőről megmondja: melyik társulathoz tartozik? Rendes ember, avagy a tálibok bujtatott terroristája? És ez a vihar heteken belül meg fog jelenni a MI déli határainknál…

Ez közeleg, s mi mit tehetünk? Ha Krisztust követjük, akkor azt tesszük, amit tanácsolt: Metanoeite! (Μετανοεῖτε) Azaz: alakítsátok át gondolkodásotokat teljesen! Mert itt kezdődik minden. Hiába érzel nagyokat, ha gondolkodásod szerkezete nem változik meg, hamar ugyanabban a lelki gödörben találod magadat, ahol előtte is voltál. Csak közben „éreztél egy nagyot”. Ahogy az Apostol írta: I. Kor 2,14:

Ám az Isten Szellemének dolgait nem fogja fel a lelki ember, mert az oktalanság neki, és nem képes felismerni, hogy szellemileg vizsgálja meg.

ψυχικὸς δὲ ἄνθρωπος οὐ δέχεται τὰ τοῦ πνεύματος τοῦ θεοῦ, μωρία γὰρ αὐτῷ ἐστίν, καὶ οὐ δύναται γνῶναι, ὅτι πνευματικῶς ἀνακρίνεται·

Kik a lelki emberek? Akik az érzelmeik által vannak vezetve. Akik csak lelkesedni akarnak, de végig gondolni dolgaikat: Nem! Akik nem akarják érteni embervoltukat, hanem csak sodródni valamelyik folyammal. Ők a fogyasztók, ők a tömeg, ők a médiavezérelt embertömeg. Miért akarnánk ilyenek lenni? Ha pedig belecsúsztunk, miért akarnánk benne maradni?
A lelki ember ugyanis szolga. Rabszolga. Szolnak neki és megteszi, amit parancsolnak. A szellemi ember (πνευματικός άνθρωπος) azonban nem ilyen. A szellemi ember gondolkodik. Végig gondolja életét, végig gondolja helyzetét, a Világban elfoglalt helyét. Érteni akarja a vele történő dolgokat. Jézus ezekhez az emberekhez szólt: „alakítsátok át gondolkodásotokat teljesen”! Aki még nem tette, ezért tegye meg, hogy be ne csapják.

Álljunk meg egy kicsit és gondolkodjunk el, mi történik. Nagyon sokáig csak egyféle fegyver fajta volt, amivel az ember, embert tudott ölni, ami magát a testet roncsolta. Ezeket ma hagyományos fegyvereknek hívjuk. Ehhez jött a vegyi fegyverek fajtája, majd a biológiai (élettani) fegyverek fajtája. A vegyi fegyverek szintúgy a testet roncsolják, de a biológiai fegyverek már a test, a szervezet élettani folyamatait támadják. Azonban egy ideje egy negyedig fajtája is működik a fegyvereknek: a szellemi fegyverek. Ezek már nem is a testet támadják, hanem az ember lényegét, a szellemét. A méreg ez esetben a gondolatokat mérgezi meg. Hamis gondolatokat ültet az elmébe, amiből hamis érzelmek születnek. Ennek csatornája pedig az, amit médiának hívunk és ismerünk. A szó maga is azt jelenti: közbülső, valamik között levő. Azaz egy közvetítő eszköz. Hír (ismeret) közlés. A hír és az ember között áll a hírközlő. Azaz az ismeret nem közvetlen, hanem közvetett. A hírközlés mindig is kényes feladat volt. Nem volt mindegy, hogy a futár időben megérkezett-e és a valódi hírt vitte-e? Ez a mai napig is így van. Azonban mára a hírközlés egy hatalmas rendszerré vált és jól láthatóan magánérdekeket szolgál. Érdekvezérelt. A tételes hírközlés eleinte csak a vezetőket érintette. A köznép a saját tapasztalatai alapján értelmezte a valóságot. Ahogy fejlődött, azaz egyre bonyolultabb szervezettségű lett a társadalom, úgy a hírközlés is egyre nagyobb számú emberhez jutott el. Ez azt jelentette, hogy egyre több és több ember szakadt el a saját tapasztalattól és került mások állításainak hatása alá. Mára ez szinte teljesen átszövi az életünket. Az egész társadalmi szervezetet áthatja. A rádiók, a tv-k, az újságok és a Háló lefedi ismereteink elsöprő többségét. Ráadásul meg kell látni, hogy ezek mind mesterséges csatornái a hírek terjesztésének. Akik kiépítik, azok felügyelik is a híreket, az ismereteket. S mindennek a legerősebb jelenlegi eszköze a közösségi háló és azon belül a Facebook. Egy mesterséges csatorna, mesterséges folyam, amit azért építettek ki, hogy ha lehet odaterelődjön az emberek java. És lehetett. Ma már ebből a folyamból, hírfolyamból iszik az emberek többsége. És ezért kellenek a lelki emberek, hogy ne vegyék észre, hogy amit isznak, az nem az öröklét forrásának vize. Ez mérgezett víz. Szellemi mérget öntenek ebbe a folyamba, mióta látják, hogy a többség ebben hisz, ebből iszik.

Ez a fegyver nem az egyes embert, hanem a társadalom szervezetét támadja.

A gondolkodásunkat mérgezik hazug gondolatokkal és mivel már a tömegember nem kérdez vissza, hanem tart a sodrással, lassanként elsorvadnak a gondolataink, elszegényedik a gondolkodás. Sőt szinte teljesen háttérbe kerül már az érzésekkel szemben. Az érző ember azonban csak akkor veszi majd észre a halálos bajt, amikor már közvetlen kapcsolatba kerül vele. Azaz hozzá ér. De akkor már régen késő. A szakadékot csak akkor észleli a lelki ember, amikor el kezd zuhanni. Csak akkor látja be, hogy ez bizony egy szakadék.
De közvetetten nem az egyes ember lerontása a cél, hanem a társadalmi közlések megmérgezése. Ezért találták ki a PC „nyelvet”, azaz a szavak értelmének meghamisítását. És ezért hamisítják, mérgezik az ember önmagáról alkotott természeti önképét is. Család, férfi, nő, gyerek mind bizonytalanná teendő fogalmak, hogy a szolgaság nagyobb legyen. A bizonytalan tömegember, olyan, mint a bekötött szemű és bedugaszolt fülű emberek folyama. Oda irányítod őket, ahová akarod.
A szellemi ember azonban már messziről észleli a bajt, ahogy Jézus is tanította: „Az ég arcát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?” A szellemi ember értelmével felismeri az idők jeleit vagy hogy pontosabbak legyünk: a kor jeleit. A szellemi embernek nyitva a szeme és nyitva a füle. Ezért nem jár sötétségben, nem botladozik az úton. A lelki ember csak a jelen érzeteit ismeri, a szellemi ember viszont ezért észre veszi a a jövendő dolgok előjeleit. De ehhez saját tapasztalatokra van szükség. Aki mások kezéből, konzerv ismeretekkel rendelkezik csak, ki is van szolgáltatva annak, tehát szolga. Tehát vak és süket.

Mit tehetünk hát? Gondolkodunk. Látjuk az idők, a kor jeleit? Felismertük, hogy ezek jelek? Akkor tegyünk eszerint. Mit tesz egy ember, ha látja a vihar közeledtét? Szétnéz a birtokán és biztonságba helyez mindent, hogy ne legyen kár vagy legalább minél kevesebb kárt szenvedjen, amíg tart a vihar. Mi a mi birtokunk? Elsődlegesen az életünk. Nézzük meg mit és hogy tudunk biztonságba helyezni. De szorosan hozzánk tartozik a családunk is. Ezzel ugyan ezt kell tennünk. Ha tovább gondolkodik a gazda, rájön, hogy ezt egy ekkora viharral szemben egyedül nem tudja sikeresen megtenni. Ezért megy és társakat keres. Az a legszerencsésebb, ha egy egész nemzet ismeri fel a jeleket. Mert ekkor a legnagyobb az esély a sikeres védekezésre. Ha áradat jön gátakat emelünk, azokkal eltérítjük az árt és lehetőleg messze tőlünk leülepítjük a többletet. Továbbá társakat keresünk egymásban és társakat más nemzetekben.
Ami azonban igazán fontos: hogy rendet teszünk hírforrásaink körül. Hiszen láttuk, hogy a hírek közlésének birtokában mérgezik az emberiséget azok, akik a sötétséget szolgálják. Ahogy az idők teltek egyre több és több hazugságot kevertek a hírfolyamba az évszázadok alatt. Először csak annyit mondtak, mi humanisták vagyunk, az ember fontos! Majd azt mondták, hogy az emberek azt hirdethetik, amit akarnak Isten tanításaként, mert mindenki szabadon értelmezheti a Tanítást. Majd még tovább mentek és azt kezdték hirdetni, hogy mindenki azt gondol, amit akar. És már Istent is tagadták… Majd még később elkezdték a jót is tagadni, az igazságot tagadni. Majd azt kezdték terjeszteni, hogy a társadalmat is szabadon szerkesztheti az ember, kísérletezgetve. Ebből lettek csak az igazán nagy vérengzések… Még később az embert vették célba és elébb csak fellazították erkölcstelenségekkel a viselkedést, majd erre alapozva az ember legbelsőbb sajátosságait kezdték tagadni. Ma pedig ott tartunk, hogy lassan a puszta létünket fogják tagadni: MI (AI), azaz Mesterséges Intelligencia.

Ezt a sodródást, haladást – mert ez nem fejlődés – csak úgy lehet megállítani közvetlenül a szakadék szélénél lévén, ha azonnal és kérlelhetetlenül visszatérünk az egyetlen hírhez, amit bátran magunkhoz vehetünk: az örömhírhez, ami görögül: Evangélium. Ez az egyetlen hírforrás, ami öröklétre szökellő vízforrás – bennünk. Ehhez azonban nincs szükség közösségi hálóra. Nincs szükség TV-re, rádióra, újságra. Ez volt az a hír forrás, amit mindig igyekeztek betömködni, megmérgezni. De mivel megmérgezni nem tudták, ezért az embereket elcsábították a forrás mellől. És azt hazudták, hogy: ni-ni itt egy igazi forrás, ott egy még igazibb forrás, és ott messzebb egy még attól is igazibb forrás …stb. Mára pedig már annyi forrásra mutattak rá, hogy az emberek azt se tudják, hol keressék az Élet Forrását, annyira eltévedtek.
Aki az evangéliumot, az öröm hírét olvassa, az Élet Forrását birtokolja. Akik pedig ezeket a híreket hallják, nem lesznek sötétségben, látják, hogy mi közeleg és tudják, mit kell tenniük. Helyezd tehát biztonságba valódi kincseidet, keress társakat az áradat eltérítéséhez és fordulj az Isten Országának örömhíre felé, hogy élj. Minden tanya, falu, város és vidék lássa meg a társat a másikban, hogy a vihart együtt, egységben átéljék. Mert csak így tudunk egy nagy közös erővé összpontosulni, amihez már az Isten is hozzá tudja adni azt a többlet erőt, ami átsegít bármekkora veszélyen.

Második Korinthosziakhoz írt levél 3,6

Ő tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a szellemé: mert a betű öl, a szellem pedig éltet.

ὃς καὶ ἱκάνωσεν ἡμᾶς διακόνους καινῆς διαθήκης, οὐ γράμματος ἀλλὰ πνεύματος, τὸ γὰρ γράμμα ἀποκτείνει, τὸ δὲ πνεῦμα ζωοποιεῖ.

Az Új Szövetség szolgálata nem betű, hanem szellem. Ahogy ezt megelőzőleg is írja:

Krisztus levele vagytok, szolgálatunk által, nem tintával írva, hanem az élő Isten Szellemével, nem kőtáblákra, hanem a szív húsból való tábláira.

azaz a Krisztus követők közössége, az egyház, maga a levél, amire nem holmi holt tinta, de az Isten Szelleme írja a szívbe az Igét. Ebből következik, hogy a betű öl, a szellem viszont éltet. Kemény szavak, hiszen az emberek mindig is hajlamosak voltak a holt betűt az igazság és főként az élet felé állítani és dicsőíteni. Ez így van az Egyházban is, de így van ma is a köznapi életben is. Ettől szenved szinte az egész emberiség. Az Élet rugalmas, ragozódó valóságát a betűk által megjelenített szabályok közé akarunk szorítani. Ahogy településeink is épített környezetükkel kiszorítják az életet az emberek látóköréből. 

S innen ered a majd két ezer éves küzdelme az Egyháznak a megtartónak vélt szabályok és az elevenítő  szellem között. Eme két évezred alatt szinte mindent sikerült leírni, beszabályozni, viszont épp eddigre sikerült szinte teljesen halottá válnia az Egyháznak. Ez bizony egy fordított arány. Minél több betű, annál kevesebb Élet. 

Az emberek, a keresztények felvértezték elméjüket az Isten elevenítő Szellemének behatolása ellen. Mindenhol szabályok, kánonok, dogmák, hitelvek, irányelvek. Gondolat-szabályok ezrei, tízezrei. S lám, az Apostol már az elején rögzítette: az Új Szövetség szolgálatára nem a betű, hanem a Szellem tesz alkalmassá minket. S ez rögtön el mondja nekünk a jelen kor holt kereszténységének okát: A szellem hiánya, az Isten Szellemétől való elzárkózásunk. Ahogy a mindennapokban elzárkózunk a természettől épített környezetünkkel, úgy zárkózunk el szellemünkkel is és szívünkkel is az Isten Szellemétől. Kiépítjük környezetünkből az Istent, s így magát az életet. Majd csodálkozunk azon, hogy haldoklunk…

De ez a megoldást is megadja nekünk. Vissza kell bontani az épített környezetünket, mint az életterünktől, mind pedig az elménktől. S, ha ezt megtesszük, az Isten Szelleme megtalálja az utat a mi emberi szellemünk életre keltéséhez is. Akkor az Élet majd szétárad tagjainkba és lehullik rólunk a holt kéreg. Újjászületik az ember és életre kel. 

Olvassátok az evangéliumokat és szüntelenül imádkozzatok!

1Kor 15,35-49

35 Azonban kérdi valaki: Hogy támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek elő? 36 Esztelen! Amit te elvetsz, az sem elevenedik meg, csak ha meghal. 37 Mikor elveted, nem a leendő testet veted el, hanem puszta magot vagy búzáét, vagy a többiek közül valamelyikét. 38 Azután az Isten adja neki a testet, úgy, ahogy akarta, éspedig minden egyes magnak külön a maga testét. 39 Nem minden hús ugyanaz a hús, hanem más az emberek, más az állatok húsa, más a madarak húsa, más a halaké. 40 Vannak mennyei testek (σώματα ἐπουράνια) és vannak földi testek (σώματα ἐπίγεια). De más a mennyeiek dicsősége és más a földieké. 41 Más a nap dicsősége, más a hold dicsősége és más a csillagok dicsősége. 42 Így van a holtak feltámadásával is. Elvetik rothadó állapotban, feltámad romolhatatlanságban, 43 elvetik gyalázatban, feltámad dicsőségben, elvetik erőtlenségben, feltámad hatalomban. 44 Elvetnek lelki testet (σῶμα ψυχικόν), feltámad szellemi test (σῶμα πνευματικόν). Ha van lelki test (σῶμα ψυχικόν), van szellemi is (πνευματικόν). 45 Így is írták meg: “Lett az első ember, Ádám, élő lélekké (εἰς ψυχὴν ζῶσαν), az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé (εἰς πνεῦμα ζῳοποιοῦν).” 46 De nem a szellemi az első, hanem a lelki, azután a szellemi. 47 Az első ember föld porából, a második ember a mennyből eredő. 48 Amilyen a porból való, olyanok a porból valók is, amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is. 49 Amint hordoztuk a por képét, úgy fogjuk hordozni a mennyei képét is.

35 Ἀλλ’ ἐρεῖ τις· πῶς ἐγείρονται οἱ νεκροί; ποίῳ δὲ σώματι ἔρχονται; 36 ἄφρων, σὺ ὃ σπείρεις, οὐ ζῳοποιεῖται ἐὰν μὴ ἀποθάνῃ· 37 καὶ ὃ σπείρεις, οὐ τὸ σῶμα τὸ γενησόμενον σπείρεις ἀλλὰ γυμνὸν κόκκον εἰ τύχοι σίτου ἤ τινος τῶν λοιπῶν· 38 ὁ δὲ θεὸς δίδωσιν αὐτῷ σῶμα καθὼς ἠθέλησεν, καὶ ἑκάστῳ τῶν σπερμάτων ἴδιον σῶμα. 39 Οὐ πᾶσα σὰρξ ἡ αὐτὴ σὰρξ ἀλλ’ ἄλλη μὲν ἀνθρώπων, ἄλλη δὲ σὰρξ κτηνῶν, ἄλλη δὲ σὰρξ πτηνῶν, ἄλλη δὲ ἰχθύων. 40 καὶ σώματα ἐπουράνια, καὶ σώματα ἐπίγεια· ἀλλ’ ἑτέρα μὲν ἡ τῶν ἐπουρανίων δόξα, ἑτέρα δὲ ἡ τῶν ἐπιγείων. 41 ἄλλη δόξα ἡλίου, καὶ ἄλλη δόξα σελήνης, καὶ ἄλλη δόξα ἀστέρων· ἀστὴρ γὰρ ἀστέρος διαφέρει ἐν δόξῃ. 42 Οὕτως καὶ ἡ ἀνάστασις τῶν νεκρῶν. σπείρεται ἐν φθορᾷ, ἐγείρεται ἐν ἀφθαρσίᾳ· 43 σπείρεται ἐν ἀτιμίᾳ, ἐγείρεται ἐν δόξῃ· σπείρεται ἐν ἀσθενείᾳ, ἐγείρεται ἐν δυνάμει· 44 σπείρεται σῶμα ψυχικόν, ἐγείρεται σῶμα πνευματικόν.  Εἰ ἔστιν σῶμα ψυχικόν, ἔστιν καὶ πνευματικόν.
45οὕτως καὶ γέγραπται·

ἐγένετο ὁ* πρῶτος
ἄνθρωπος* Ἀδὰμ
εἰς ψυχὴν ζῶσαν*, ὁ ἔσχατος Ἀδὰμ εἰς πνεῦμα ζῳοποιοῦν.

46 ἀλλ’ οὐ πρῶτον τὸ πνευματικὸν ἀλλὰ τὸ ψυχικόν, ἔπειτα τὸ πνευματικόν. 47 ὁ πρῶτος ἄνθρωπος ἐκ γῆς χοϊκός, ὁ δεύτερος ἄνθρωπος ἐξ οὐρανοῦ. 48 οἷος ὁ χοϊκός, τοιοῦτοι καὶ οἱ χοϊκοί, καὶ οἷος ὁ ἐπουράνιος, τοιοῦτοι καὶ οἱ ἐπουράνιοι· 49 καὶ καθὼς ἐφορέσαμεν τὴν εἰκόνα τοῦ χοϊκοῦ, φορέσομεν καὶ τὴν εἰκόνα τοῦ ἐπουρανίου.

Neovulgata
35 sed dicet aliquis quomodo resurgunt mortui quali autem corpore veniunt 36 insipiens tu quod seminas non vivificatur nisi prius moriatur 37 et quod seminas non corpus quod futurum est seminas sed nudum granum ut puta tritici aut alicuius ceterorum 38 Deus autem dat illi corpus sicut voluit et unicuique seminum proprium corpus 39 non omnis caro eadem caro sed alia hominum alia pecorum alia caro volucrum alia autem piscium 40 et corpora caelestia et corpora terrestria sed alia quidem caelestium gloria alia autem terrestrium 41 alia claritas solis alia claritas lunae et alia claritas stellarum stella enim ab stella differt in claritate 42 sic et resurrectio mortuorum seminatur in corruptione surgit in incorruptione 43 seminatur in ignobilitate surgit in gloria seminatur in infirmitate surgit in virtute 44 seminatur corpus animale surgit corpus spiritale si est corpus animale est et spiritale sic et scriptum est 45 factus est primus homo Adam in animam viventem novissimus Adam in spiritum vivificantem 46 sed non prius quod spiritale est sed quod animale est deinde quod spiritale 47 primus homo de terra terrenus secundus homo de caelo caelestis 48 qualis terrenus tales et terreni et qualis caelestis tales et caelestes 49 igitur sicut portavimus imaginem terreni portemus et imaginem caelestis

Ez a rész is fontos tanulságokat hordoz számunkra, arról, hogy mennyire fontos a pontos fordítás. Micsoda és mekkora képmutatás kell, ahhoz hogy emberek a Szentírás szavait felülbírálják, pusztán saját önös nagyon is időben létező látszólagos érdekeik szerint. Csak ennél a résznél is látszik, hogy gyakorlatilag lenullázza a Tanítás erejét az, aki a hamis hagyománytisztelet – főleg, hogy ez nem is igazán nagyegyházi, hanem kisegyházi – nevében kilöki Pál apostol szavai alól a támaszt. Van lelki és van szellemi test is. Ehelyett nem átallják alacsonyabb szintre hozva az embert érzéki és lelki testté silányítani az apostol tanítását. Ezzel lényegében kizárják a magyar embereket az Isten Országából. Hogyan?
Egy tanítás mindig szavakon keresztül jut el az emberek tudatáig. Ahogy Pál apostol is írja (Róm 10,17): “Tehát hallásból van a hit, a hallás pedig Krisztus szavai által.” De erről szól Jézus példazata is, amikor a pásztorról beszél, akinek ismerik a hangját a juhai. Ott akkor tudja kifejteni a legjobb hatást, azaz akkor tudja az illető ember a legpontosabban a Tanítás tartalmát megvalósítani az életében, ha pontosan fogalmaznak neki, azok, akik ismerik a Tanítást, a közvetítők. Az gondolom világos, hogy ezzel felértékelődik az egyes szavak fontossága. A tanítás szempontjából olyan fontosak az egyes szavak, mint egy iparos számára az eszközei. A művész számára alkotó eszközei. Ha nem pontosak az eszközei, ő maga sem tud pontos munkát végezni. Ahogy egy földműves sem tud szántani, ha eke helyett boronát adnak neki hozzá. Fontos eszköz a borona is, de szántani nem lehet vele. Különösen igaz ez akkor, ha a Tanítás sarkalatos pontjain változtatnak a fordítók. Az ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy szellem az Isten vagy lélek az Isten (Jn 4,24). Ha ugyanis szellemi akkor az emberben is kiemelkedik az értelem fontossága, ha viszont lelki, akkor elegendő csak nagyokat érezni. Viszont ez utóbbival már együtt járnak az érzelmek pusztító vonulatai is. A gyűlölet, az irigység, a félelmek, a hiúság és társaik. Mivel a lélek egy ezért nem is lehet csak a jó érzelmeket kiválogatni, az egyik mindenképpen húzza magával a többit is, ahogy a fény, itt a földön együtt jár az árnyékkal.
A test feltámadását sem lehet megérteni az indoeurópaiak kettős világképe, létértelmezése mentén. Ott ugyanis értelmetlen. Hogyan is lehetne? Hiszen, ha egyszer elpusztul és tudjuk, hogy a földben a testek elenyésznek, akkor ebből a világképből lehetetlen azt állítani, hogy mégis feltámadnak, amik elpusztultak. Kell valaminek lennie, ami több, mint az ember és az emberi test és ebbe értendő a lélek is, hisz az a lélegzet, ami nem több, mint az ember. Addig van, amíg él az ember, ha meghal, megszakad.
Ez a több a szellem. Ami ugyan az a minőség, mint ami az Isten is, ahogy ugyanebben a levélben az Apostol tanítja – azoknak, akik kíváncsiak a tanítására, s nem csupán saját képzeteiket várják viszont.

 

Tudom, telik az idő. De nem céltalanul. Dolgozom és készül egy nagyon fontos mű.

 

Türelem.

 

Isten áldjon mindenkit, aki ezt olvassa!