“Szükséges nektek újfent születnetek”

“Szükséges nektek újfent születnetek”
Δεῖ ὑμᾶς γεννηθῆναι ἄνωθεν.
 
Újjá kell (!) születnetek. Szükséges, nem választható. Újjá kell születnünk, ha el akarunk szakadni a sötétség világától. Újjá kell születnünk “vízből és szélből”. Mit jelen ez? A víz a lélek, az érzelmeink, vágyaink világa, tere. A szél, a szellő pedig a szellemi világunk, gondolkodásunk, értelmünk, elménk tere. “ha csak valaki nem születik vízből és Szellemből, nem képes bemenni az Isten Országába.” Értjük? Nem képes, nem tud bemenni az Isten Országába. Mert:
 
“Ami húsból született, az hús, és ami Szellemből született, az Szellem. “
 
A hús, hogyan is szülhetne gondolatokat? A lélek, hogyan is adhatna szilárdságot? Hiszen víz. A lélegzetnek erős korlátai vannak. Az ember szüli, a mi személyes világunk. Hatóköre, a személyes hatókör. A szél viszont mindenütt jelen van. Életünk teljes terében. Hatóköre a teljes lakható és élhető Világ. Ennek a térnek a részese és alakítója a szellemi ember. A lelki viszont csak a saját személyes világára tud hatni. És “az Isten Szellemének dolgait nem fogja fel a lelki ember, mert az oktalanság neki”, hiszen nem látja, nem érzékeli. Kívül esik látókörén.
És mi magyarok, immár öt évszázada lelki emberek akarunk lenni! Ezt mondták nekünk és mi megvalósítottuk, mert hittünk a deákoknak. Mert hittünk a “tudósoknak”. Mert külhonban okosodtak meg oly nagyon. Tényleg?
Öt évszázad távolából látszik, hogy méreg volt ez a gondolat. Mára csaknem belehalt a nemzet. A méreg öt évszázada pontosan ugyan azokat a hibákat idézi elő tetteinkben és döntéseinkben. S kudarcot követ kudarc. Azóta minden nemzedék kevesebbet hagyott az örökségből az utódokra, mint amit a megelőző nemzedéktől ő kapott. Itt az idő a gondolkodásra, végre.
S miként lehet felállni innen? Követni kell a Felkent tanítását. Ő pedig ezt mondja: Szükséges (!) nektek újjászületnetek lélekben és szellemben, hogy ismét az Ország részesei legyetek. De ha csak lélekben születtek újjá, az mulandó lelkesedés. Feltámad ugyan, de idővel elenyészik. Szellemetekben is újjá kell születnetek, ami a teljes átértelmezést jelenti. Ez a Metanoeó. Amit Jézus kért. Metanoeite! Értelmezzetek át mindent! Gondolkodásotokat ki kell emelni a lélek hatóköréből. Hiszen az elme a fejben székel, s a fej a fő.
 
S nem csak az egyes embereknek kell újjászületni, hanem az egész nemzetünknek. Szükséges!
 
Ez az Isten igéje.

Szent István király

 
A mai napon ettől a névtől hangos a Kárpát-medence. Nem véletlenül, hisz századok uralkodója volt. Magyar uralkodó. Nem idegen, nem idegenszívű. Européer volt? Dehogy. Ez egy végtelenül ostoba állítás. Nem is tőlünk származik. Az idegenszívű hazai értelmiség találta ki, Habsburg zsoldban. Nekik az felelt meg, hogy egy idegenekhez igazodó, idegenszívűként láttassák, hogy saját helyzetüket ezzel igazolják. 
 
 
 
Ne feledjük:
 
Egy nemzet emlékezete nagyban befolyásolja a döntéseit is.
 
Ezért fontos a múlt helyretétele. Akkor innentől viszont beszéljünk Szent István királyunkról. Mert mi is az ő nagysága? Miért jogos őt a magyar nemzet egyik oszlopaként ismerni? 
Ugyan nem vele kezdődik a magyar történelem, de egy sarkallatos ponton lép fel a történelem színpadára. A magyarság bár erős nemzet volt, azonban erői nem voltak összefogva. Már apja, Géza is ennek a megszervezésében dolgozott, de István volt az, aki ezt a munkát sikerrel megvalósította. Megszervezte a Magyarok Országát. Államot alapított, intézményesítette a központi irányítást. Vagy legalábbis megvetette ennek szilárd alapjait. Tehát egészen pontosan, nem magát az országot alapította meg, hanem egy új minőségi irányítást adott az uralkodóink kezébe. Addig amíg ragaszkodtak az ő örökségéhez, szellemi örökségéhez, a Magyarok Országa szilárdan állt és ha meg is ingott ideiglenesen, hamar magára talált. Akkor omlott össze Országunk, amikor a vezetésünk ezt félrelökte (1490). 
Szent István befelé az egységet építette, míg kifelé az önállóságunkat. Stratégiát alapított a nemzet számára, mert a korábbi már nem bizonyult elegendőnek. Ezt egy igazi uralkodó, vezető, mindig meglátja. Mikor kell megújulni, újraértelmezni a helyzetünket.
És ez a helyzet ma is. Az Európa majmolás az elmúlt öt évszázadban – megtagadva Szent István józan hozzáállását – semmire sem vezetett. 1490 óta, amikor is a hazai vezetők megtagadták őt, egyik kudarc a másikat követte. 31 évre rá elveszett Nándorfehérvár, 36 évre rá oda lett a hazai vezetőréteg java és a hadaink állományának zöme.  51 évvel később maga Buda és vele az Ország központja is elesett. Ettől kezdve hazánk irányítását idegenek végzik. Ma pedig sokan azt ünnepeltetik a nemzettel, hogy Szent István Európához csatlakoztatta Magyarországot. Ami nem igaz. Szent István egyenjogúvá tette hazánkat. Európa maga akkoriban alakult ki. Nem is lett volna mihez csatlakoztatni az országot.
 
  • a Cluny-i reform kezdete 910,
  • Német-Római Birodalom 962,
  • Francia királyság kezdete 987,
  • Olaszország 1861
  • Spanyolország 1492,
  • Európa eszme, Res publica Christiania VII. Gergely 1075,
  • Anglia (Aethelstan) 934

 

1001-ben csak Magyar Királyság, Lengyel fejedelemség, Német-Római Császárság, Nyugati Frank királyság (II. Róbert, Île-de-France hercege), Burgundia, Anglia, Barcelóna-i grófság, Norvég- Dán- Svéd királyságok, Horvát királyság, Bolgárország, Kijevi Rusz és persze Bizánc létezik. Ezek közül az egyik legszilárdabb államot Szent István építette ki és tartotta fenn. Felépítette a magyar állam intézményét és felépítette a magyar vallás intézményét, az egyházmegyerendszert is. A természeti és a szellemi önállóságunkat is megalapozta és az utókorra hagyta. 

 

Ehhez az önállóság eszményhez lesz szükséges visszatérnünk, elhagyva a hiábavaló európaiaskodást. Egyrészt azért, mert az un. Európában – amit lényegében véve az egykori germán rablótörzsek hoztak létre – mi idegenek vagyunk, másrészt azért, mert saját hivatással rendelkezünk, ami eltér a Nyugatétól. Európa a valóságban a felszíni képmutatást, míg belül mindenki más alávetését és kirablását jelenti. Addig a mi örökölt és le nem oldozható hivatásunk a környezetünk megszervezése emberi Élet Térré (ami nem Lebensraum, ahhoz semmi köze). Az Élet terének szervezése, ahogy ezt Krisztus is meghirdette: Isten Országa szervezése.

Fokozódik a nemzetközi helyzet…

 

Ismét rántott egyet az istrángon az ördög.
És a hírközlő iparosok, gyártmányaikon keresztül ismét becsapják a hírek fogyasztóit. Hiszen sikerült elhitetniük, hogy valami féktelen nagy tévedés történt. Ez a szegény, demens elnöke Ámerikának hozott egy rossz döntést! Tényleg? 🙂 Ő volt? Üldögélt az asztal mellett és döntött egy jót, egyedül, egyes egyedül? 🙂 Ne higgyük!
Az ördög legnagyobb fegyvere: a megtévesztés. (Ezért is oly nagyszerű a számára a hírközlés. Mivel így az emberek nem a saját szemüknek “hisznek” hanem mások mondják meg: mi a hír.) Az amerikai elnök pedig soha sem dönt egyedül. Ha pedig tudjuk azt is, hogy egy báb, akkor kezeljük így: Ez egy tudatos döntés volt. A szándékot pedig akkor látjuk meg, ha a következményeket vizsgáljuk. A lényeg ez: zűrzavart kelteni. Bizonytalanságot fokozni. Európába pedig egy újabb, a korábbinál nagyobb és elszántabb áradatot irányítani. Hiszen a korábbival ellentétben – 2015 – most erős érzelmi zsarolást is lehet mellé tenni. Európa ugyanis katonailag is jelen volt Afganisztánban húsz hosszú éven keresztül. 2015-ben csak egy általános érvényű és ezért sokkal kevésbé megfogható érzelmet lehetett a “menekültek” befogadása mellé rendelni. Ma viszont egy nagyon is pontos és egyértelmű, személyre szabott érzelmi zsarolás fogja kezdetét venni: Ti is ott voltatok, ti is biztattátok azt a sok-sok helyi embert, ti is FELELŐSSÉGGEL tartoztok nekik! A 300.000 fős hadsereg, a sok államigazgatási ember és a “minket” kiszolgáló helyiek, most mind-mind segítségre szorulnak. Ez több százezer ember, családjaikkal együtt viszont már több millió ember. És, ahogy 2015-ben ki tudta megmondani az érkezőkről, hogy szíriai, iraki, bangladesi vagy pakisztáni, most ugyan ki lesz az, aki a sok papír nélkül érkezőről megmondja: melyik társulathoz tartozik? Rendes ember, avagy a tálibok bujtatott terroristája? És ez a vihar heteken belül meg fog jelenni a MI déli határainknál…

Ez közeleg, s mi mit tehetünk? Ha Krisztust követjük, akkor azt tesszük, amit tanácsolt: Metanoeite! (Μετανοεῖτε) Azaz: alakítsátok át gondolkodásotokat teljesen! Mert itt kezdődik minden. Hiába érzel nagyokat, ha gondolkodásod szerkezete nem változik meg, hamar ugyanabban a lelki gödörben találod magadat, ahol előtte is voltál. Csak közben „éreztél egy nagyot”. Ahogy az Apostol írta: I. Kor 2,14:

Ám az Isten Szellemének dolgait nem fogja fel a lelki ember, mert az oktalanság neki, és nem képes felismerni, hogy szellemileg vizsgálja meg.

ψυχικὸς δὲ ἄνθρωπος οὐ δέχεται τὰ τοῦ πνεύματος τοῦ θεοῦ, μωρία γὰρ αὐτῷ ἐστίν, καὶ οὐ δύναται γνῶναι, ὅτι πνευματικῶς ἀνακρίνεται·

Kik a lelki emberek? Akik az érzelmeik által vannak vezetve. Akik csak lelkesedni akarnak, de végig gondolni dolgaikat: Nem! Akik nem akarják érteni embervoltukat, hanem csak sodródni valamelyik folyammal. Ők a fogyasztók, ők a tömeg, ők a médiavezérelt embertömeg. Miért akarnánk ilyenek lenni? Ha pedig belecsúsztunk, miért akarnánk benne maradni?
A lelki ember ugyanis szolga. Rabszolga. Szolnak neki és megteszi, amit parancsolnak. A szellemi ember (πνευματικός άνθρωπος) azonban nem ilyen. A szellemi ember gondolkodik. Végig gondolja életét, végig gondolja helyzetét, a Világban elfoglalt helyét. Érteni akarja a vele történő dolgokat. Jézus ezekhez az emberekhez szólt: „alakítsátok át gondolkodásotokat teljesen”! Aki még nem tette, ezért tegye meg, hogy be ne csapják.

Álljunk meg egy kicsit és gondolkodjunk el, mi történik. Nagyon sokáig csak egyféle fegyver fajta volt, amivel az ember, embert tudott ölni, ami magát a testet roncsolta. Ezeket ma hagyományos fegyvereknek hívjuk. Ehhez jött a vegyi fegyverek fajtája, majd a biológiai (élettani) fegyverek fajtája. A vegyi fegyverek szintúgy a testet roncsolják, de a biológiai fegyverek már a test, a szervezet élettani folyamatait támadják. Azonban egy ideje egy negyedig fajtája is működik a fegyvereknek: a szellemi fegyverek. Ezek már nem is a testet támadják, hanem az ember lényegét, a szellemét. A méreg ez esetben a gondolatokat mérgezi meg. Hamis gondolatokat ültet az elmébe, amiből hamis érzelmek születnek. Ennek csatornája pedig az, amit médiának hívunk és ismerünk. A szó maga is azt jelenti: közbülső, valamik között levő. Azaz egy közvetítő eszköz. Hír (ismeret) közlés. A hír és az ember között áll a hírközlő. Azaz az ismeret nem közvetlen, hanem közvetett. A hírközlés mindig is kényes feladat volt. Nem volt mindegy, hogy a futár időben megérkezett-e és a valódi hírt vitte-e? Ez a mai napig is így van. Azonban mára a hírközlés egy hatalmas rendszerré vált és jól láthatóan magánérdekeket szolgál. Érdekvezérelt. A tételes hírközlés eleinte csak a vezetőket érintette. A köznép a saját tapasztalatai alapján értelmezte a valóságot. Ahogy fejlődött, azaz egyre bonyolultabb szervezettségű lett a társadalom, úgy a hírközlés is egyre nagyobb számú emberhez jutott el. Ez azt jelentette, hogy egyre több és több ember szakadt el a saját tapasztalattól és került mások állításainak hatása alá. Mára ez szinte teljesen átszövi az életünket. Az egész társadalmi szervezetet áthatja. A rádiók, a tv-k, az újságok és a Háló lefedi ismereteink elsöprő többségét. Ráadásul meg kell látni, hogy ezek mind mesterséges csatornái a hírek terjesztésének. Akik kiépítik, azok felügyelik is a híreket, az ismereteket. S mindennek a legerősebb jelenlegi eszköze a közösségi háló és azon belül a Facebook. Egy mesterséges csatorna, mesterséges folyam, amit azért építettek ki, hogy ha lehet odaterelődjön az emberek java. És lehetett. Ma már ebből a folyamból, hírfolyamból iszik az emberek többsége. És ezért kellenek a lelki emberek, hogy ne vegyék észre, hogy amit isznak, az nem az öröklét forrásának vize. Ez mérgezett víz. Szellemi mérget öntenek ebbe a folyamba, mióta látják, hogy a többség ebben hisz, ebből iszik.

Ez a fegyver nem az egyes embert, hanem a társadalom szervezetét támadja.

A gondolkodásunkat mérgezik hazug gondolatokkal és mivel már a tömegember nem kérdez vissza, hanem tart a sodrással, lassanként elsorvadnak a gondolataink, elszegényedik a gondolkodás. Sőt szinte teljesen háttérbe kerül már az érzésekkel szemben. Az érző ember azonban csak akkor veszi majd észre a halálos bajt, amikor már közvetlen kapcsolatba kerül vele. Azaz hozzá ér. De akkor már régen késő. A szakadékot csak akkor észleli a lelki ember, amikor el kezd zuhanni. Csak akkor látja be, hogy ez bizony egy szakadék.
De közvetetten nem az egyes ember lerontása a cél, hanem a társadalmi közlések megmérgezése. Ezért találták ki a PC „nyelvet”, azaz a szavak értelmének meghamisítását. És ezért hamisítják, mérgezik az ember önmagáról alkotott természeti önképét is. Család, férfi, nő, gyerek mind bizonytalanná teendő fogalmak, hogy a szolgaság nagyobb legyen. A bizonytalan tömegember, olyan, mint a bekötött szemű és bedugaszolt fülű emberek folyama. Oda irányítod őket, ahová akarod.
A szellemi ember azonban már messziről észleli a bajt, ahogy Jézus is tanította: „Az ég arcát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?” A szellemi ember értelmével felismeri az idők jeleit vagy hogy pontosabbak legyünk: a kor jeleit. A szellemi embernek nyitva a szeme és nyitva a füle. Ezért nem jár sötétségben, nem botladozik az úton. A lelki ember csak a jelen érzeteit ismeri, a szellemi ember viszont ezért észre veszi a a jövendő dolgok előjeleit. De ehhez saját tapasztalatokra van szükség. Aki mások kezéből, konzerv ismeretekkel rendelkezik csak, ki is van szolgáltatva annak, tehát szolga. Tehát vak és süket.

Mit tehetünk hát? Gondolkodunk. Látjuk az idők, a kor jeleit? Felismertük, hogy ezek jelek? Akkor tegyünk eszerint. Mit tesz egy ember, ha látja a vihar közeledtét? Szétnéz a birtokán és biztonságba helyez mindent, hogy ne legyen kár vagy legalább minél kevesebb kárt szenvedjen, amíg tart a vihar. Mi a mi birtokunk? Elsődlegesen az életünk. Nézzük meg mit és hogy tudunk biztonságba helyezni. De szorosan hozzánk tartozik a családunk is. Ezzel ugyan ezt kell tennünk. Ha tovább gondolkodik a gazda, rájön, hogy ezt egy ekkora viharral szemben egyedül nem tudja sikeresen megtenni. Ezért megy és társakat keres. Az a legszerencsésebb, ha egy egész nemzet ismeri fel a jeleket. Mert ekkor a legnagyobb az esély a sikeres védekezésre. Ha áradat jön gátakat emelünk, azokkal eltérítjük az árt és lehetőleg messze tőlünk leülepítjük a többletet. Továbbá társakat keresünk egymásban és társakat más nemzetekben.
Ami azonban igazán fontos: hogy rendet teszünk hírforrásaink körül. Hiszen láttuk, hogy a hírek közlésének birtokában mérgezik az emberiséget azok, akik a sötétséget szolgálják. Ahogy az idők teltek egyre több és több hazugságot kevertek a hírfolyamba az évszázadok alatt. Először csak annyit mondtak, mi humanisták vagyunk, az ember fontos! Majd azt mondták, hogy az emberek azt hirdethetik, amit akarnak Isten tanításaként, mert mindenki szabadon értelmezheti a Tanítást. Majd még tovább mentek és azt kezdték hirdetni, hogy mindenki azt gondol, amit akar. És már Istent is tagadták… Majd még később elkezdték a jót is tagadni, az igazságot tagadni. Majd azt kezdték terjeszteni, hogy a társadalmat is szabadon szerkesztheti az ember, kísérletezgetve. Ebből lettek csak az igazán nagy vérengzések… Még később az embert vették célba és elébb csak fellazították erkölcstelenségekkel a viselkedést, majd erre alapozva az ember legbelsőbb sajátosságait kezdték tagadni. Ma pedig ott tartunk, hogy lassan a puszta létünket fogják tagadni: MI (AI), azaz Mesterséges Intelligencia.

Ezt a sodródást, haladást – mert ez nem fejlődés – csak úgy lehet megállítani közvetlenül a szakadék szélénél lévén, ha azonnal és kérlelhetetlenül visszatérünk az egyetlen hírhez, amit bátran magunkhoz vehetünk: az örömhírhez, ami görögül: Evangélium. Ez az egyetlen hírforrás, ami öröklétre szökellő vízforrás – bennünk. Ehhez azonban nincs szükség közösségi hálóra. Nincs szükség TV-re, rádióra, újságra. Ez volt az a hír forrás, amit mindig igyekeztek betömködni, megmérgezni. De mivel megmérgezni nem tudták, ezért az embereket elcsábították a forrás mellől. És azt hazudták, hogy: ni-ni itt egy igazi forrás, ott egy még igazibb forrás, és ott messzebb egy még attól is igazibb forrás …stb. Mára pedig már annyi forrásra mutattak rá, hogy az emberek azt se tudják, hol keressék az Élet Forrását, annyira eltévedtek.
Aki az evangéliumot, az öröm hírét olvassa, az Élet Forrását birtokolja. Akik pedig ezeket a híreket hallják, nem lesznek sötétségben, látják, hogy mi közeleg és tudják, mit kell tenniük. Helyezd tehát biztonságba valódi kincseidet, keress társakat az áradat eltérítéséhez és fordulj az Isten Országának örömhíre felé, hogy élj. Minden tanya, falu, város és vidék lássa meg a társat a másikban, hogy a vihart együtt, egységben átéljék.
Mert csak így tudunk egy nagy közös erővé összpontosulni, amihez már az Isten is hozzá tudja adni azt a többlet erőt, ami átsegít bármekkora veszélyen.

A magvető és a konkoly példabeszéde

Mt 13, 36-43
 
36 Ekkor elbocsátva a sokaságot, bement Jézus a házba. A tanítványai hozzámentek, mondván: „Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.” 37 Ő pedig felelve, mondja nekik: „Aki a jó magot veti, az Emberfia. 38 A szántóföld, pedig a világ, a jó mag az Országának a fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. 39 Az ellenség pedig az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig a hírnökök. 40 Amint azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik, úgy lesz a lét beteljesedésében. 41 Az Emberfia elküldi a küldötteit és össze fogja gyűjteni az Országának minden csapdáját és a törvénytelenséget tevőket, 42 és a tüzes kemencébe vetik őket, ott lesz kiáltozás és fogak csikorgatása. 43 Akkor az igazságosak kitűnnek, mint a Nap az ő Atyjuk Országában. Hallja meg, akinek van füle.”
36 Τότε ἀφεὶς τοὺς ὄχλους ἦλθεν εἰς τὴν οἰκίαν. καὶ προσῆλθον αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ λέγοντες· διασάφησον ἡμῖν τὴν παραβολὴν τῶν ζιζανίων τοῦ ἀγροῦ. 37 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν· ὁ σπείρων τὸ καλὸν σπέρμα ἐστὶν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου, 38 ὁ δὲ ἀγρός ἐστιν ὁ κόσμος, τὸ δὲ καλὸν σπέρμα οὗτοί εἰσιν οἱ υἱοὶ τῆς βασιλείας· τὰ δὲ ζιζάνιά εἰσιν οἱ υἱοὶ τοῦ πονηροῦ, 39 ὁ δὲ ἐχθρὸς ὁ σπείρας αὐτά ἐστιν ὁ διάβολος, ὁ δὲ θερισμὸς συντέλεια αἰῶνός ἐστιν, οἱ δὲ θερισταὶ ἄγγελοί εἰσιν. 40 ὥσπερ οὖν συλλέγεται τὰ ζιζάνια καὶ πυρὶ [κατα]καίεται, οὕτως ἔσται ἐν τῇ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος· 41 ἀποστελεῖ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ, καὶ συλλέξουσιν ἐκ τῆς βασιλείας αὐτοῦ πάντα τὰ σκάνδαλα καὶ τοὺς ποιοῦντας τὴν ἀνομίαν 42 καὶ βαλοῦσιν αὐτοὺς εἰς τὴν κάμινον τοῦ πυρός· ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων. 43 τότε οἱ δίκαιοι ἐκλάμψουσιν ὡς ὁ ἥλιος ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ πατρὸς αὐτῶν. ὁ ἔχων ὦτα ἀκουέτω.
 
 
Példabeszéd, amely önmagáért beszél. Aratás lesz és az ember személyes döntésén múlik mely csoportba tartozik majd. A valóságon. Nem a felvett látszat számít, nem a “ruha” mely cserélhető, hanem a belső lényeg.
Látja mindenki, hogy a Világ őrültjei tombolnak. Tombolnak, mert érzik vesztüket. Mint a sebzett vad, mikor üvölt, mert tudja hamarosan vége… Utolsó roham az Isten Országának meghódítására.
Azonban a konkoly által jellemzett emberek, mivel maguk is emberek, lényegük szerint Isten erejének részesei. Csak mikor Isten ellen törnek saját erejük forrására törnek. S ahogy haladnak ördögi tervükkel, úgy fogy az erejük is. Ez, amint látjuk, abban nyilvánul meg, hogy eszüket vesztik, elhagyja őket a józanság. Ahogy a próféták megírták, minden meg fog történni. 
Az ördög leghatékonyabb fegyvere és egyben ereje: az elhitetés. Ennek eszköze ma a média, a közlés egyeduralma. Csodálkozunk, hogy ezt hódították meg a Világ őrültjei? Az Ellenség nem kapott hatalmat felettünk. Csupán gyengeségeinken keresztül és hiszékenységeinken keresztül tud hatalmat szerezni elménk és érzelmeink felett. Ez adja kezünkbe a megoldást is. Mert amennyiben elméd elől elzárod a hazugság megjelenési forrásait – a médiát -, magát az elme mérgét takarítod el az útból. De ehhez kell a te személyes döntésed. Mert te döntöd el, mely úton jársz: az Élet útján avagy a Halál útján?
 

Az Új Szövetség szolgálata

Második Korinthosziakhoz írt levél 3,6

Ő tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem szellemé: mert a betű öl, a szellem pedig éltet.

ὃς καὶ ἱκάνωσεν ἡμᾶς διακόνους καινῆς διαθήκης, οὐ γράμματος ἀλλὰ πνεύματος, τὸ γὰρ γράμμα ἀποκτείνει, τὸ δὲ πνεῦμα ζωοποιεῖ.

Az Új Szövetség szolgálata nem betű, hanem szellem. Ahogy ezt megelőzőleg is írja:

Krisztus levele vagytok, szolgálatunk által, nem tintával írva, hanem az élő Isten Szellemével, nem kőtáblákra, hanem a szív húsból való tábláira.

azaz a Krisztus követők közössége, az egyház, maga a levél, amire nem holmi holt tinta, de az Isten Szelleme írja a szívbe az Igét. Ebből következik, hogy a betű öl, a szellem viszont éltet. Kemény szavak, hiszen az emberek mindig is hajlamosak voltak a holt betűt az igazság és főként az élet felé állítani és dicsőíteni. Ez így van az Egyházban is, de így van ma is a köznapi életben is. Ettől szenved szinte az egész emberiség. Az Élet rugalmas, ragozódó valóságát a betűk által megjelenített szabályok közé akarunk szorítani. Ahogy településeink is épített környezetükkel kiszorítják az életet az emberek látóköréből. 

S innen ered a majd két ezer éves küzdelme az Egyháznak a megtartónak vélt szabályok és az elevenítő  szellem között. Eme két évezred alatt szinte mindent sikerült leírni, beszabályozni, viszont épp eddigre sikerült szinte teljesen halottá válnia az Egyháznak. Ez bizony egy fordított arány. Minél több betű, annál kevesebb Élet. 

Az emberek, a keresztények felvértezték elméjüket az Isten elevenítő Szellemének behatolása ellen. Mindenhol szabályok, kánonok, dogmák, hitelvek, irányelvek. Gondolat-szabályok ezrei, tízezrei. S lám, az Apostol már az elején rögzítette: az Új Szövetség szolgálatára nem a betű, hanem a Szellem tesz alkalmassá minket. S ez rögtön el mondja nekünk a jelen kor holt kereszténységének okát: A szellem hiánya, az Isten Szellemétől való elzárkózásunk. Ahogy a mindennapokban elzárkózunk a természettől épített környezetünkkel, úgy zárkózunk el szellemünkkel is és szívünkkel is az Isten Szellemétől. Kiépítjük környezetünkből az Istent, s így magát az életet. Majd csodálkozunk azon, hogy haldoklunk…

De ez a megoldást is megadja nekünk. Vissza kell bontani az épített környezetünket, mint az életterünktől, mind pedig az elménktől. S, ha ezt megtesszük, az Isten Szelleme megtalálja az utat a mi emberi szellemünk életre keltéséhez is. Akkor az Élet majd szétárad tagjainkba és lehullik rólunk a holt kéreg. Újjászületik az ember és életre kel. 

Olvassátok az evangéliumokat és szüntelenül imádkozzatok!

A test feltámadásáról Pál apostol

1Kor 15,35-49

35 Azonban kérdi valaki: Hogy támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek elő? 36 Esztelen! Amit te elvetsz, az sem elevenedik meg, csak ha meghal. 37 Mikor elveted, nem a leendő testet veted el, hanem puszta magot vagy búzáét, vagy a többiek közül valamelyikét. 38 Azután az Isten adja neki a testet, úgy, ahogy akarta, éspedig minden egyes magnak külön a maga testét. 39 Nem minden hús ugyanaz a hús, hanem más az emberek, más az állatok húsa, más a madarak húsa, más a halaké. 40 Vannak mennyei testek (σώματα ἐπουράνια) és vannak földi testek (σώματα ἐπίγεια). De más a mennyeiek dicsősége és más a földieké. 41 Más a nap dicsősége, más a hold dicsősége és más a csillagok dicsősége. 42 Így van a holtak feltámadásával is. Elvetik rothadó állapotban, feltámad romolhatatlanságban, 43 elvetik gyalázatban, feltámad dicsőségben, elvetik erőtlenségben, feltámad hatalomban. 44 Elvetnek lelki testet (σῶμα ψυχικόν), feltámad szellemi test (σῶμα πνευματικόν). Ha van lelki test (σῶμα ψυχικόν), van szellemi is (πνευματικόν). 45 Így is írták meg: “Lett az első ember, Ádám, élő lélekké (εἰς ψυχὴν ζῶσαν), az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé (εἰς πνεῦμα ζῳοποιοῦν).” 46 De nem a szellemi az első, hanem a lelki, azután a szellemi. 47 Az első ember föld porából, a második ember a mennyből eredő. 48 Amilyen a porból való, olyanok a porból valók is, amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is. 49 Amint hordoztuk a por képét, úgy fogjuk hordozni a mennyei képét is.

35 Ἀλλ’ ἐρεῖ τις· πῶς ἐγείρονται οἱ νεκροί; ποίῳ δὲ σώματι ἔρχονται; 36 ἄφρων, σὺ ὃ σπείρεις, οὐ ζῳοποιεῖται ἐὰν μὴ ἀποθάνῃ· 37 καὶ ὃ σπείρεις, οὐ τὸ σῶμα τὸ γενησόμενον σπείρεις ἀλλὰ γυμνὸν κόκκον εἰ τύχοι σίτου ἤ τινος τῶν λοιπῶν· 38 ὁ δὲ θεὸς δίδωσιν αὐτῷ σῶμα καθὼς ἠθέλησεν, καὶ ἑκάστῳ τῶν σπερμάτων ἴδιον σῶμα. 39 Οὐ πᾶσα σὰρξ ἡ αὐτὴ σὰρξ ἀλλ’ ἄλλη μὲν ἀνθρώπων, ἄλλη δὲ σὰρξ κτηνῶν, ἄλλη δὲ σὰρξ πτηνῶν, ἄλλη δὲ ἰχθύων. 40 καὶ σώματα ἐπουράνια, καὶ σώματα ἐπίγεια· ἀλλ’ ἑτέρα μὲν ἡ τῶν ἐπουρανίων δόξα, ἑτέρα δὲ ἡ τῶν ἐπιγείων. 41 ἄλλη δόξα ἡλίου, καὶ ἄλλη δόξα σελήνης, καὶ ἄλλη δόξα ἀστέρων· ἀστὴρ γὰρ ἀστέρος διαφέρει ἐν δόξῃ. 42 Οὕτως καὶ ἡ ἀνάστασις τῶν νεκρῶν. σπείρεται ἐν φθορᾷ, ἐγείρεται ἐν ἀφθαρσίᾳ· 43 σπείρεται ἐν ἀτιμίᾳ, ἐγείρεται ἐν δόξῃ· σπείρεται ἐν ἀσθενείᾳ, ἐγείρεται ἐν δυνάμει· 44 σπείρεται σῶμα ψυχικόν, ἐγείρεται σῶμα πνευματικόν.  Εἰ ἔστιν σῶμα ψυχικόν, ἔστιν καὶ πνευματικόν.
45οὕτως καὶ γέγραπται·

ἐγένετο ὁ* πρῶτος
ἄνθρωπος* Ἀδὰμ
εἰς ψυχὴν ζῶσαν*, ὁ ἔσχατος Ἀδὰμ εἰς πνεῦμα ζῳοποιοῦν.

46 ἀλλ’ οὐ πρῶτον τὸ πνευματικὸν ἀλλὰ τὸ ψυχικόν, ἔπειτα τὸ πνευματικόν. 47 ὁ πρῶτος ἄνθρωπος ἐκ γῆς χοϊκός, ὁ δεύτερος ἄνθρωπος ἐξ οὐρανοῦ. 48 οἷος ὁ χοϊκός, τοιοῦτοι καὶ οἱ χοϊκοί, καὶ οἷος ὁ ἐπουράνιος, τοιοῦτοι καὶ οἱ ἐπουράνιοι· 49 καὶ καθὼς ἐφορέσαμεν τὴν εἰκόνα τοῦ χοϊκοῦ, φορέσομεν καὶ τὴν εἰκόνα τοῦ ἐπουρανίου.

Neovulgata
35 sed dicet aliquis quomodo resurgunt mortui quali autem corpore veniunt 36 insipiens tu quod seminas non vivificatur nisi prius moriatur 37 et quod seminas non corpus quod futurum est seminas sed nudum granum ut puta tritici aut alicuius ceterorum 38 Deus autem dat illi corpus sicut voluit et unicuique seminum proprium corpus 39 non omnis caro eadem caro sed alia hominum alia pecorum alia caro volucrum alia autem piscium 40 et corpora caelestia et corpora terrestria sed alia quidem caelestium gloria alia autem terrestrium 41 alia claritas solis alia claritas lunae et alia claritas stellarum stella enim ab stella differt in claritate 42 sic et resurrectio mortuorum seminatur in corruptione surgit in incorruptione 43 seminatur in ignobilitate surgit in gloria seminatur in infirmitate surgit in virtute 44 seminatur corpus animale surgit corpus spiritale si est corpus animale est et spiritale sic et scriptum est 45 factus est primus homo Adam in animam viventem novissimus Adam in spiritum vivificantem 46 sed non prius quod spiritale est sed quod animale est deinde quod spiritale 47 primus homo de terra terrenus secundus homo de caelo caelestis 48 qualis terrenus tales et terreni et qualis caelestis tales et caelestes 49 igitur sicut portavimus imaginem terreni portemus et imaginem caelestis

Ez a rész is fontos tanulságokat hordoz számunkra, arról, hogy mennyire fontos a pontos fordítás. Micsoda és mekkora képmutatás kell, ahhoz hogy emberek a Szentírás szavait felülbírálják, pusztán saját önös nagyon is időben létező látszólagos érdekeik szerint. Csak ennél a résznél is látszik, hogy gyakorlatilag lenullázza a Tanítás erejét az, aki a hamis hagyománytisztelet – főleg, hogy ez nem is igazán nagyegyházi, hanem kisegyházi – nevében kilöki Pál apostol szavai alól a támaszt. Van lelki és van szellemi test is. Ehelyett nem átallják alacsonyabb szintre hozva az embert érzéki és lelki testté silányítani az apostol tanítását. Ezzel lényegében kizárják a magyar embereket az Isten Országából. Hogyan?
Egy tanítás mindig szavakon keresztül jut el az emberek tudatáig. Ahogy Pál apostol is írja (Róm 10,17): “Tehát hallásból van a hit, a hallás pedig Krisztus szavai által.” De erről szól Jézus példazata is, amikor a pásztorról beszél, akinek ismerik a hangját a juhai. Ott akkor tudja kifejteni a legjobb hatást, azaz akkor tudja az illető ember a legpontosabban a Tanítás tartalmát megvalósítani az életében, ha pontosan fogalmaznak neki, azok, akik ismerik a Tanítást, a közvetítők. Az gondolom világos, hogy ezzel felértékelődik az egyes szavak fontossága. A tanítás szempontjából olyan fontosak az egyes szavak, mint egy iparos számára az eszközei. A művész számára alkotó eszközei. Ha nem pontosak az eszközei, ő maga sem tud pontos munkát végezni. Ahogy egy földműves sem tud szántani, ha eke helyett boronát adnak neki hozzá. Fontos eszköz a borona is, de szántani nem lehet vele. Különösen igaz ez akkor, ha a Tanítás sarkalatos pontjain változtatnak a fordítók. Az ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy szellem az Isten vagy lélek az Isten (Jn 4,24). Ha ugyanis szellemi akkor az emberben is kiemelkedik az értelem fontossága, ha viszont lelki, akkor elegendő csak nagyokat érezni. Viszont ez utóbbival már együtt járnak az érzelmek pusztító vonulatai is. A gyűlölet, az irigység, a félelmek, a hiúság és társaik. Mivel a lélek egy ezért nem is lehet csak a jó érzelmeket kiválogatni, az egyik mindenképpen húzza magával a többit is, ahogy a fény, itt a földön együtt jár az árnyékkal.
A test feltámadását sem lehet megérteni az indoeurópaiak kettős világképe, létértelmezése mentén. Ott ugyanis értelmetlen. Hogyan is lehetne? Hiszen, ha egyszer elpusztul és tudjuk, hogy a földben a testek elenyésznek, akkor ebből a világképből lehetetlen azt állítani, hogy mégis feltámadnak, amik elpusztultak. Kell valaminek lennie, ami több, mint az ember és az emberi test és ebbe értendő a lélek is, hisz az a lélegzet, ami nem több, mint az ember. Addig van, amíg él az ember, ha meghal, megszakad.
Ez a több a szellem. Ami ugyan az a minőség, mint ami az Isten is, ahogy ugyanebben a levélben az Apostol tanítja – azoknak, akik kíváncsiak a tanítására, s nem csupán saját képzeteiket várják viszont.

27. Vasárnap

Máté 21,33-43

 

33 „Hallgassatok meg egy másik példázatot. Volt egy gazda: szőlőt ültetett, kerítéssel körbekerítette, prést ásott benne és tornyot épített. Aztán kiadta azt földműveseknek, és külföldre utazott. 34 Amikor elközelgett a szüret ideje, elküldte rabszolgáit a földművesekhez, hogy szedjék be a gyümölcsét. 35 A földművesek azonban megfogták a rabszolgáit; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. 36 Ekkor ismét küldött más rabszolgákat, az előzőknél többet, de azok éppúgy tettek velük is. 37 Végül elküldte hozzájuk a fiát, mondván: ’A fiamat majd tisztelni fogják.’ 38 De a földművesek, mihelyst meglátták a fiút, azt mondták egymás között: ’Itt az örökös, gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét.’ 39 Megfogták őt, kivetették a szőlőn kívülre és megölték. 40 Amikor tehát eljön a szőlő ura, mit fog tenni ezekkel a földművesekkel?” 41 Azt mondták neki: „A gonoszokat gonoszul el fogja pusztítani, a szőlőt pedig más földműveseknek adja, akik megadják neki a gyümölcsöt a maga idejében.”

42 Jézus ekkor azt mondta nekik: „Hát sohasem ismertétek fel az Írásokban:

A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett;

az Úr tette azzá, és ez csodálatos a mi szemünkben?”

43 Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten Országát, és olyan nemzetnek adják, amely meghozza annak gyümölcseit.

33 Ἄλλην παραβολὴν ἀκούσατε. Ἄνθρωπος ἦν οἰκοδεσπότης ὅστις ἐφύτευσεν ἀμπελῶνα καὶ φραγμὸν αὐτῷ περιέθηκεν καὶ ὤρυξεν ἐν αὐτῷ ληνὸν καὶ ᾠκοδόμησεν πύργον καὶ ἐξέδετο αὐτὸν γεωργοῖς καὶ ἀπεδήμησεν. 34 ὅτε δὲ ἤγγισεν ὁ καιρὸς τῶν καρπῶν, ἀπέστειλεν τοὺς δούλους αὐτοῦ πρὸς τοὺς γεωργοὺς λαβεῖν τοὺς καρποὺς αὐτοῦ. 35 καὶ λαβόντες οἱ γεωργοὶ τοὺς δούλους αὐτοῦ ὃν μὲν ἔδειραν, ὃν δὲ ἀπέκτειναν, ὃν δὲ ἐλιθοβόλησαν. 36 πάλιν ἀπέστειλεν ἄλλους δούλους πλείονας τῶν πρώτων, καὶ ἐποίησαν αὐτοῖς ὡσαύτως. 37 ὕστερον δὲ ἀπέστειλεν πρὸς αὐτοὺς τὸν υἱὸν αὐτοῦ λέγων, Ἐντραπήσονται τὸν υἱόν μου. 38 οἱ δὲ γεωργοὶ ἰδόντες τὸν υἱὸν εἶπον ἐν ἑαυτοῖς, Οὗτός ἐστιν ὁ κληρονόμος· δεῦτε ἀποκτείνωμεν αὐτὸν καὶ σχῶμεν τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ, 39 καὶ λαβόντες αὐτὸν ἐξέβαλον ἔξω τοῦ ἀμπελῶνος καὶ ἀπέκτειναν. 40 ὅταν οὖν ἔλθῃ ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος, τί ποιήσει τοῖς γεωργοῖς ἐκείνοις; 41 λέγουσιν αὐτῷ, Κακοὺς κακῶς ἀπολέσει αὐτοὺς καὶ τὸν ἀμπελῶνα ἐκδώσεται ἄλλοις γεωργοῖς, οἵτινες ἀποδώσουσιν αὐτῷ τοὺς καρποὺς ἐν τοῖς καιροῖς αὐτῶν.

42 λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Οὐδέποτε ἀνέγνωτε ἐν ταῖς γραφαῖς,

Λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες,
οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλὴν γωνίας·
παρὰ κυρίου ἐγένετο αὕτη
καὶ ἔστιν θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν;

43 διὰ τοῦτο λέγω ὑμῖν ὅτι ἀρθήσεται ἀφ᾽ ὑμῶν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ καὶ δοθήσεται ἔθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς.

 

És az Isten Országa más nemzetnek lesz adva, olyannak, akik megtermik gyümölcseiket. Ahogy a gazda, mikor látja, hogy a korábban ültetett fa nem terem gyümölcsöt, kivágja azt és másikat ültet, amely majd terem. Az Isten végtelen. Az Isten örök és korlátlan hatalommal bír, mivel még maga a puszta lét is az ő teremtése. Az emberek hiába is igyekeznek úgy tenni,  mintha lehetne örök jogot vásárolni az Isten Országára, ez lehetetlen. Nincs tettektől független jogosultság. Be lehet kerülni, ahogy Saul bekerült és ki is lehet esni a kegyből, ahogy iskarióti Júdás elbukott. Ő volt ugye a pénz mellett…

Tehát a gazda dönt és nem az emberek. Nem mi. Hogy tegyünk hát? Teremjük a hit gyümölcseit. A gazda világot teremtett, majd beleültette az embert. Nem tulajdonosnak, hanem bérlőként. Ebből fakadóan a teremtett világ a mi szőlőnk, aminek hasznát, gyümölcseit, kéri majd a gazda. Kéri az örökkévalóság előtt az utolsó ítéletkor, de kéri nap mint nap is. És aki nem hű a bérleményben, attól elvesz mindent.

Manapság az emberek megfeledkezni látszódnak erről a tényről. Tulajdonnak hiszik, ami bérleményünk. Úgy is gazdálkodunk a teremtett világunkkal. De inkább csak garázdálkodunk vele. Kiraboljuk a természeti világot, kiraboljuk az emberi világunkat, rablói vagyunk az ember emberi tulajdonságainak, érzelmeinek. A gazdag – bár csak pénzben, vagyonban gazdag – nyugati világrész ott tart, hogy rablásra kínalja fel saját gyermekeit is, a családot és valamennyi szép és jó tulajdonságot. Gőgje hatalmasra duzzadt. A gazdát megveti és a küldötteit halomra gyilkoltatja.

Hogy tegyünk hát? Tegyünk meg mindent, amit tilt a hedonista Nyugat. Óvjuk a környezetünket, gondozzuk az Életet magunk körül. Óvjuk és szeressük családjainkat, támogassuk testvéri szertettel egymást ebben. Húzódjunk el azoktól, akik a bűn szolgái. Akik fajtalankodnak, élvezeteiknek élnek, embertársaikat fosztogatják nem lehetnek kebel barátaink. Minden nap olvassuk az evangéliumokat. Ez nagyon fontos, mert a sötétség fiai mindent megtesznek, hogy elbizonytalanítsanak minket, hogy az Isten Országának lakóit a saját szellemi-lelki sivatagába csábítsák. Az a mérce, az igazi.

És mindenek mellett imádkozzunk minden időben. Az ima úgy hullámozzon bennünk, mint ahogy szervezetünkben a víz. Imádkozzatok!

26. Vasárnap

 

Máté 21,28-32

28 „Vajon erről mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz és így szólt: ’Fiam! Eredj ma, dolgozz a szőlőben!’ 29 Az így válaszolt: ’Nem akarok’, de később megbánta és kiment. 30 Akkor odament a másikhoz is, és ugyanúgy szólt neki. Az ezt felelte: ’Én, Uram!’ De nem ment ki. 31 A kettő közül melyik tette meg az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.” Erre Jézus azt mondta nekik: „Bizony, mondom nektek: a vámszedők és az utcanők előbb mennek be az Isten Országába, mint ti. 32 Eljött ugyanis hozzátok János az igazságosság útján és nem hittetek neki. A vámszedők és az utcanők azonban hittek neki, s ti még ennek láttán sem bántátok meg később, hogy higgyetek neki.”

28 Τί δὲ ὑμῖν δοκεῖ; ἄνθρωπος εἶχεν τέκνα δύο. καὶ προσ­ελθὼν τῷ πρώτῳ εἶπεν, Τέκνον, ὕπαγε σήμερον ἐργάζου ἐν τῷ ἀμπελῶνι. 29 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Οὐ θέλω, ὕστερον δὲ μεταμεληθεὶς ἀπῆλθεν. 30 προσελθὼν δὲ τῷ ἑτέρῳ εἶπεν ὡσαύτως. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Ἐγώ, κύριε, καὶ οὐκ ἀπῆλθεν. 31 τίς ἐκ τῶν δύο ἐποίησεν τὸ θέλημα τοῦ πατρός; λέγουσιν, Ὁ πρῶτος. λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι οἱ τελῶναι καὶ αἱ πόρναι προάγουσιν ὑμᾶς εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ. 32 ἦλθεν γὰρ Ἰωάννης πρὸς ὑμᾶς ἐν ὁδῷ δικαιοσύνης, καὶ οὐκ ἐπιστεύσατε αὐτῷ, οἱ δὲ τελῶναι καὶ αἱ πόρναι ἐπίστευσαν αὐτῷ· ὑμεῖς δὲ ἰδόντες οὐδὲ μετεμελήθητε ὕστερον τοῦ πιστεῦσαι αὐτῷ.

Ki a keresztény? Mára égetővé lett a kérdés. A kereszténység keretei, díszletei még megvannak,  de a tartalom, ami a kérdést felteteti, bizony elillant.

Eljött ugyanis hozzátok, de nem hittetek neki.

Két ezer éve forgatják az evangéliumok könyveit, kétezer éve hirdetik magukról, hogy ők a hit letéteményesei, kétezer éve élnek oly sokan Krisztus nevéből, két ezer éve, hogy az Isten Országa egyre távolabb, még távolabb, s a végtelenbe tolódik általuk. Általuk, a hivatásos keresztények által. Akiknél csak szavak, puszta szavak vannak, azonban a tettek elmaradnak. Felélték az Egyház szellemi kincseit, s telerakták a kincstárat lejárt váltókkal, kifizetetlen adóslevelekkel.

Vajon erről, mit gondoltok?

Tényleg, felteszünk egyáltalán kérdéseket? Mert vannak bőven. Aki nem kérdez, nem kap feleletet. A kereszténység szinte minden kincsét széthordták a csalók, a tolvajok, a rablók és saját árújukként kínálgatják a gyanútlan vevőknek. A vevők, meg azt hiszik, csodálatos titkokat kapnak, drága áron. Holott ingyen is az övék lehetne. Azonban a hűtlen őrzők mindig kinyitották a hátsóajtót, a bűntársaiknak. Így ürült ki a Tárház. Az Egyház egykor Isten által megtöltött Tárházának benseje.

Ha nem bírnánk biztos ígéretet az Isten Országának eljöveteléről, bizony egészen el kellene keserednünk ennyi rablás láttán. Reményeink azonban nem e világnak homályos ismereteiben vannak, hanem Isten világos és egyértelmű kijelentéseiben.  Így azonban mi azok közé tartozunk, akik amikor látják az Ige működésének jeleit, hisznek és bíznak az Úrban és követik is őt. Nem könnyű ugyan, de a segítséget is megkapjuk. S a tettek, melyeket az evangéliumok szellemében teszünk, tanúskodnak majd mellettünk. Mert a tettek számítanak, nem a puszta szavak. A tettek töltik meg élettel az Egyház közösségét, s hozzák mind közelebb az Isten Országát.

 

Ezeken gondolkodjatok

 

Fil 4,8

Egyébként, testvérek, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, ami komoly, ami igazságos, ami tiszta, ami kedves, ami jó hírű, ha valami erényes és ha valami magasztos.

Τὸ λοιπόν, ἀδελφοί, ὅσα ἐστὶν ἀληθῆ, ὅσα σεμνά, ὅσα δίκαια, ὅσα ἁγνά, ὅσα προσφιλῆ, ὅσα εὔφημα, εἴ τις ἀρετὴ καὶ εἴ τις ἔπαινος, ταῦτα λογίζεσθε·

           Mater Ecclesia

A Filippiekhez szóló levél fordítása során került szemem elé ez a nagyszerű – bár rövid és tömör – mondat.

Mert mi az a dolog, amit leginkább a saját hatókörünkben tarthatunk? A gondolataink. De ez az a tér, ami a leginkább ki van téve az örök veszejtő támadásainak. Ezen nyugszik egész lényünk. Érzelmeink és tetteink, döntéseink és véleményeink. S ezért itt van az a lehetőség, ahol megtarthatjuk önmagunkat a helyes úton, Isten útján.

Pál cselekvést kér tőlünk, nem bágyadt ráhagyatkozást. Irányítani kell gondolatainkat, mert ha nem irányítunk, akkor majd a csapongó érzelmeink vagy épp ezeken keresztül külső akarat fogja irányítani gondolatainkat. Egyébként ez zajlik ma. Gondolkodásunk felett átvenni igyekeznek az irányítást közvetett eszközökkel. A reklámok, a filmek, a zenei klippek, az ál-valóság show-k. A tematizált tehetségkutatók, az összes főzőshow, a doku-filmek elsöprő többsége, az újságnak álcázott online felületek, amik valójában a legvaskosabb propaganda források, a Facebook, az Instagram, a Twitter, a Google összes dolga, az egyéb nagy közösségi felületek, mind-mind a gondolkodásunk befolyásolását végzik alig leplezett módon. S valamennyi az érzelmeinket veszi célba, mert az a legjobb közvetítő közeg az elme meghódításához. Egy gondolatot egy pozitív érzelemhez kapcsolni és így, mint trójai falóban bejuttatni az elmébe a gondolatot, az “üzenetet”. Mindezt a tudat érzékelési szintje alatt, azt megkerülve. Ezt a gyakorlatot persze nem mostanában találták ki. Már az első ismert szervezett társadalmak vezetői éltek ezzel a maguk technikai színvonalán. A köveken, sziklákon karcolatokkal, rajzokkal, feliratokkal, szobrokkal igyekeztek befolyásolni az egyre bővülő létszámú társadalmak embereit. Mert minél nagyobb és “sűrűbb” egy társadalom, annál nagyobb az emberek közötti “emberi” távolság, s így az “ellenőrzési” lehetőség. Ebbe az érzelmi távolságba tudtak beékelődni a korai befolyásolók (is). Ez pedig évezredekkel ezelőtt volt. További jellemzője a befolyásolásnak, hogy erre mindig azok a csoportok törekedtek, akik egy adott társadalmon belül kisebb érzelmi tőkével rendelkeztek vagy kifejezetten hódítók voltak. Azaz a természetestől való eltérést igyekeztek igazolni. Ugyanis az igazságot nem kellett magyarázni. Mindig a hazugságnak volt és van szüksége az igazolásra.

Azonban, mivel korábban az emberek nem rendelkeztek akkora technikai erővel és eszköztárral, mint ma, a korai hatékonyság eléggé korlátozott volt. Mind időben, mind térben. A nyomtatás megjelenésével indult be a gőzhenger. Mivel innentől kezdve egyre nagyobb “hangja” lehetett annak, aki birtokolta ezt az eszközt: a nyomdát. Függetlenül a közlendő igazságtartalmától. Az akkorra már megszűnő félben lévő nemzedékek során helyben maradó társadalmi szerveződés mellett fokozatosan teret nyerő városi/városias szerveződés zömmel egymástól érzelmileg távoli embereket eredményezett. A városok lettek a nagyobb területek gazdasági, katonai, pénzügyi, hatalmi központjai. Így az ott uralkodó vélemény jelentette a Közvéleményt. Az pedig fokozatosan egyre nagyobb súlyt jelentett a hatalmi harcokban. Az emberek pedig egyre nagyobb mértékben szoktak hozzá a véleményük irányítottságához. Így teltek a nemzedékek. Az elmúlt 120 évben viszont kitágult a véleményformáló eszközök köre. A rádió, a mozi, a tv, majd az internet, majd az okostelefonok, mind közvetítik az emberek legbelsőbb terébe is a gondolandó gondolatot. Valósággal körbenyálaz a hazugság, mint valami láthatatlan massza. 

Erre ad megoldást Pál apostol ebben az egy mondatban (is). A gondolkodásunk van célkeresztben, akkor a gondolkodásunkat kell tudatossá tenni. Minden reggel, mikor felkelünk, ne sajnáljuk az első kis időt egy Miatyánk elmondására. De azonnal. Még ki sem kell kelni az ágyból. Megébredünk és az első, ami azonnal el kell induljon az ima. Ez megadja az alaphangot. Mire elmondjuk eszünkbe jut, hogy mit mondott Pál: arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, ami komoly, ami igazságos, ami tiszta, ami kedves, ami jó hírű, ha valami erényes és ha valami magasztos… “

Arra irányuljanak gondolataim, ami igaz, ami komoly, ami igazságos, ami tiszta, ami kedves, ami biztató, ami erényes, ami magasztos! 

Kezdjük el figyelni a körülöttünk zajongó média álnokságát. Figyeljünk mindig a mögöttes szándékra. De egyszerűbb kerülni a kapcsolatot, az érintkezést a médiafelületekkel. Higgyünk a saját érzékeinkkel megtapasztalható valóságnak! Soha ne engedjük, hogy a közvetített, legyártott “hírek” mértékadók legyenek számunkra. Figyeljük állandóan, mennyi időt adunk a médiának? A minél kevesebb a jó arány. Az első valóság az, amit tapasztalunk. A média egy másodlagos ismeret, nagyon erős torzításokkal. Gondolkodásunk számára legyen mérce az evangéliumok tanítása. Ha ettől a hajótól eloldjuk magunkat elvisz a Világ hamis akaratoktól torzított sodrása. Az evangéliumokon túl az Újszövetség többi irata is táplálék, az ember szellemének kenyere. A lélek itala a többi Krisztus követővel való egység érzete, társaságuk valósága. Ebből következik, hogy mindig törekedjünk közösségben lenni azokkal, akik Krisztust követik. Az Isten Országa nem magányos hely. Az Isten Országa az Élet Igéinek működési tere, így számunkra az élet forrása.

Szüntelenül imádkozzunk, szüntelenül adjunk hálát az örök Atyának, hogy megemlékezett rólunk, hogy erről gondolkodhatunk!